Zöld szívek riadója

S Z Ó L Ó

Egykutya a katari focivébé és a dubaji sípálya. Mindegyikhez hűteni kell a sivatagot. Franz Beckenbauer azt javasolta, tartsák télen a 2022-es világbajnokságot, mert akkor Katarban csak 25 fok van, nem ötven, mint nyáron. Mi inkább azt javasolnánk, hogy a katari nyitómeccset júniusban az a huszonkét FIFA elnökségi tag játssza, akik meghozták ezt a döntést. Épp kijön belőlük két csapat. De ne ám valami hűtött stadionban focizzanak, hanem Isten szabad ege alatt.
A világ sportsajtója azon morfondírozik, miért épp Oroszország és Katar lett a két kiválasztott, voltak-e üzleti alapon leszállított luxuslányok és kenőpénz. Van, aki naivan arra a következtetésre jut, hogy e két ország őszinte akarata hatotta meg a döntéshozókat, mások az olaj hatalmáról értekeznek meg a multinacionális FIFA-ról, amely messze nem a sport, hanem a globális tőke érdekei szerint üzemel. Tegyünk még hozzá mindehhez egy újabb szempontot: az ökológiai lábnyomét.
Annak idején úgy tanultuk, hogy a sport az egészséges életmódot, ezáltal a minőségibb életet szolgálja. Most meg azt látjuk, hogy Katar csak úgy tud focivébét rendezni, ha hűti a sivatagot, ha légkondicionált stadionokat húz fel, meg légkondicionált szállodákat épít, amelyeket majd vagy elad, vagy elajándékoz. Ki tudja, mi lesz még 2022-ig. A szállodák lehet, hogy maradnak. Oroszország meg bizonyára úgy rendezi meg a focivébét, hogy mindenhova jusson belőle egy kicsi, tehát mondjuk Krasznojarszknak is meg Rosztovnak is, nem beszélve Magnyitogorszkról, és akkor néhány hét alatt kilométerezreket lehet repkedni, buszozni, meg lehet dönteni a focivébék távolsági csúcsát. Micsoda szalagcím! Ez a probléma nem fenyeget Katarban, mert hatvan kilométeren belül lebonyolítható a komplett világbajnokság.
Az ökológiai lábnyom az a mértékegység, amellyel kifejezhető, hogy adott technológiai fejlettségi szinten egy társadalomnak mekkora földterületre és mennyi vízre van szüksége önmaga fenntartásához, továbbá a hulladék elnyeléséhez. A civilizáció nagyon becsapós tud lenni. Jó példa rá a golfpálya, amely bármilyen szép és zöld, az egyik legkörnyezetbarátságtalanabb sportlétesítmény. Naponta locsolni és nyírni, továbbá műtrágyázni kell, másként nem gurul rajta a kis fehér labda. Aztán meg a tehénről is kiderült, hogy ökológiai bomba. A trágyájából felszabaduló metán fokozza az üvegházhatást. Ha sok tejet iszunk, és sok húst eszünk, akkor sok tehén lesz és sok trágya és nagy üvegház, egyszóval a tehén egyáltalán nem környezetbarát állat. Ha pedig megvizsgáljuk a két foci-világbajnokságról hozott döntést, elmondhatjuk, hogy az ember még a tehénnél is kevésbé környezetbarát, nemcsak az alkalmanként kibocsátott metán miatt, hanem mert ötvenfokos sivatagban akar légkondicionált futballstadionokat építeni, miközben például Angliában vagy Hollandiában holnap le lehetne bonyolítani az egészet, mert ott minden rendelkezésre áll: stadion, úthálózat, szálloda.
Ha megcélozzuk a mély demagógiát, nem lesz nehéz dolgunk. Kiszámíthatjuk, hogy egyetlen – és nem tizenhárom – légkondicionált katari stadion felépítéséből és üzemeltetéséből hány lélegeztetőgépet lehetne venni, hány éhező afrikai vagy indiai gyermeket lehetne felnevelni, taníttatni, hány szexrabszolgaságba kényszerített kislányt lehetne elegáns kollégiumban taníttatni. De ha nem vagyunk demagógok, akkor sem értjük, kinek áll érdekében ez a döntés. A világnak biztosan nem, hiszen igen tájékozatlan az az ember, még ha FIFA-döntnök is, aki semmit sem olvasott eddig a kimerülő energiáról, a technikai fejlődés kikényszerítette folyamatos környezetrombolásról, az elsivatagosodásról, a vízkészletek vészes elapadásáról. Ezeket lehet eltúlzottan pesszimista vízióknak tartani, de az intelligensebb embert, ha nem hiszi is el egészen, legalább óvatosságra inti. De akkor miért ez a nyilvánvalóan felelőtlen és ostoba döntés? Aligha Katar gazdasági felzárkóztatásáért küzd a derék futballszervezet, inkább fordítva látjuk a dolgot. Mintha a FIFA-döntnökök felzárkóztatása lenne a cél. És ideje, hogy ez ellen minden zöld szívű ember tiltakozzon.