Hatalmi hadjárat

Letartóztatások, kihallgatások, újabb és újabb vádemelések jellemzik az új esztendő előtti ukrán hétköznapokat. A hatalom szerint valójában semmi rendkívüli nem történik, egyszerűen csak valóra váltják azt, amit annak idején a „narancsosok” megígértek az ukránoknak: a banditák, a bűnözők elnyerik méltó büntetésüket, hiszen a törvényesség betartása mindenkire egyformán vonatkozik. Ugyanakkor az ellenzék politikai üldözésről, a hatalomnak nem tetsző politikusok megsemmisítéséről beszél, amelyben messzemenően egyetért velük a politológusok többsége is. Szerintük a legfőbb ügyészség látványos agresszivitása és nagyfokú aktivitása csak első pillanatban tűnhet zűrzavarosnak, hiszen nagyon is átgondolt és aprólékosan megkomponált folyamatról van szó, amelynek lényege az ellenzék állandó feszültségben tartása és megfélemlítése.
A polgári társadalom kutatásával foglalkozó központ igazgatója, Vitalij Kulik például úgy véli, hogy a hatalomban most a „háború hívei” jutottak domináns szerephez, akik egyszerre mindent és azonnal akarnak. Dmitro Vidrin politológus szerint viszont a hatalom jelenlegi képviselői egyszerűen csak teszik a dolgukat. Ezek a fiúk pragmatikusak, akik semmi nem akarnak megideologizálni, hanem keményen és határozottan cselekszenek, ecseteli a helyzetet az ismert politológus, aki a minap önként állt fel a nemzetbiztonsági és védelmi tanács titkárhelyettesének székéből, azzal indokolva távozását, hogy a jelenlegi hatalmi struktúrában ez a testület is elvesztette korábban betöltött elemző és prognosztizáló szerepét. Ma már gyakorlatilag olyan fantomtestületről van szó, amelynek tagjain a bizonytalanságból adódó a félelem és rettegés lett úrrá, hiszen senki nem lehet biztos a jövőjében.
A volt kormányfő, a szobafogságra kényszerített Julija Timosenko viszont úgy véli, hogy az ellenzék elleni hadjárat a hatalom növekvő félelmét bizonyítja. Ez már hisztérikus állapot, ami a hatalom gyengeségéről tanúskodik. Kijelentette: „A maffia mindössze néhány tucatnyi ember, mi viszont 46 milliónyian vagyunk, így félni nekik és nem nekünk kell.”