A torinói lóvátétel

Bár néhány hete megfogadtam magamnak, hogy lezárva a Tarr-ügyet, igyekszem nem foglalkozni többet A torinói ló című film körül kialakult felhajtással, és nem szeretnék a „bezzeg én megmondtam” kényelmes szerepében sem tetszelegni. Tekintettel az utóbbi napok a fenti sorokat még inkább megerősítő, újabb fejleményeire, most mégis arra kényszerülök, hogy kommentáljam a szakma erkölcseit és azok társadalmi megítélését tovább erodáló eseményeket. Hisz Babits által és óta tudjuk, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma.
Nézzük sorban a szappanopera hosszúságúra nyúlt Tarr-saga legfrissebb, a napokban „levetített” epizódjait.
Március 7-én az Index adta hírül, hogy Tarr Béla nem szándékozik a filmet a májusban megrendezendő, 42. Magyar Filmszemlén szerepeltetni. Az alkotás 139,5 millió forintos közvetlen állami támogatást, 75 millió forintos közvetett állami pénzt és 240 ezer eurós EU-s dotációt kapott (250 forint/euró árfolyamon számolva). Tehát a magyar és uniós adófizető polgárok jóvoltából összesen 274,5 millió forintnyi támogatásból készült el. Jól ízlelgessük az összeget: 274,5 millió forint. Annak ellenére sem hajlandó a filmet bemutatni a filmszemle egyébként műértő közönségének, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) támogatása miatt kötelező lett volna indítania a mustrán. Ezt néhány nappal később megerősítette az MMKA közleménye: „A vonatkozó támogatási szerződés egyértelműen kimondja, hogy a támogatott a filmalkotást a nullkópia elkészítésének évében vagy az azt követő naptári évben a Magyar Filmszemlén köteles bemutatni. Figyelembe véve, hogy a nullkópia 2010-ben igazoltan elkészült, a filmelőállító T. T. Filmműhely Kft.-t bemutatási kötelezettség terheli A torinói ló című filmalkotás vonatkozásában, azaz a filmalkotást a 2011-ben megrendezésre kerülő Magyar Filmszemlén be kell mutatnia, ellenkező esetben szerződésszegést követ el, és a támogató jogosult a támogatási szerződésben rögzített hátrányos jogkövetkezményeket alkalmazni a filmelőállítóval szemben.” Egyértelmű és egyenes szavak. Ezt követően Tarr Béla is megszólalt végre az ügyben, és kifejtette, hogy „szolidaritást vállalva a szakmával” – többek között „a bedőlt és csőd szélén álló produkciós cégekkel” –, tiltakozásképpen nem hajlandó a támogatási szerződése egyértelmű rendelkezései ellenére sem bemutatni a filmet a 2011-es szemlén. Egyértelmű, ámde kevésbé egyenes szavak. (A 2012-es szemlén egy akkor már másfél éves filmet bemutatni nincs értelme, ezt minden elsőéves filmszakos tudja; semmilyen gazdasági értéke nem lesz már a mozis vetítésnek akkor: minden valószínűség szerint már mindenki látta, aki szerette volna, és DVD-n is hozzáférhető lesz addigra.)
Szolidaritást azokkal és úgy szoktunk vállalni, ha közösen cselekszünk. A szakma Tarron kívüli része ott lesz a szemlén. És csak részben amiatt, mert ők betartják az adóforintjainkból kapott támogatás feltételeit: inkább azért, mert tisztelik a közönséget, és szeretnék, ha az alkotásuk minél szélesebb körhöz jutna el. Akkor most Tarr mely szakmával vállal közösséget? Senkivel, csupán saját magával. A rendező váteszi képességeinek különösen kifinomult voltára utal, hogy előző filmje, A londoni férfi (közvetlen állami támogatás: 616,5 millió forint, közvetett támogatás: 140 millió) sem szerepelt a Magyar Filmszemle programján: nyilván már 2007-ben előre tudta, hogy majd szolidaritani kell 2011-ben.
Egy nem minden következmények nélküli országban ekkor a következő történne. Nem szeretném szerepeltetni a filmemet egy fesztiválon, holott egy támogatási szerződés erre kötelez? Semmi gond, visszafizetem az összeget, megköszönöm az adófizetőknek az előfinanszírozást, és csöndben maradok. Egyelőre úgy tűnik, közerkölcseink nem tartanak még itt, sőt az erre hivatott szervezet sem veszi a fáradságot, hogy a szerződéses kötelezettségeket betartassa. Az MMKA – feladva a pár nappal korábban még megingathatatlannak tűnő álláspontját – nyilatkozatot adott ki, miszerint mégsem ragaszkodik a szemlés bemutatáshoz, és a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásától eltekintenek, „annak ellenére, hogy a rendező – a költségvetési tárgyalásról szóló dokumentum tanúsága szerint – aláírásával vállalta, hogy a filmalkotás a 2011. évi filmszemlén bemutatásra kerül”. Tehát hiába kötelezné minden erkölcsi és jogi érv, valamint 237 milliónyi adóforint erre az alkotót, a filmet nem tárja szemle útján a nézők elé.
A filmet már vetítik a T. T. Filmműhely (Tarr vállalkozása) forgalmazásában néhány fővárosi moziban. Vidéken nem látható az alkotás, oda már nem jutott el sem kópián, sem az e-cinema rendszeren. Ezek után már a szavak is feleslegesek – épp, mint Tarr filmjeiben. Az Index híradása szerint a film nézettsége rendkívül alacsony, eddig mindössze 963-an látták.
Egyébként negyvenegy napja nem tudjuk, valójában mit nyilatkozott Tarr Béla a Tagesspiegelnek. Önnek nem hiányzik a válasz?

A szerző filmipari szakember