Olvasóinktól

Záborszky László (Debrecen): Már a fogalom is abszurd. Hogy lehet egyáltalán kötelezővé tenni a magán-nyugdíjpénztári tagságot? Ez nem sérti az emberek tulajdonhoz, önrendelkezéshez, vagy ha úgy tetszik, az emberi méltósághoz való jogát? Ezt 1997–98-ban úgy lehetett az emberekkel beetetni, azért nem váltott ki elemi erejű tiltakozást a bevezetése, mert unos-untalan szajkózták azt a rögeszmét, hogy az állam rossz gazda, nem sáfárkodik jól a dolgozók pénzével. Ez a téveszme azóta, az SZDSZ bukásával szerencsére megdőlt. Nézzük a tényeket. Az állami nyugdíjrendszer működési, kezelési költsége 0,9 százalék, ezzel szemben a magánnyugdíjpénztárak kezelési költsége és leemelt haszna 4,2-4,5 százalék. Ez óriási különbség. A magánnyugdíj-pénztárak befizetőik részére kigazdálkodott hozama igen csekély, 1 százalék körüli, van olyan pénztár, amelyik egy kicsit nagyobb hozamot ért el, de van olyan is, amelyik veszteséget termelt. Ezzel szemben, ha a befizetett járulékokat magyar állampapírba fektették volna, nagyobb nyugdíjtőke halmozódott volna fel. Hogyan lehet az embereket arra kötelezni, hogy a pénzüket bizonytalan kimenetelű magánvállalkozásokra bízzák, és így kockáztassák a jövendő nyugdíjukat? Vegyük már észre, hogy a magánbefektetők nem jóságos amerikai nagybácsik, akik pusztán jóságból bőséges nyugdíjat fognak nekünk folyósítani, hanem egy befektetőt főleg a saját profitja érdekli. Ne bízzuk kecskére a káposztát! Ezzel szemben az állami nyugdíjrendszer a közérdeket helyezi előtérbe a magánérdekekkel szemben, és nonprofit módon működik. Természetesen az ellen nincs semmi kifogásom, hogy ha valaki az állami nyugdíján felül nagyobb járandóságot szeretne kapni öregségére, akkor előtakarékosság módjára fizessen pénzt valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárba, ha úgy tetszik, kockáztassa a pénzét. Itt az önkéntességen van a hangsúly! Önkéntes nyugdíjpénztárak nyugaton is működnek. A kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságot a pénzügyi lobbi nyomására vezették be. Most, hogy a kormány megszüntette a kötelező tagságot, ezek a pénzügyi körök az MSZP-vel együtt tiltakoznak, visítanak, mert féltik a nagy hasznukat, féltik a nagy nyugdíjvagyon feletti rendelkezési jogukat, és hazug érvekkel fellázítják még a szakszervezetek egy részét is. A szakszervezetek pedig ahelyett, hogy a dolgozók érdekeit védenék, szégyenszemre a pénzügyi lobbi érdekében demonstrációkat fontolgatnak.

Meggyes Máté (e-mail): December 17-i számukban megdöbbenve olvasom, hogy Hardy Mihály cége éveken keresztül tartott „médiaképzést” jó pénzért a szocialista mezőgazdáknak. Hogy milyen kommunikációs tudásra volt szükség az agrártárca korrupt vezetőinek, azt el tudom képzelni. Amit viszont nehezen, hogy mit keres még mindig a Budapest Airport szóvivői székében a kommunista tévé egykori moszkvai tudósítója, aki a környéken arról vált híressé, hogy letagadta a repülők károkozását a házak tetőszerkezetében, és a zajártalom csökkentésére az önkormányzat pénzét akarja felhasználni. Miként lehet az, hogy valaki minden rendszerben abból él, hogy a hatalmat képviseli a polgárok ellen?