Újabb felvonás az árfolyamháborúban

Egy éven belül a pénzpiacok figyelmét már nem az európai, hanem az amerikai államadósság problémája köti le, mivel fenntarthatatlan az Egyesült Államok jelenlegi gazdaságpolitikája. Ezt az erős kritikát a minap a kínai központi bank egyik vezetője, Li Daokui fogalmazta meg, aki szerint már csak egy évig maradhat fenn a töretlen bizalom a dollár iránt, amelyet előbb-utóbb kikezdhet a kezelhetetlen amerikai adósságtömeg miatti aggodalom.

Nem csitul az árfolyamháború a világ legnagyobb exportőre és a legnagyobb importőre között. Kína szerint az Egyesült Államok gazdasága ma rosszabb állapotban van, mint a pénzügyi piacok fókuszában lévő Európa, mivel az öreg kontinensen elkezdték a szerkezeti átalakításokat, amelyek a gazdaságélénkítő programok miatt felgyülemlett államadósságokat mérséklik. Ezzel szemben az USA olyan gazdaságpolitikát folytat, amely óriási költségvetési deficitet halmoz fel, tovább növelve az aggasztó mértékű államadósságát. Erről a China Daily napilapnak adott interjújában beszélt a kínai központi bank monetáris tanácsának tagja, Li Daokui, aki nyíltan kritizálta az USA pénzügyi politikáját.
– Az elkövetkezendő fél-egy évben a piacok még Európát figyelik, ám ezután Amerika kerül terítékre – fogalmazott a főtanácsadó Barack Obama adócsökkentési terveivel kapcsolatban. A szokatlanul erős bírálat szerint Európában a most bevezetendő intézkedések hatására egy-két éven belül stabilizálódik a pénzügyi helyzet, ám az USA-ban ezzel ellentétes folyamat zajlik. Márpedig ennek nyomán az amerikai államkötvények és a dollár középtávon is jelentősen veszít értékéből. A kínai jegybank aggodalma nem alaptalan: az ázsiai ország rendelkezik ugyanis a világ legnagyobb, 2,6 milliárd dollár értékű devizatartalékával, amelynek legnagyobb része dollárban, illetve amerikai államkötvényekben van. A helyzetet rontja, hogy az amerikai költségvetési hiány tavaly rekordot döntött, és még idén is 1,3 trillió dollárra rúg.
A kínaiakat egyrészt joggal aggasztja, hogy hatalmas devizatartalékaik értéke csökkenhet a jövőben, másrészt a gyenge jüannal kapcsolatos amerikai vádak miatt is szerettek volna visszavágni. A mesterségesen alacsony árfolyamon tartott kínai fizetőeszköz problémája az utóbbi időben egyre inkább felerősödött devizaháború kulcskérdése. A jüant öt év alatt mindössze 23 százalékkal erősítették, és még mindig annyira gyenge az árfolyama, hogy behozhatatlan fölényt biztosítson Kínának a nemzetközi exportpiacokért folytatott küzdelemben. A pengeváltás már a novemberi G20-as csúcstalálkozó előtt megkezdődött: Peking nyíltan beleszólt az amerikai gazdaságpolitikába, nehezményezve, hogy az USA, fenntarthatatlan pályát követve, adósságsprirálba hajtja saját gazdaságát.
Az árfolyamháborúban Kína védelmezi a gyenge jüant, mondván, összességében nem az árfolyam dönti el a külkereskedelmi versenyt, hanem az ipari termelés nemzetközi átrendeződése. Márpedig a kiszervezések Kína számára jelentős előnyt hoztak.