Hogy nőjön a gyermekvállalási kedv

Európa válságban van, és nem az euró miatt. Brüszszel utcáin egyszerűen nem látni gyereket, ha nagy ritkán babakocsival találkozik a sétáló, abban is szemmelláthatólag bevándorló kicsinye gőgicsél. Friss felmérések szerint Londonban a diákok több mint negyven százaléka nem angol anyanyelvű, ez az arány tizenegy éve még tíz százalékkal kevesebb volt. A brit lapok ugyanakkor arról cikkeznek, hogy a gazdaságot már-már veszélyeztető demográfiai problémát a szülni hajlandó nők bevándorlásával lehetne megoldani. Fel sem merül, hogy az angol nők vállaljanak több gyermeket, de a családokat segíteni képes szakpolitikáról sem szólnak az elemzések, nem említik a pozitív francia vagy skandináv példákat sem.

Család nélkül nehezebb a boldogság

Félre ne értse senki, semmi személyes bajom sincs a nem európai eredetű lakosokkal, a nyugati fogyasztói társadalom fenntartásához szükség van rájuk, de ha minden így marad, akkor már az elkövetkezendő ötven évben át fog formálódni Európa. Mint pedig a német kancellár asszonytól tudjuk, a beilleszkedés hiánya miatt a multikulturális nyugati társadalom modellje elbukott. Mindenesetre valószínűsíthető, hogy az etnikai feszültségek miatt a nyugati társadalmakat válság fogja megrázni, az ottani társadalmak erre még nincsenek felkészülve. Ugyanakkor Európa vak. A nyugati országok többsége egyszerűen nem foglalkozik hatékony családpolitikával. Érthetetlen módon nem foglalkoznak a család és a házasság intézményének megerősítésével, mire fel fognak ébredni, késő lesz.
Érdekes, hogy a kutatások alapján a rendkívül rossz népesedési mutatók ellenére a társadalom igencsak családbarát, az emberek többsége azt tekinti boldog embernek, akinek családja, házastársa és gyermeke van, szemben a nyugati társadalmakkal, ahol azt tekintik inkább boldognak, aki szakmájában sikeres, anyagi jólétben él, és sokat utazik. A felmérések szerint a fiatal párok pont eggyel több gyermeket szeretnének, mint amennyi megszületik, ez főként a magasabb végzettségűek esetében igaz. Ez a szemlélet egy olyan társadalmi tőke, amelyre egy okos családpolitika igencsak tudna építeni. Ma Magyarországon olyan kormány élvezi kétharmados többséggel a nép bizalmát, amelynek deklarált céljai között szerepel a dolgozó családok megerősítése. És mindenkinek, a társadalom minden rétegének alapvető érdeke, hogy ez a törekvés sikeres legyen, ez alapvető nemzeti érdek. Mindenkinek meg kellene adni a bizalmat, hogy ez a cél sikerülhessen. De nézzük a tényeket!

A kórházi széfek szánalmas ötlete

Az elmúlt nyolc évben a társadalom egyéb rétegeihez hasonlóan a családok nagyfokú érdeksérelmet szenvedtek. A gyermekek után járó adókedvezményt nagymértékben csökkentették. Az áfaemeléssel erősen fokozták a szegénységet, gondoljunk csak arra, hogy akinek mondjuk négy gyermeke van, az öt áfát fizet be a költségvetésbe. Az egy jövedelemre eső áfabefizetés ugyanis annál nagyobb volt, minél több gyermeket nevelt valaki, hiszen annál több fogyasztási cikket vásárolt a család tagjainak. A piac mindenhatóságába vetett hit mindenek felett állt, ennek sok irracionális döntés volt a következménye. Gondoljunk csak például a kórházi széfek abszurd, kabaréba illő példájára. Ma már kimondható, az egyik legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy az állami társadalombiztosítás alapjait egyesek spekuláns pénzügyi körök kezére akarták átjátszani (és most nagyon finoman fogalmaztam) és tőzsdére vinni. De ezt a gőzhengert a csodával határos módon, főként a civil társadalomnak két évvel ezelőtt sikerült megállítania. Ez a példa a civil szféra erejét is igazolja, amelyet a mindenkori politika hajlamos lebecsülni.
A fentiek tükrében tényleg elhűlve nézem a parlamenti közvetítéseket, hiszen a most ellenzékben ülő szocialista képviselőknek, ha az igazságot képviselnék, a hangos szólamok helyett egyetlenegy szavuk lehetne csupán: bocsánat! Különösen annak tükrében mondható ez el, hogy pártjuk most már igazoltan több bűnszervezetet integrált (Zuschlag és társai, Hagyó és társai, Hunvald és társai stb.), és soraikból számosan várnak jogosan letöltendő börtönbüntetésükre.

Erőszak és trágárság a médiából

Az utóbbi fél évben ugyanakkor olyan intézkedéseket láthattunk, amelyek a családok szempontjából előre mutatnak. Ez akkor is kimondható, hogy ha az intézkedések nem voltak mindig konzekvensek és kapkodásmentesek. A nemzetközi tapasztalatok alapján a gyermekvállalási kedv leginkább a családpolitika hosszú távú kiszámíthatóságával és biztonságosságával hozható összefüggésbe. Ekképpen olyan intézkedésekre van a társadalomnak szüksége, amelyek családvédő hatása több cikluson keresztül fennmarad. A családi adókedvezmény számos gyermekvállaló sorsát könnyíti meg, az egykulcsos adórendszer hatása nem ennyire egyértelmű, de mindenkinek érdeke, hogy valóban a gazdaság motorja lehessen.
Ugyanakkor a szellemi környezetvédelem legalább annyira fontos, mint a gazdasági jólét. A mai technikai viszonyok között ennek legfőbb közvetítője a média. Azt lehetett megfigyelni, hogy az elmúlt években a médiában a családi élet, az anyaság és a házasság tiszteletével szemben az individualista embertípus került előtérbe. A reklámokban például szinte több volt a kutya, mint a gyerek. Miért ne lehetne a médiában felvetni a családok esélyegyenlőségét? Folyamatosan dől jelenleg is az erőszak és a trágárság a médiából, főleg a kereskedelmi csatornákról, a média még kevésbé családbarát most, mint húsz éve, a rendszerváltozást megelőzően. Akik ma aggódnak a sajtószabadságért, hol voltak akkor, amikor például a fenti társadalomromboló műsortartalmak előtérbe kerültek? Illetve akkor, amikor a 2004-es népszavazáskor pártok saját nemzetük ellen kampányoltak, vagy 2006 őszén állampolgárok tömegeit verték meg? Azokban az években, amikor a nemzeti vagyon jelentékeny részét bizonyos csoportok elprivatizálták, a baloldali médiában valahogyan elmaradt a széles körű tényfeltáró újságírás. A családok egy része a sajtót valami szükséges rossznak tartja, az sem véletlen, hogy ha tévétársaságok interjúalanyokat keresnek, alig akad jelentkező, és sokan a tévékészülékeiket is száműzték otthonaikból. Kíváncsi lennék egy olyan vizsgálatra is, hogy a kereskedelmi televíziók koncessziós szerződéseiben vállalt közszolgálatisága vajon milyen mértékben érvényesült. Mindenesetre a családok érdekei a kereskedelmi televíziózásban minimálisan érvényesültek, a család- és társadalomromboló tartalmakkal szemben az olyan fontos témák, mint például a családi életre nevelés, a demográfia vagy a környezetvédelmi kérdések nem kerülhettek előtérbe. A minden eszközzel történő nézőszámnövelés, a cél nélküli fogyasztás reklámozása volt a jellemző. Még a gyermekműsorok egy részében is eluralkodott az agresszivitás.

A politika és a civil szféra összefogása

Az új médiatörvénnyel kapcsolatban szükséges az igényeket is megfogalmazni. A gyermekek, a család és a házasság védelme előtérbe kell hogy kerüljön. Olyan fontos témák, mint például a demográfia, a határon túli magyarság kérdése, a magyar áruk és munkahelyek védelme, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem is meg kell hogy jelenjenek a műsorokban, nem kivétel ez alól a kereskedelmi televíziózás sem. Okos műsorkészítéssel a nézőszám elvesztése nélkül is megoldható a szerkesztés. A gyermekes családok túlnyomó többsége az erőszakos tartalmak visszaszorulását is várja az új szabályozástól. Amennyiben az új törvény ezeket a feltételeket garantálja, akkor az a családok és az egész társadalom számára hasznos és támogatható, amennyiben nem, akkor kár új törvényt alkotni. A médiában is korszakváltásra van szükség. A gyermekek és a családok védelme indokolja és megköveteli a szabályozást, a szigorú ellenőrzést, valamint a következetes szankciókat mind a televíziók, rádiók, mind pedig a nyomtatott sajtó és az internet területén. A médiában ne csak a szabadság, hanem a felelősség is érvényesüljön!
Végezetül az új alkotmány tervezetében az egészséges társadalmat megtartó értékeket örömmel látjuk viszont: a család, a házasság és az emberi élet fogantatástól kezdődő védelmét valóban határozottan le kell szögezni. Fontos szempont a gyermekneveléshez való jog egyértelmű feltüntetése is, sajnos olyan világot élünk, amikor ez az evidencia nem egyértelmű. Az 1987-ben megalakult Nagycsaládosok Országos Egyesületének alapszabálya is tartalmazza a fenti értékeket.
Nem kell nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy a túlnyomóan liberális európai közvélemény nem nagy lelkesedéssel fogja fogadni az új magyar alkotmányt.
A magyar EU-elnökség ugyanakkor hatalmas lehetőségeket is magában foglal. Alkalmas arra, hogy az európai közvéleményt kicsit családbarátabb irányba terelje. Ehhez a civil szféra családszervezetei is segítséget tudnának nyújtani, Közép-Európa országaiban igen jó családszervezetek működnek.
Jó lenne, ha a családok érdekében a politika és a civil szféra összefogna.

A szerző orvos, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete
korábbi elnöke