Új utakat keres a világ

Még mindenki csak barátkozik azzal, hogy a 2018-as labdarúgó-világbajnokságot Oroszország, a 2022-est Katar rendezi. A két véglet, a nagy és a minimális távolságok országa, amelyeket nemcsak az olajból származó vagyon köt össze, hanem a hatalmas beruházások szükségessége. Bizonyára eme üzleti szempont hatott leginkább a végrehajtó bizottság tagjaira.

A helyszínek. Oroszország, 2018: Kalinyingrád, Kazany, Krasznodar, Moszkva (4 stadion), Nyizsnij Novgorod, Rosztov, Szentpétervár, Szamara, Szaranszk, Szocsi, Volgográd, Jaroszlavl, Jekatyerinburg. Katar, 2022: Doha, Ar-Rajján, Ad-Daajen, Umm Szlál, Al-Húr, Al-Vakra, As-Samál – e hét városban lesz 12 stadion.

Egy világbajnokságot 4-5 milliárd dollárból lehet megrendezni. Ebbe a nagyságrendbe tartozott a dél-afrikai vb, és így kalkulálnak a következő, 2014-es torna házigazdái, a brazilok is. Becslések szerint Katarban viszont akár 50 milliárd dolláros befektetésre van szükség ahhoz, hogy a sivatagból a futballbiznisz igényeinek megfelelő paradicsomot varázsoljanak. Senkit se tévesszen meg, hogy a szükséges tizenkét stadiont hárommilliárd dollárból is fel lehet húzni; szállodákat, utakat, új városokat kell építeni. Mindezt a sivatagban, ahol arról is gondoskodni kell, hogy az ötvenfokos hőséget el lehessen viselni.
Egyelőre a várható orosz vb-büdzsét is csak becsülhetjük. Fogódzót Alekszej Kudrin pénzügyminiszter kijelentése jelent, aki azt mondta, a költségek nem haladják majd meg azt az összeget, amenynyit Oroszország a 2014-es szocsi téli olimpiára szán. Ez 30 milliárd dollár. Ám elemzők szerint itt is elérheti az ötvenet. Oroszországban nem a hőség és a sivatag, hanem a nagy terület okoz gondot. Itt sem csupán 13 új stadiont kell építeni, hanem repülőtéri terminálokat, szállodákat, utakat is. Moszkva külvárosai szinte újjászületnek a vb-nek köszönhetően. A remények szerint népszerűbb lesz a futball, s fellendül a gyermek- és ifjúsági sport. Éppen ezért kissé álságos a Vedomosztyi című lap érvelése. „Az internet korában a személyes jelenlét egyre csekélyebb szerepet játszik, és vajon mitől fejlődik az ifjúsági sport, ha minden fillért beleölünk a stadionokba? Az ilyen rendezvények vendégül látása emlékeztet a régi római patríciusok politikájára, akiknek a plebsszel való kommunikációja abból állt, hogy kenyeret és cirkuszt biztosított a tömegeknek.” Jegyezzük meg még egyszer, pusztán a stadionokra a teljes költségvetésnek csupán az egytizedét kell fordítani.
S mintha megváltozott volna a döntéshozók gondolkozása. Ami eddig előny volt, az ma inkább hátrány. Ha Anglia és az USA nyert volna, kis túlzással már holnap meg lehetne rendezni a vb-t. Ám nincs jelentős pénzmozgás, beruházás, s nincs az ebből fakadó haszon.
A vélemény annál őszintébb, minél egyszerűbb, így Rio Ferdinandot, az angol válogatott és a Manchester United középhátvédjét érdemes idézni. „Mi kaptuk a legkevesebb szavazatot, kettőt. Hogy a f…ba?! Valami nem stimmel. Nagyon ideges vagyok. Mit tehettünk volna még? Mit rontottunk el?” – tette fel a költői kérdést. Semmit – felelhetnénk, ami valószínűleg nem nyugtatja meg. A világ újabban nem szeret kitaposott ösvényeken haladni. Még ha ebbe a nyugati világban nem is könnyű beletörődni.