Két pontot érő életjel

Női kézilabda-válogatottunk tegnap megkezdte a „huszonegy gólos vereség utáni korszakot” a skandináviai Európa-bajnokság középdöntőjének nyitányán. Az ukránok elleni mérkőzés a továbbjutásról vagy kiesésről még nem határozott, így első számú tétje az volt, hogy életjelt adjon magáról a csapat. Mint a 26-25-ös győzelem jelzi, ez sikerült.

Ballai Attila
2010. 12. 22. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Péntek este kapott ki 34-13-ra együttesünk a házigazda norvégoktól, és amikor a társaság szombat délelőtt edzésre érkezett a Hakons Hallba, az eredmény még mindig ott virított a villanyújságon. Ám egy önkéntes informatikus szakember a 34-et gyorsan 0-ra javította, így mindjárt derűsebb felütéssel indult a tréning. Egyébként sem állítanánk, hogy addig világvége-hangulat uralkodott; bár a mieinkre a meccseken még nem igazán jellemző az északi mentalitás, azt követően már igen, így képesek túllépni az elődök számára feldolgozhatatlan traumán is, és a jövőre összpontosítani.
A jövőt pedig tegnapig az ukránok jelentették. Igen, ők, mert péntek éjjel, lapzártánk után általános megdöbbenésre tíz góllal elintézték és kiejtették a hajrában szabotázs-kézilabdát mutató németeket, ezzel felborították a már kialakultnak hitt rendet. A pénteki lapzártánkkor még érvényesnek tűnő forgatókönyv helyett válogatottunk Ukrajna, Hollandia, Svédország sorrendben kapta, illetve kapja a második körben az ellenfeleket.
De nemcsak riválisok érkeztek, hanem erősítés is, Tóth Tímea. A Vác balátlövője Ábrahám Szilvia helyére, gyógyult könyökkel (e sérülése miatt nem vett részt kezdettől az Eb-n) és „ide nekem az oroszlánt is” hangulatban jött meg szombat este, és amint betoppant a csapatok szálláshelyére, az előcsarnokban tartózkodó svédek körében komoly riadalmat keltett. Ezt ő maga is örömmel érzékelte és belépőként kijelentette: „Eleget pihentettem a könyökömet, ez nagyon jót tett neki, most semmi fájdalmat nem érzek. Arra viszont esélyt igen, hogy három mérkőzést is megnyerjünk, és bejussunk az elődöntőbe.”
Tóth ehhez a 22. perctől járulhatott hozzá tettekben is, ekkor lépett ugyanis először pályára az Eb-n. A kétirányítós játék Szucsánszkival és Kovacsiccsal addig jól működött,
9-9-re álltunk, mert a túloldalon a hórihorgas Pidpalova szépen megszórta magát, a délelőtti tréningen Marczinka Zoltán másodedző hiába szimulálta padra állva a löketeit. A magyar akciókat ellenben csapatmunka és közteherviselés jellemezte, ami szünetre 14-12-es előnyt ért.
Aztán már hamarosan 18-14-est, de innentől lanyhult a koncentráció és a Hakons Hall kapufáiban is rég tettek ekkora kárt, mint tegnap Vérten és Tomori. A 46. percre az ukránok 20-20-ra egyenlítettek, és ekkor kizárólag Herr Orsolya bravúrjain múlt, hogy nem fordítottak. Mellette elsősorban Szucsánszki Zitának köszönhető, hogy sikerült kiizzadni a végül 26-25-ös sikert, amit ő így kommentált: „Rossz felfogásban kezdtünk, túlságosan felmásztunk az ukránok falára, a második félidőben pedig kapusaink tartották bennünk a lelket, főleg az ő érdemük ez a győzelem.” Ezt maga Pidpalova is elismerte, hiszen azt mondta: „Ha nincs Herr, mi nyerünk, de sajnos volt, és a két döntő lövést megfogta.”
A napot záró skandináv belharcra a hazaiaknak a svédek mellett váratlan ellenfelük akadt: egy emésztőszervi vírus tizedelte a csapatot, amelyet nagy tisztesség ért, hiszen V. Harald norvég király Lillehammerbe látogatva tekintette meg „birodalma” kézilabdás királynőit, akiket meglepetésre 24-19-re detronizáltak a svédek.

Tegnapi eredmények. Franciaország–Hollandia 23-21, Magyarország–Ukrajna 26-25, Svédország–Norvégia 24-19.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.