Ultrák kellenek, nem huligánok

Szurkolói kártya vagy arcfelismerő rendszer? Kitiltás, pénzbírság, netán börtönbüntetés a rendbontóknak? A szervezetek hatékony együttműködése vagy precíz adatbázisok létrehozása a fontosabb? Ezekről és ezekhez hasonló kérdéskörökről esett szó a Kriminálexpóba ágyazott, a futballhuliganizmus elleni küzdelem nemzetközi tapasztalatait és azok magyarországi megvalósításának lehetőségeit vizsgáló múlt heti budapesti konferencián. S ha nem is sikerült mindre egyértelmű választ adni, a külföldi szakemberek tanácsai kedvező folyamatokat indíthatnak el.

Radványi Benedek
2010. 12. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Talán nem is gondolnánk, de már 1895-ben felbukkantak a futballhuliganizmus első jelei – egy Birmingham–Arsenal meccs után 12 rendőrt támadtak meg –, a jelenséget David Bohannan, az Egyesült Királyság belügyminisztériumának szakértője nem véletlenül nevezte angol betegségnek. A legsúlyosabb esetek közé tartozik az 1985-ben a Bradford City stadionjában kitört tűz (56 halálos áldozat), majd ugyanebben a hónapban a Liverpool– Juventus BEK-döntőn összeverekedett szurkolók alatt beszakadt a stadion egyik támfala, aminek következtében 39-en lelték halálukat. 1989-ben az angol kupa elődöntőjében a Hillsborough stadionba beáradt szurkolók egymást nyomták agyon, 96-an vesztették életüket. Peter Taylor főbíró egy bizottsággal együtt utóbbiról részletes elemzést készített, és a Taylor-jelentés néven elhíresült anyag javaslatai kerítések lebontását, állóhelyek megszüntetését, drukkerhadak elkülönítését, alkoholtilalmat, azonosító kártyás beléptetőrendszereket, lelátókat kémlelő kamerákat, huligánok adatait tartalmazó tiltólistákat eredményeztek.
Egyszóval rendet. Természetesen nem egyik napról a másikra, és nem véglegesen. Az angol huligánok a 2000-es Európa-bajnokságon, a németek elleni mecscsen is balhéztak, 946 szurkolót állítottak elő. Válaszul David Bohannan vezetésével új stratégiát dolgoztak ki, amelynek központi eleme a kapcsolatfelvétel volt a drukkerekkel. „A labilisabb, befolyásolható szurkolókhoz kell közelíteni, az igazi huligánokkal viszont keménynek kell lenni. A börtönbüntetés nem működik, ha viszont nem engedjük be őket a meccsekre, korlátozzuk külföldre utazásukat, az igen. Szabályaink kemények, de hatékonyak, a stadionokból való kitiltás 3-tól 10 évig terjedhet, s érdekes tapasztalat, hogy a büntetés idejének letelte után átalakul viselkedésük, 96 százalékuk már nem okoz problémát.” Bohannan kiemelte a modernizáció fontosságát is, a kellemes környezet megteremtéséhez hozzájárul, ha lebontják a nézőtér és a pálya közötti kerítéseket. Egy Fradi–Újpest mérkőzésen elképzelhetetlennek tűnik, hogy ez pozitívan hasson a drukkerekre, de a brit szakértő állítja: a rácsok előmozdítják az agressziót, mert a szurkolónak nincs kapcsolata a meccsel. Szintén markáns különbség, hogy Angliában a mérkőzések többségén nincsenek jelen rendőrök (csak a stadionon kívül), a munka nagy részét a biztonsági szolgálat végzi. Emellett a képrögzítő eszközök hatékony használatával tudják szűrni a rendbontókat.
„Németországban a futballrendészet egyik legfontosabb része az információgyűjtés, a kockázatelemzés, hogy mennyi rendőrt kell bevetni egy-egy meccsre, úgy, hogy kerítések és lezárások nélkül biztosítani lehessen a barátságos atmoszférát” – ezek már Hendrik Grosse Lefert szavai, aki a Nemzeti Futball Információs Pont helyettes vezetője. A rendőrségen belüli klublátogató osztályon csapatonként információs csomagokkal rendelkeznek, a meccsek előtt és után is jelentéseket készítenek. A bajkeverők azonosítására egy tizenötezer aktából álló adatbázist hoztak létre, s a „megfigyeltek” között nemcsak a már bűntettet elkövetők szerepelnek, hanem a hozzájuk közel állók is. A beléptetőrendszerek létrehozásának fontosságán túl hangsúlyozta a rendőrség, a klub, a szurkolói szervezetek összefogását. Ugyanígy az átfogó együttműködés az egyik alappillér Kenny Scott szerint is, aki az UEFA szemszögéből mint az Európai Labdarúgó-szövetség biztonsági szakértője szólt hozzá a témához. Kiemelte, a rendőrségi reakcióknak megfelelő szintűnek kell lenniük, nem kell két huligánra több száz rendőr, hiszen nem megy szívesen az ember oda, ahol a stadion tele van sisakos, gumibotos alakokkal.
A magyar büntető törvénykönyvben kifejezetten a futballhuliganizmus miatt található meg a rendbontás vétsége, a 2001 óta élő jogszabályra hivatkozva az elmúlt időkben különböző számú, évi 9-18 ügyben jártak el, ami elenyésző a valódi esetekhez képest. Falvai Zsolt, a Budapesti Nyomozó Főügyészség vezetője kijelentette, tudomása szerint a klubok nem vezethetnek nyilvántartást a kitiltottakról, akik így bármikor jegyet vásárolhatnak, és csak akkor derül ki, hogy el vannak tiltva, ha újabb rendbontás miatt rendőri intézkedés történik velük szemben. Szintén aggályos az arcfelismerő rendszer használata, s nemcsak azért, mert rengeteg pénzbe kerül, hanem a tévedés magas kockázata miatt is.
Felmerült az a megoldás, hogy stadionokba települő ügyészek, bírók a helyszínen hozhassák meg döntésüket – ez a bíróság elé állítás speciális módja lenne –, ám nehézségekbe ütközik, hiszen a hatályos jogszabályok alapján nemcsak ügyésznek és bírónak, hanem védőnek is részt kell vennie a tárgyaláson, és meg kell történnie az iratismertetésnek is. Hendrik Grosse Lefert erre reagálva elmondta, Németországban ugyan jelen van az ügyész és a bíró, de nem a gyorsított eljárás, hanem a majdani vallomások megerősítése miatt.
Ha már a gyors eljárásoknál tartunk: az október 23-i Kaposvár–Honvéd mérkőzés után két személyt állítottak elő, s mindkét esetben rendkívül hamar, 5, illetve 2 nap alatt elsőfokú ítélet született. Előbbinél közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt (az ápolásra szoruló szurkoló megtámadta a neki segíteni igyekvő mentőtisztet) 6 hónap letöltendő börtönbüntetés, utóbbinál rendzavarás szabálysértése révén 15 nap elzárás plusz 6 hónapos kitiltás volt a penzum.
Az eseményt megnyitó Csányi Sándor, az MLSZ elnöke bízik benne, hogy a mai ultrák jó részét meg tudják tartani, mert szerinte ők gondoskodnak a stadionokban a jó hangulatról. Állítja, bevezetik a szurkolói kártyát, s a kedvező folyamat már elindult: „Az elmúlt négy hónapban a Belügyminisztérium, a rendőrség és az MLSZ szorosan együttműködött a kérdésben, összehangolt munka folyik, amelynek nem a végén, hanem a közepén vagyunk. Tárgyalni fogunk az ügyről a nemrég létrehozott szurkolói bizottsággal is.” Az MLSZ-elnök szerint, ha az összefogás létrejön, már csak a játék színvonalának emelkedése szükséges.
Ám ez már egy másik konferencia témája lehetne.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.