Újra a régi formában Lukasenko

Bekérették a német külügyminisztériumba Fehéroroszország berlini nagykövetét, hogy kifejezzék Németország tiltakozását az Alekszandr Lukasenko elnök vitatott újraválasztását követő erőszak miatt. Egy fehérorosz emberi jogi szervezet közben azt állította, hogy akár 15 év börtönbüntetést is kiróhatnak arra a hét ellenzéki elnökjelöltre, akit a hét végi tüntetések idején vettek őrizetbe Minszkben. Közben a világ szép halkan elismerte Lukasenko legitimitását. Nem minden cinizmus nélkül legfeljebb annyit vár el, hogy a letartóztatottak ne kapjanak nagyobb büntetést pár évnél.

A minszki utcákra kitóduló, a parlament és a kormány székházát megostromló tízezrekben bizonyára felmerült, hogy egyszer minden véget ér. Bizony igazuk van, hiszen egyszer ez lesz a sorsa Lukasenko hatalmának is, ám erre még nem érett meg az idő. Ezt erősíti meg a világ reagálása is. Csóválják a fejüket Washingtonban és Varsóban, az orosz újságírók megverése miatt még Moszkvában is, ám igazából csak a rendőri fellépés durvasága veri ki a biztosítékot, maga a tény kevésbé. Jellemző, hogy még a belorusz ellenzékhez korántsem közömbösen viszonyuló lengyel sajtó is elismeri, nincs könnyű helyzetben, aki meg kívánná kérdőjelezni a választások eredményét. A Belaruszt jó másfél évtizede irányító Lukasenko győzelme akkor is egyértelmű, ha aránya túlzott. Mint a Rzeczpospolita megjegyzi, Fehéroroszország egyébként sem az egyetlen ország az Európai Uniótól keletre, ahol kételyek merülnek fel a választások tisztaságával kapcsolatban. Ezért aztán a lap nem ajánlja a szankciók erősítését, s megértőn megjegyzi, hogy Lukasenko senki számára sem könnyű partner, s bizony, irányítása alatt Belarusz látványosan megerősítette szuverenitását. S ha ehhez hozzátesszük, hogy maga az Európai Unió hallgat, akkor mindenki előtt világos lehet, hogy továbbra is Lukasenkóval számolnak.
Azzal a Lukasenkóval, aki látszólag újra a régi. Magabiztosan banditáknak nevezi a tüntetőket, s a törvényesség helyreállításával igazol mindent. Mert tisztában van vele, hogy hasonló esetben a helyi rendkívüli alakulatok Washingtontól kezdve bármelyik európai ország fővárosáig meglehetős határozottsággal lépnek fel, ha nem is ilyen erőt demonstrálva. A belorusz elnök mindenesetre elgondolkodhat azon, hogy miért jött össze enynyi dühös ember Minszk utcáin a választások éjszakáján. Az ellenzék jóvoltából ugyanis biztosan nem! Lukasenko kihívói most sem tudtak egységes álláspontra jutni. Mindenki a maga pecsenyéjét sütögette, s eközben csak az egyre nagyobb tömeggel nem tudtak mit kezdeni. Az emberek erre a szemtanúk szerint ösztönös akciókba kezdtek. Korán. Az ő idejük még nem jött el. De még eljöhet! Az ellenzék csődje viszont egyértelmű. Az éles helyzetben a választásokig még otthon és külföldön látványosan taktikázó, nyitást imitáló hatalom is csak a megszokott módon volt képes reagálni, ami pedig számára nem jó jel.