Koltay és a Petőfi arculata

Teljesen visszacsinálni nem lehet – mondja Koltay Gergely a Petőfi rádió műsoráról, és nem tette ugyan hozzá, de világos volt, hogy teljesen nem is akarja. A Petőfi, mióta zenei adó lett, kitört a gettóból, piacképes hallgatótábora van, ami régen nem volt, és ezt szívesen hangoztatják azok, akik szerint közszolgáltatás és nem kereskedelmi tevékenység a kortárs könnyűzene egész napos sugárzása. Ezen egy darabig elvitatkozgatott Such György volt rádióelnök és az ORTT, de az elnök bizonyult makacsabbnak, és minden maradt a régiben. Közben hirdetések is megjelentek az új MR2 védelmében, amelyikre már valóban nem illett a Petőfi név.
A közszolgálati rádióban és televíziókban most nagyon kevés biztos dolog van. Nem ilyenek az álláshelyek, a státusok, a beosztások, a működési rend és a székház. Csak a főnökök biztosak. Így az is, hogy a Petőfi főszerkesztője Koltay Gergely zenész lett, aki már volt szerkesztő a Magyar Rádióban, aki a Kormorán vezetője, a Szállj, szállj sólyomszárnyon című, nagyon ismert dal és sok más szintén ismert nóta szerzője, aki együttesével 114 lemezt jelentetett meg. Horribilis szám, ami arra utal, hogy Koltay szorgalmas és fáradhatatlan ember. A Történet, hangszerelve című műsorban ő volt a vendége Boros Péternek, és természetesen a szó főként a Petőfi-tervekről szólt, mellé a zenét – szintén természetesen – a Kormorán új albumáról adták.
Mindennél jóval érdekesebb, mit tervez Koltay az MR2-vel, lesz-e belőle megint Petőfi. Úgy tűnik, konkrét tervek helyett egyelőre csak gondolatok vannak, egy picivel több beszéd, több magyar zene, sportolók, lemezbemutatók, talán sportközvetítések, például körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről, már ha lesz még hozzá sportriporter. Egyszóval az eddigi néhány mondat helyett több mondat, mindez csak fontolva haladással, hogy az új hallgatók meg ne ijedjenek. Kétségkívül könnyebb valamit lerombolni, mint újjáépíteni, és az egykori Petőfit a földdel tették egyenlővé. Ehhez viszont Such Györgynek nemcsak az olcsítási kényszer adott jó érveket, hanem az is, hogy a Petőfivel akkor már vezetők sora nem tudott mit kezdeni. Műsorbazár volt, amelyben voltak jó és kedvelt sávok és a kőkorszakból maradt elemek is, volt nóta és operett, amit olyanok hallgattak, akik nem vásárolnak naponta a Tescóban. És mivel senki nem tudott már akkor sem életképes új műsorrenddel előállni, jött a sózás és utána az egész napos zene. A mai Petőfi műsorrendje (nem kizárt, hogy előbb-utóbb az egész Magyar Rádió) tényleg elfér egy söralátéten. Lazán. Ahogy Koltayt hallgatjuk, úgy tűnik, előbb-utóbb talán a söralátét másik felére is szüksége lesz. Az új főszerkesztő tehetséges munkatársakról beszél, vezetési elvekről, amelyek hagyják világítani a kis tehetséglámpásokat, meg negyvenemeletes toronyházról – ez lenne most a Petőfi –, amire ő még negyven emeletet szeretne ráépíteni. Végül is Koltay Gergelynek nem lesz nehéz dolga azzal a negyven emelettel. Ha a mostaninál többet fog beszélni a Petőfi, ha naponta egy-két laza portrét beleillesztenek, már jobban fog kinézni. És mindenki megnyugszik.
(Történet, hangszerelve, Kossuth rádió.)