Hazugsággal a spekulánsok ellen

Jean-Claude Juncker, az eurócsoport elnöke, egyben luxemburgi miniszterelnök szerint az eurózóna gazdaságpolitikáját csak „sötét, titkos szobákban” lehet kidolgozni, hogy megakadályozzák a pénzpiacok veszélyes támadásait. Juncker az European Movement nevű, az európai integrációt elősegíteni kívánó szervezet április 20-án tartott fórumán beszélt erről Brüsszelben. Hozzátette, katolikus neveltetése ellenére pályafutása során gyakran kellett hazudnia, hogy elkerülje a rémhírek terjedését, mindezt emberek milliói érdekében, akiket a pénzügyi spekulációk veszélyhelyzetbe hozhattak volna. Más politikusokkal ellentétben Juncker elég sikeresen hazudhatott, hiszen 1995 óta egyfolytában látja el Luxemburg miniszterelnöki pozícióját, és ha pénzügyminiszterségét is beszámítjuk, összesen huszonkét éve áll országa élén. Arra a kérdésre, hogy nem lehetne-e mégis nyíltan folytatni az uniós vezetők gazdaságpolitikai vitáit, és ily módon akadályozni meg a spekulációt, az eurócsoport elnöke azt válaszolta, hogy a politikusok gyakran csak hosszabb viták után egyeznek meg, míg a pénzpiacok azonnal reagálnak. Az unió legújabb gazdaságpolitikai fejleményeivel, a korábbinál még szigorúbb előírásokat tartalmazó euró plusz paktummal kapcsolatban kifejtette, bár támogatta, és így nem nagyon kritizálhatja, de nem ért vele egyet, és ha rajta múlik, nem jött volna létre. „Most mindenki felfedezi a koordinált gazdaságpolitika előnyeit, habár ez egy régi és sikertelen történet” – mondta az eurócsoport elnöke, utalva a korábbi hasonló elképzelések, többek között a lisszaboni célok kudarcára. Ezek lényegében mind valamiféle tagországi gazdaságpolitikai koordinációt és az ahhoz kapcsolt célkitűzéseket tartalmazták és szinte semmi sem valósult meg belőlük.
Hogy az egyes országok miért nem tartották magukat az egyezményekhez, annak egyszerű oka van: a célok eleve irreálisak voltak, sőt a célokkal ellentétes irányba hatók és politikailag vállalhatatlan társadalmi feszültségeket eredményeztek volna. A legújabb, a német–francia kezdeményezésre létrejött euró plusz paktum, ahogy Juncker is megjegyezte, a korábbi sikertelen megállapodások folytatása. Az egyezmény az egyes országok külső és belső egyensúlyát lényegében a korábbi szociális piacgazdaság további lebontásával kívánja elérni. Az alapprobléma, hogy az EU vezetői egy egységes európai állam kialakulását erőltetik, holott ennek sem politikai, sem gazdasági feltételei nem állnak fenn. Európa nemzetállamokból áll, és az országok között nincs meg az a szolidaritásérzés, ami egy egységes államhoz szükséges (például a németek nem akarják finanszírozni a görög adósságot, holott az – leegyszerűsítve – a német exporttöbblet és annak német bankok általi finanszírozása nyomán halmozódott fel). Gazdaságilag pedig egyszerűen nem lehet ennyi különböző gazdasági erejű és versenyképességű országra egységes szabályokat erőltetni, illetve lehet, de az hatalmas egyensúlytalanságok kialakulásához vezet. Az unió hibás politikai és gazdasági konstrukciójából eredő feszültségeket azonban aligha lehet hazudozással és titkolózással feloldani.