Filmek kamatos kamatra

Szokták mondani, a focihoz és a filmhez Magyarországon mindenki ért. Ami azért is figyelemre méltó, mert a hazai lelátókon és a mozikban egyaránt akadnak üres helyek. Szeretik és szidják mindkettőt, vannak, akik ignorálják. S bár olykor adódnak biztató momentumok, Puskás Öcsi vagy Várkonyi Zoltán a régi dicsőség emléke, miközben a Bajnokok Ligája, Hollywood mítosza töretlen.
Múlt évben 2009-hez képest 300 ezer fővel, 10,9 millióra nőtt a moziba járók száma Magyarországon, ami jelzi, a mozi nemcsak a televízió, a videó vagy a DVD korszakát, hanem az internetes filmlopkodások idejét is túlélheti. Az egész estés hazai filmek látogatottsága ugyanakkor 990 ezerről 580 ezerre csökkent, épp abban az évben, mikor a magyar alkotások taroltak a jelentősebb nemzetközi fesztiválokon. A nemzeti játékfilmek nézettségének aránya 8,7 százalékról 4,8 százalékra apadt, több európai államban 20–35 százalék között mozog ez a szám. A jelenséget nem lehet annyival elintézni, hogy a magyar mozgóképek jók vagy roszszak. Az sem igaz, hogy a nézők csupán a könnyen fogyasztható műveket kedvelik. Külföldön sok olyan filmünk kelendő, amelyet itthon néhány ezren néznek meg, ugyanakkor nálunk olyan alkotások is elérik a szélesebb rétegek ingerküszöbét, amelyek a legfinnyásabb kritikusok ízlésének is megfelelnek.
Tegnap megkezdődött a 42. Magyar Filmszemle. Három hónapos késéssel, több nappal rövidebben. Valószínűleg ebben a formában a magyar filmtermés utolsó mustrája. A magyar film ünnepe – volt állandó szinonimája, miközben a kulisszák mögött és előtt is időnként izzottak az indulatok. Az elmúlt évek egyik viszszatérő története például az volt, hogy a dokumentumfilmesek kérték a szemle rendezőitől: ha már nevetséges összegből kénytelenek dolgozni, műveiket jobb esetben a későn fekvő televíziónézők láthatják, legalább e néhány napon nagyobb figyelem irányuljon a műfajra. Rendszeresen, hiába. Akadtak olyanok, akik a filmszemle versenyprogramjával voltak elégedetlenek, emiatt párhuzamos filmszemlét is rendeztek a rövidfilmesek. Annyi bizonyos, a filmszemle egyik állandó rendezője, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) április 30-ával megszűnt. Több éve volt bizonyítani, nem sikerült. Több mint tízmilliárd forint kötelezettségvállalást, adósságot halmozott fel a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata szerint: 2004 óta ugyanis gyakorlat volt, hogy a játékfilmek producereit bankhitel felvételére ösztönözték, majd a hitelt kamataival együtt pályázati támogatással, állami pénzből törlesztette az MMKA. Időnként az állam elzárta a pénzcsapot, ám a hitelezés folyt tovább, így a mostani szemlén több olyan mű is látható, amelynek producerét a kilakoltatás veszélye fenyegeti, számláit zárolták, és BAR-listára került. Egy éve még 7,9 milliárd volt, jelenleg 10,6 milliárd forint az MMKA adóssága, holott egy éve leállt a magyar filmfinanszírozás: ketyeg a kamatos kamat.
Akik szerint ilyen történetek után felesleges pénzt adni a kultúrára, nem árt, ha tudja: a 2010-es versenyképességi jelentés szerint a kultúra és a hozzá kapcsolódó kreatív szektor az EU GDP-jének 3,3, a munkahelyek 3 százalékát adja. A kultúra a legdinamikusabb ágazatok egyike, amelynek zászlóshajója a filmgyártás.
Most Andrew G. Vajna kormánybiztosra és a Magyar Nemzeti Filmalapra vár a feladat, hogy helyrehozza a kizökkent magyar filmidőt. Megéri az erőfeszítés.