Súlypont a keleti féltekén

R E F L E K T O R   2 0 1 0<br /><br />Meztelen a király! A világ máig vezető hatalmát levetkőztette a technológiai és információs forradalom kiteljesedése. A válság okozta sokk miatt visszaszorult a politikai korrektség, a megfogalmazások minden eddiginél nyíltabbak. De nem csak az államok tárulkoznak ki akarva-akaratlan. A közösségi portálokon nyitott könyv az átlagember intim szférája is. Közben a válság még inkább a keleti féltekére helyezte át a világ súlypontját. A búcsúzó esztendő nem hozott tehát megrendítő változásokat, legfeljebb még nyilvánvalóbbá tette az eddig is látszó trendeket.

Nincsenek már titkok. Brutális őszinteséggel derült ki a WikiLeaks kiszivárogtatása kapcsán még az is, hogy – mint Umberto Eco fogalmaz – a nagykövetségek elvesztették hagyományos diplomáciai funkciójukat, és lényegében kémközpontokká váltak. A napvilágra került iratokból pedig azt látjuk, hogy az internet korában a titkosszolgálatok sem nagyon tudják sok újdonsággal meglepni megrendelőiket. A botránynak – erre már Timothy Garton Ash brit politológus mutatott rá – leginkább a történészek örülhettek, akiknek legtöbbször harminc évet kell várniuk arra, hogy ilyen kincsek előkerüljenek.
A kiszivárogtatás az amerikai diplomáciát helyezte rossz fénybe. Mindennél nagyobb presztízsveszteség azonban, hogy a világ leghatalmasabb országának legtitkosabb titkait megszerezhette egy hacker. Mi ez, ha nem a vég kezdete? Egy, a csúcson túljutott birodalom hanyatlásának nyilvánvaló jele. Róma, a harmadik században!
A birodalom azonban, bár gyengül, azért még működik. Semmit nem bíz a véletlenre, s nemcsak ellenségeit, de szövetségeseit is igyekszik sakkban tartani. Elemzői kiválóan látják Európa rohamos marginalizálódását. A fogalmazás mérhetetlenül cinikus, ettől azonban még tény, hogy az Európai Unión nem segített a lisszaboni szerződés sem. Messze van még a politikai egységtől, miközben gazdasági értelemben is meg-megrázzák a válság újabb és újabb hullámai. Inog az euróövezet, s ez 2011-ben is sok gondot fog okozni. Még nagyobb probléma azonban, hogy továbbra sem látszanak a horizonton olyan egyéniségek, akiknek vízióik lennének a jövőt illetően. A válság azonban nagy úr, s mégiscsak segít bizonyos dolgok felismerésében. Angela Merkel például arra jutott, hogy a megálmodott multikulturális modell nem működik, s a bevándorlókat igenis valamiféle integrációra kell kényszeríteni. Egy házzal odébb Nicolas Sarkozy már cselekedett is. Előbb a burkát tiltatta be, majd a kelet-európai cigányokat toloncoltatta ki. De a válság okozta sokk vezeti rá az eurázsiai geopolitikai térség két pólusát is arra, hogy az EU és Oroszország egymásra utalt, s az együttműködés szorosabbra fonása nélkül mindkét fél vesztésre ítéltetett.
Már csak azért is, mert ott a feltörekvő Kína, amely ki-kisegít még a bajban, de erősödése már középtávon sem szolgálja a nyugati világ érdekeit. Talán ez a felismerés adatta a Nobel-békedíjat egyfajta figyelmeztetésként a bebörtönzött kínai ellenzékinek, Liu Hsziao-pónak. Ez sem ronthatta azonban el az új birodalom jókedvét. Mert az idén igazából csak Ázsia érezhette jól magát.
Még az internet szerelmesei sem örülhetnek szívből a szép új világ beköszöntének. A WikiLeaks ugyan nagy csapás volt a hagyományos világra, s megmutatta az új erejét, ám már most látszik, hogy végső soron az egyébként szimpatikus hackerek lázadása is legfeljebb a világ igazságérzetét, de nem a biztonságát erősíti.