Fekete-tengeri hozzáférés

A héten négy amerikai légi utántöltő repülőgép érkezett a bulgáriai Burgaszba. Feladataikat egy hónapon keresztül innen látják el, amíg eredeti bázisukon, a törökországi Incirlikben felújítási munkálatok zajlanak. A NATO-országok között rutinszerűnek nevezhető mozzanat azonban arra is rávilágít, hogy a mindinkább önjáró ankarai külpolitikára tekintettel Amerika nagy jelentőséget tulajdonít a fekete-tengeri hozzáférés alternatív lehetőségének.

Bár Bulgária és Románia már 1999-ben, a Szerbia elleni légi háború második felében is demonstrálta lojalitását a NATO-hoz, csak a két ország 2004-es csatlakozása biztosította be igazán a fekete-tengeri hozzáférés alternatíváját a szövetség, illetve vezető hatalma, az Egyesült Államok számára. Ennek fontossága azóta került előtérbe, hogy Törökország az Erdogan–Gül páros irányítása alatt egyre inkább önálló külpolitikát folytat, például korlátozza a területét igénybe vevő amerikai katonai erők mozgásterét, mint tette azt a 2003-as iraki invázió idején. Bár Törökország szerencsés földrajzi elhelyezkedése miatt geostratégiai jelentőségével senki sem vetekedhet, értékét Amerika számára részben pótolja Románia és Bulgária. A fekete-tengeri hozzáférés egyben a Szaakasvili Grúziájához, rajta keresztül a Kaukázushoz, azaz Oroszország „puha alsó feléhez” való biztos hozzáférést is jelenti. Bár innentől kezdve már vannak jelentős bizonytalansági tényezők (az Iránnal határos Azerbajdzsán Karabah miatt hajlamos Törökország kistestvéreként viselkedni, Örményország biztonsági garanciáját orosz csapatok szolgáltatják, s a közép-ázsiai köztársaságok sem tárják szélesre a karjukat), ezek megfelelő külpolitikai együttállás esetén még biztosíthatják az utat egészen Afganisztánig. Tévedés ne essék, az, hogy ennek a stratégiai folyosónak a startkövére az amerikaiak bármikor, feltételek nélkül ráléphessenek a Fekete-tenger nyugati partján, annak ellenére fontos marad, hogy a NATO vonatszerelvényei ma már oroszországi vasútvonalakon keresztül is elérhetik a háború sújtotta országot, ahová az utánpótlás Pakisztán felől túlságosan kockázatossá vált.
Ennek fényében a Balkán két államában fokozódó amerikai jelenlétre lehet számítani. Ezt húzza alá az is, hogy a romániai Deveselu légibázisra az Obama-féle „európai fokozatos és rugalmas megközelítés” részeként 2015-től telepítik az Aegis Ashore rakétavédelmi rendszer SM–3-as ellenrakétáit.