Kétszer tizenegy pályaválasztó

Az egyetemes sport történetének valószínűleg legfontosabb üzleti döntését hozza meg ma a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) végrehajtó bizottsága. Mára a sportág csúcseseménye nagyobb pénzmozgást generál, mint az olimpia, ráadásul a FIFA ma egyszerre két világbajnokság, a 2018. és a 2022. évi helyszínét is kijelöli. A hetek óta zajló heves sportdiplomáciai és médiatevékenységre ez önmagában elegendő okot szolgáltat. Pártatlanul pedig azt a tanulságot szűrhetjük le, az érdekek mindenféle gyakorlati szempontot felülírnak.

Clinton harmadik kampánya. A 2022-es vb megrendezésére pályázó országok – Ausztrália, Katar, Dél-Korea, az Egyesült Államok, Japán – elképesztő erőket vonultattak fel a zürichi Vásárközpontban a tegnapi prezentáción, hogy meggyőzzék a FIFA 22 végrehajtó bizottsági tagját. Óriási a tét, átvitt értelemben és pénzben kifejezve is: az amerikaiak például egymilliárd dolláros jegybevételt, minden idők abszolút rekordját ígérik arra az esetre, ha 1994 után 28 évvel újból ők rendezhetik a vb-t. Frontemberüknek egy rutinos kampányolót kértek fel. Bill Clintont, az Egyesült Államok 42. elnökét, aki 1992-ben és 1996-ban is sikerrel abszolvált már egy választási hadjáratot – igaz, annak „csak” a világ leghatalmasabb országának elnöki posztja volt a tétje… Az immár 64 éves, ősz sörényű politikus a szakadó hóesésben legényesen, zakóban pattant ki limuzinjából, s miközben elhaladt mellettünk, UEFA-funkcionárius kollégánk, Imre Mátyás kérdésére („Mr. Clinton, emlékszik Puhl Sándorra, aki az 1994-es vb döntőjét vezette?”), szemrebbenés nélkül egy hatalmas „Of course!”-szal felelt. Jómagam Ronald de Boert, az Ajax 1995-ös BL-győztes csapatának oszlopos tagját, majd a Barcelona erősségét faggattam. A barnára sült, 40 éves sztár – hiszik, nem hiszik – a katari pályázat egyik nagykövete. „Hét éve élek az arab országban, fantasztikusan érzem magam, jó szívvel ajánlom a FIFA döntéshozóinak figyelmébe. Pénz van dögivel, egyik stadion szebb, mint a másik, s szinte tenyérnyi területen rendeznénk a vb-t, alig-alig kellene utazgatni” – érvelt De Boer. (Ch. Gáll András – Zürich)

Eme megállapításról az úgynevezett rotációs elv és annak is a folyamatos változtatása árulkodik. Egészen 1994-ig Európa és Latin-Amerika váltogatta egymást a torna rendezőjeként (előbbi nyolcszor, utóbbi hatszor volt házigazda). Akkor az Egyesült Államok is felfigyelt a sportágban rejlő üzleti lehetőségre; 2002-ben már Ázsiát sem lehetett kihagyni, így került a vb Japánba és Dél-Koreába, idén, 2010-ben Afrika pedig az elnök, Joseph Blatter hatalmi ambícióinak is köszönhette, hogy vendégül láthatta a világ legjobbjait. A rotációs elvet annak érdekében kellett megalkotni, hogy a fekete kontinens egyáltalán szóba jöhessen. Eszerint Európa, Amerika, Ázsia Óceániával és Afrika négyévente váltogatta volna egymást. S mivel 2002-ben Ázsia, 2006-ban Európa volt a rendező, 2010-ért így csupán Afrika és Amerika versengett. Blatternek csak azt kellett elérnie, hogy Brazília érje be a biztos 2014-es győzelemmel.
Öreg földrészünk befolyásos futballnemzetei azonban erősen zúgolódtak, s miután Afrika megkapta a 2010-es vb-t, már Blatternek sem volt olyan fontos a rotáció. Mivel teljesen eltörölni mégis arcátlanság lett volna, úgy módosították, hogy különválasztották a hat kontinenst – tehát Észak- és Dél-Amerika önállósult, miként Óceánia is levált Ázsiáról –, s a már odaítélt legutóbbi két vb földrésze sohasem pályázhat.
Ebből az is következik, hogy egy-egy kontinens minden harmadik vb-ért szállhat versenybe, ez azonban csak Európa és Dél-Amerika számára jelent gyakorlati esélyt. Európa leghamarabb 2018-ban lehet házigazda, és felettébb beszédes, hogy csak Oroszország, Anglia, közösen Portugália és Spanyolország, illetve Belgium és Hollandia jelentkezett. Észak-Amerika, Ázsia és Óceánia inkább kivárt, és 2022-t célozta meg, amelyre végül az Egyesült Államok, Ausztrália, Japán, Dél-Korea és kuriózumként Katar adott be pályázatot.
Széles nyilvánosság előtt ismert, hogy a végrehajtó bizottság két tagját, a tahiti Reynald Temariit és a nigériai Amos Adamut a FIFA etikai bizottsága – a Sunday Times című brit lap leleplezése miatt – november elején egy évre eltiltotta, ezért ma csak huszonketten szavaznak. Akár még ez a létszám is csökkenhetett volna, hiszen további három főt gyanúsított meg ezúttal a BBC azzal, hogy még korábban korrupció részesei voltak. Ezt a támadást a FIFA azonban már elhárította, így ma megtartják a szavazást. A nemzetközi szövetségnek jó oka van a sietségre, mert júniusban tisztújító közgyűlés lesz, azután tehát már új tagok döntenének.
A voksolás menetrendje legalább logikus. Előbb a 2018., majd a 2022. évi helyszínről határoznak. A győzelemhez ötven százalék plusz egy, tehát 22 fő esetében 12 szavazat kell. Amíg ezt valamely jelentkező nem kapja meg, mindig a legkevesebb vokssal rendelkező esik ki. Ha az utolsó körben 11-11-es szavazategyenlőség adódna, akkor az elnök dönt.
Érdekesség, hogy a fogadóirodák Oroszországot, illetve Katart jelölik meg az első számú esélyesként, noha józan ésszel inkább Anglia, illetve az Egyesült Államok tűnik a befutónak.