A szabadság arcai

Halk szavak is lehetnek sikolyjellegűek, segélykiáltás erejűek. Egy keskeny arcú fekete hajú férfi kéri a világot, imádkozzanak a feleségéért. Szavait a YouTube-on bárki meghallgathatja. Azt ígéri, ő is imádkozni fog azokért, akik segítenek neki. Ez a férfi egy pakisztáni asszony, Asia Bibi férje. Öt gyerekük van. Az asszony börtönben ül, mert mozlimok közt keresztény hitet vall.
Kolléganői úgy érezték, Asia kigúnyolta Mohamed prófétát, pedig nem tett mást, csak azt mondta: „Jézus meghalt a kereszten az emberiség bűneiért.” És megkérdezte tőlük: „Tiértetek mit tett Mohamed próféta?”
A munkatársnők, akik Asiát már korábban is megvetették és kiközösítették, például megtiltották neki, hogy vizet hozzon, mivelhogy az ő érintése tisztátalan, elmondták a helyi imámnak, mit mondott Mohamedről. Asia Bibit letartóztatták, s idén novemberben meghozták fölötte az ítéletet: halál.
A keresztény világ megbolydult, de nem háborodott föl úgy, ahogyan kellene. Az újságok szívesen közölték a pakisztáni nő fotóját, a harminchat éves Asia Bibi ugyanis nagyon szép. Középen van elválasztva dús fekete haja, szemében mély melankólia van. Nem tudom, a lapok által legtöbbször közölt fotója az ítélethirdetés előtt vagy utána készült-e, de az ilyen tekintetű nők sokat tudnak a szenvedésről.
Karitatív szervezetek, különféle katolikus közösségek tiltakoztak az ítélet ellen. Pakisztánra ráirányult a figyelem: 1986 és 2009 között 964 embert tartóztattak le a Korán vagy Mohamed káromlása okán. Törvényeik túl könnyen húzzák rá az istenkáromlás bűnét azokra, akik más hitűek.
Vallási vagy etnikai kisebbségben élni mindig próbatétel, de ha valaki a mozlimok között a kereszténységet választja, előjegyzi magát a mártírsorsra.
Hol van az igazságosság? Miközben európai értelmiségiek azon vitatkoznak, vajon nem kirekesztők-e akkor, ha a muzulmánokat arra kérik, legyenek szívesek egy kicsit kisebb mecsetet építeni, ne vágja már agyon a város több száz éves bazilikáját, legszebb gótikus templomát, s miközben a keresztény jelképeket, többek közt nálunk is, heccből is lábbal lehet tiporni bárkinek, és ezt sokan „szabadságjognak” szeretnék beállítani, azalatt Pakisztánban egy szomorú szemű ötgyerekes asszony mond egy olyan mondatot, amit mi úrvacsoraosztásnál minden alkalommal hallhatunk a paptól – „Krisztus teste. Teérted adta életét” – de őt ezért a mondatért halálra ítélik. Mert amíg mi a templom kijárata felé ballagunk, s az utcára kiérve, amennyiben elmaradtak metafizikus élményeink, azon gondolkodunk, megvan-e minden a vasárnapi ebédhez, vagy még beszaladjunk-e egy tejfölért valamelyik ünnepnap is nyitva tartó boltba, addig Asia Bibit egyetlen hitvalló mondatért megverték, börtönbe zárták és el akarják tőle venni az életét. Hogy a pakisztáni ítélethozók szemében az volt-e az ő halálos bűne, hogy Krisztust, aki neki kedves volt és hitt benne, össze merte hasonlítani a többség prófétájával, Mohameddel, vagy az, hogy kitartott keresztény hite mellett, ki tudja.
Tudjuk viszont azt, hogy XVI. Benedek pápa védelmébe vette Asia Bibit, szót emelt teljes szabadságának visszaadása érdekében. „A nemzetközi közösség nagy aggodalommal figyeli a pakisztáni keresztények nehéz helyzetét, akik gyakran válnak erőszakos cselekmények és diszkrimináció áldozataivá… Imádkozom azokért, akik hasonló helyzetbe kerültek, hogy tiszteletben tartsák emberi méltóságukat és alapvető jogaikat.” Mindenesetre a pakisztáni elnök megbízta a kisebbségügyi minisztert az Asia Bibi-ügy újbóli kivizsgálásával. Ne becsüljük ezt le. Sok minden történhet még. Csak az a baj, hogy ha a Pandzsáb tartománybeli bíróság fölmentené is az asszonyt, a fölkorbácsolt indulatok már elszabadultak. Egy pakisztáni imám vérdíjat tűzött ki Asia fejére: ötezer rúpiát fizet mecsetje annak, aki megöli a keresztény asszonyt.
Jó lenne azt gondolni, hogy nálunk nincsenek keresztényüldözők. Pedig vannak, csak mások a formák. Finomabbak, rafináltabbak. Aczél Endre a pápa spanyolországi látogatásával kapcsolatban megvetéssel említette a „szigorú, száraz és unalmas egyházfőt, aki képtelen megemészteni, hogy a katolicizmusnak ez a hajdani bástyája mára világias, liberális, modern állammá vált”. Majd a pápa fejére olvassa, hogy beszédében a 30-as évek vallásellenes köztársasági hagyományait fölemlegette. Kétségtelen, írja Aczél, hogy „kalandorok”, „újbarbárok” „papok, szerzetesek és apácák ezreinek életét oltották ki”, de annak is megvolt szerinte az oka. Engem elbűvölt, hogy Aczél már le sem meri írni: kommunisták gyilkoltak. Ők ölték meg a katolikus papok, szerzetesek és apácák ezreit. Nem „kalandorok”, nem „újbarbárok”, hanem kommunisták. Kínos, de így van. Ezek után az ember nem is érti, hogy a pápa miért nem lelkesedik jobban a polgárháborús veteránok tradícióiért, ha már odamegy Spanyolországba.
Miért bűvszavak a baloldalon még mindig a világiasság, a liberális nézetek és a modernség? Miközben ezer bajunkról fölfejtésekor derül ki, hogy amit gyógyszerként akartak beadni nekünk, az méreg volt. Hogy a családot alapjaiban ásta alá a modernség, hogy a gazdaság fejre áll, ha liberális alapokon nyugszik, és ha a világiasság minden szakralitást megtámad, akkor aztán megnézhetjük magunkat.
Asia Bibi életéért jórészt hívő, főként katolikus közösségek harcolnak. Aláírásokat gyűjtenek, hallatják hangjukat. A liberális jogvédők ilyenkor szerényen és szemérmesen visszahúzódnak a háttérbe.
Végül is csak egy ötgyerekes asszonyról van szó, aki nem vette tudomásul a pakisztáni politically correct követelményeit.