Cseke Eszter és S. Takács András első pillantásra átlagos fiataloknak tűnnek, valójában két progresszív újságíróval van dolgunk: két hete tértek haza Iránból, közben megvágták indiai riportfilmjüket, és már szervezik a legújabb, pakisztáni útjukat. Szinte műfajt teremtettek itthon. Az ő ötletük alapján megszülető On the Spottal, a Spektrum televízió saját gyártású, dokumentarista jellegű sorozatával itthon is elindult a digitális újságírás. Kiskamerával járják a világot, hogy felkutassák, mi van a hírek mögött. Az On the Spot történetében az első lépcsőfok egy gázai forgatás volt, ahol sikerült eljutniuk az Ezzedín al-Kasszám, a Hamász katonai szárnyának tagjaihoz, az ottani csempészalagutakba, és megtalálták az egyetlen izraelit az övezetben. Közben összeállt a sorozat ötlete. A gázai filmet több tévécsatornának is megmutatták, végül a Spektrummal állapodtak meg, szerződést kötöttek egy kilencrészes sorozatra. Most már a második évadnál járnak. Forgattak Nepálban, Burmában, Srí Lankán, Dél-Afrikában, Afganisztánban. Interjúztak Evo Morales bolíviai elnökkel, a burmai ellenzéki vezetővel, Vin Tinnel és Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárral.
S. Takács András szerint a Spektrum a leghitelesebb csatorna Magyarországon: tíz éve elhiszik a nézők, hogy úgy szaporodnak az elefántok, ahogyan a Spektrum mutatja, így bíztak abban, hogy nekik is hinni fognak. Így is lett: több ezer rajongójuk van, a Facebookon a kommentekből kiderül, hogy olyanokat is a képernyő elé csalnak, akik réges-rég kiábrándultak a televízióból. Ahogy Cseke Eszter mondja, a világban fontos, Magyarországon mégis marginális problémákkal foglalkoznak.
– A csatorna hisz bennünk, teljes szabadságot kapunk, mert tudják, abban van az erőnk. Megtaláltuk azokat a történeteket, amelyeket el akarunk mesélni, csúsztatás nélkül. Nem kell semmit mímelni ahhoz, hogy a műsor nézett legyen: a valóságot kell megmutatni – vélekednek mindketten. Filmjeik nemcsak az adott, távoli helyszínekről szólnak, erőteljesen reflektálnak az európai és a hazai hagyományokra.
– A saját környezetedet is sokkal jobban megérted, ha látod az egész világot. Szomorú, hogy a magyarokat állítólag nem érdekli, mi folyik a világban. Miközben az egész földkerekség a WikiLeaksről beszélt, itthon csak akkor került be a kereskedelmi csatorna híradójába, amikor hazánkról is kikerültek dokumentumok. Az On the Spot nézői Burmától Dél-Afrikáig olyan helyekre jutnak el, ahol a világ hírei történnek, és a sorozat sikere is bizonyítja, hogy a világ érdekes, csak jól kell elmesélni. A digitális újságírással és a dokumentarizmussal közösen létre tudtunk hozni egy olyan formát, amely izgalmas és tartalmas egyszerre. Egy órában próbáljuk megmutatni, mi van a konzervhírek mögött – mondja S. Takács András. És erre nemcsak a Spektrum, hanem a BBC és a CNN is vevő volt. A burmai ellenzéki vezetővel, Vin Tinnel készített interjújukat átvette a BBC World, és élőben kapcsolta őket, hogy meséljenek a forgatásról, a CNN egy burmai szerzetessel készült interjújukból használt részleteket.
A riportokat ténylegesen ketten készítik: kiskamerával forgatnak, saját maguk szerkesztik az anyagaikat. Viszont abban, hogy egy-egy anyag megszülethessen, több ember is a segítségükre van. Hoszszasan gyűjtik a kontaktokat, személyes és a kollégák ismeretségi köréből. Minden helyszínen van egy segítőjük, egy fixer, akit az interneten kutatnak fel. Ő segít megszervezni az interjúkat. Cseke Eszter szerint nagyon sok múlik ezen az emberen: hogy milyen lesz a kész anyag, nagyban függ attól, hogyan fordít, mennyire ismeri a terepet.
Nem egyszer állt melléjük a szerencse: ők voltak az egyedüli magyarok, akik Rózsa-Floresék meggyilkolását követően szóra bírták Evo Morales bolíviai elnököt, miután közép-európai újságíróként bejelentkeztek a sajtótájékoztatóra, hiszen Morales akkoriban nem szívesen fogadott magyarokat.
A legutóbbi, exkluzív Dzsafar Panahi-interjú megszervezése sem ment könnyen: iráni ellenzéki fiatalok és európai irániak segítségével jutottak el a rendezőhöz. Kémregénybe illő pillanat: Panahi embere egy európai kontakton keresztül üzent nekik, hogy a rendező épp hol tartózkodik, felvetette, hogy még éjszaka utazzanak oda, mert Panahi másnap keresni fogja őket. Reggel megadta a pontos helyszínt, még a barátainak – akik épp ott forgattak – sem árulta el, hogy interjút fog adni; egy háztetőn beszélgettek. Ahogy S. Takács András meséli, Panahinak akkor még fogalma sem volt arról, mi fog vele történni. Azóta megszületett az ítélet: hat év börtön, és húsz évig nem forgathat filmet. Az On the Spottal az iráni filmművészeten keresztül igyekeztek képet adni az országról, de forgattak illegális teheráni fotóstúdióban is.
– Szürreális, megrázó élmény volt. A nyomasztó teheráni utcák után, ahol csak kendős nőket láttunk egy hétig, beléptünk egy lakásba, ahol gyönyörű, fiatal lányok fogadtak nyugati ruhákban, popzene szólt, és azt mondták, ez most egy darabka Amerika, érezzük magunkat otthon. Később elmesélték, miként vesztették el barátaikat, s milyen félelemben élnek. Soha nem szoktuk mondani, hogy mekkora veszélyben voltunk egy-egy helyszínen, de Iránban sok mindent át kellett értékelnünk. Fogalmunk nem volt, hogy mire számítsunk egy olyan országban, ahol a legtöbb újságíró van börtönben a világon a nemzetközi újságíró-szervezetek szerint – emlékszik vissza Cseke Eszter.
A Panahi-interjú jól példázza, hol is foglal helyet az On the Spot a hazai sajtótérképen. Van egy ember, aki tegnap a BBC-n a vezető hírek között szerepelt, Magyarországon pedig jó, ha száz emberből egy tudja, hogy ki is ő.
– Sokszor belefutunk ebbe. Olyan emberekkel találkozunk, akik a nemzetközi közélet fontos szereplői, itthon senki nem ismeri őket. Az újságírók 95 százaléka és rajtuk keresztül az olvasók, nézők is kimaradnak a világ történéseiből – hangsúlyozza András.
Elképesztően alapos munkát végeznek mindig. Az iráni riporthoz kapcsolódóan például felkeresik még Rafi Pitts rendezőt is, aki a 2009-es események előtt forgatott egy fikciós filmet, amelyben előrevetítette a későbbi történéseket. Pitts a választási események előtt egy héttel hagyta el az országot: azóta feketelistára került, ő maga Párizsban él, de a családja Iránban maradt.
A történeteik végére nem kerül pont egy-egy riport után. Tovább élnek a kapcsolatok: az afganisztáni kapitánnyal azóta is leveleznek, és lehet, hogy a szomáliai bevetésére is elkísérik majd, a burmai segítőjükről tudják, hogy nem sikerült disszidálnia. S. Takács András szerint talán idővel a riportokban is visszatérhetnek hozzájuk.
origo.hu
Öt erős állítás a KEHI-jelentésből: így vezette Magyar Péter a Diákhitel Központot
