A Fehér Ház ötoldalas összefoglalót hozott nyilvánosságra a várva várt anyagból, amelynek kibocsátását Richard Holbrooke, az afganisztáni és pakisztáni kapcsolattartásért felelős különmegbízott már nem élhette meg. A fokozott várakozás annak volt köszönhető, hogy ez az első ilyen jellegű dokumentum, amelynek elkészítésekor már mérhették az Obama nevéhez kötött új, 30 ezres csapaterősítési politikai eredményességét.
A jelentés legfontosabb – a politikai kényszereket tekintve cseppet sem meglepő – megállapítása, hogy az Egyesült Államok elegendő haladást ért el ahhoz, hogy 2011 júliusában megkezdje az erők „felelősségteljes csökkentését”. Emlékezetes: a lisszaboni NATO-csúcson már hasonló kijelentés hangzott el, s bár a nemzetközi intervencióban érintett felek ehhez mindig hozzáteszik, hogy a kivonulás üteme az afgán erők képességeinek függvénye, tény, hogy a 2012-es amerikai elnökválasztásra Obamának mindenképpen eredményeket kell felmutatnia. A biztonsági feladatok teljes körű átadását 2014-re tervezik a kabuli kormánycsapatoknak.
A dokumentum mindenesetre ilyen politikai kényszerek közepette sem szakadt el teljesen a valóságtól. Noha hangsúlyozza, hogy az al-Kaida pakisztáni vezetősége még nem volt ennyire gyenge az intervenció 2001. októberi kezdete óta, ehhez hozzáteszi, hogy a tálibok ellen a csapaterősítés révén elért eredmények „törékenyek és visszafordíthatók”. Ez annyit tesz, hogy amerikai pilóta nélküli gépek rendszeres csapásokat hajtanak végre pakisztáni területen a felkelők ellen, ugyanakkor a tálibok legfontosabb afganisztáni központjai elleni, mardzsai és kandahári offenzívák nem vezettek átütő eredményre. A szöveg szerint az al-Kaida „végső stratégiai veresége térségbeli bástyáinak felszámolásával és még meglévő vezető kádereinek kiiktatásával érhető el”.
Egy friss felmérés szerint az amerikaiak 60 százaléka nem ért egyet az afganisztáni háborúval.

Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban