Ausztriában nagy hangsúlyt fektetnek a környezettudatosságra. Ez motiválta a film elkészítésében? – kérdeztük Werner Bootétól.
– Ehhez nincs köze a gyökereimhez. Sokáig Hollandiában éltem, ott olvastam egy napilapban arról, hogy némely halak a műanyagszennyezés miatt nem képesek a szaporodásra. Nagyapám egykor a műanyagipar egyik főszereplője volt, utána akartam járni, igaz-e az újságcikk elképesztőnek tűnő állítása. Az elején nem sejtettem, hogy tíz év forgatás, számos tanulmány és kutatás megismerése után mennyire riasztó kép tárul majd elém: kiderült, a műanyag nemcsak a környezetre, hanem a saját egészségünkre is káros lehet.
– Milyen fogadtatásra talált a film?
– A Földünk, a műanyag bolygó 2009-es világpremierjére cumikat és cumisüvegeket vizsgáltattunk be. Szinte mindegyikben találtak rákkeltő anyagokat, olyan összetevőket, amelyek befolyásolják a hormonrendszert, az ivarszerveket. Heves viták után az osztrák bevásárlóközpontok polcairól levették ezeket a termékeket, e példát követték Németországban, Svájcban, Franciaországban és Spanyolországban is. Hat hét elteltével, elgondolkodtatóan rövid idő alatt a műanyagipar új termékeket vezetett be helyettük. Az osztrák egészségügyi miniszter mindenesetre betiltotta a BPA-t minden olyan műanyagban, amely gyerekek vagy élelmiszerek közelébe kerülhet. Most hasonlóképp lépett fel az Európai Bizottság is a BPA felhasználásával szemben. Vannak más példák is. Volt, hogy egy kislány látta a filmet, elmesélte az édesanyjának, aki egy kis osztrák város alpolgármestere volt. A város saját hatáskörben betiltotta a műanyag zacskók használatát. Abu-Dzabiban a film premierjén részt vett a környezetvédelmi miniszter és a sejk tanácsadója. Tíz nappal később a műanyag zacskókat az Egyesült Arab Emírségek egész területén betiltották.
– A műanyag az élet sok területét megkönnyíti. Lehet helyettesíteni?
– Sokszor nélkülözhető. A premier után egy osztrák család kipróbálta, milyen műanyag nélkül élni. Először egy hónapig nem vásároltak olyan terméket, amely műanyagot tartalmazott, akárcsak csomagolás formájában is, majd egy évig, és ma is ezt az utat járják. Egyre több követőre találtak Németországban és Olaszországban, kezd egy kisebbfajta mozgalom kibontakozni ebből. Ám nem a műanyag betiltása a film célja, hanem az, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, gondok lehetnek a felhasználásával, egyes összetevőivel.
– Vigyázat, ehető! címmel a francia bioforradalomról, a kemikáliák hatásairól készített filmet Jean-Paul Jaud, az élelmiszer-ipari lobbi részéről számos fenyegetést kapott. Nem fél hasonló következményektől?
– Én is kaptam fenyegető leveleket ügyvédektől, de nincs mitől tartanom. Létező katasztrófákat mutat be a film, és így is csak a bajok húsz százalékára tudta felhívni a figyelmet. A kutatásokba negyvenkét tudóst vontunk be, a vizsgálati eredményeknek csak a sűrítménye fért a filmbe – ami kimaradt belőle, abból könyvet írtunk. Dokumentumokkal bizonyított, hogy egy olasz PVC-gyár, bár tudta, hogy a munkakörülmények miatt betegednek meg rákban a munkásai, eltitkolta az információkat, hallgatási szövetséget kötött más gyárakkal. Forgattunk a Csendes-óceánon, Hawaii közelében, ahol hatvanszor annyi műanyag részecske található a vízben, mint plankton, és tény, a halak a műanyagevésbe pusztulnak bele. Nem kitaláció, hogy egyes szennyezett vizekben a halak elvesztették nemi identitásukat, az sem, hogy péniszük nő az elölkopoltyús, váltivarú nőstény csigáknak a műanyag hormonként viselkedő öszszetevőitől, amelyek felboríthatják a hormonháztartást, negatívan befolyásolják az emberi termékenységet Az én vérem is súlyosan szenynyezett a műanyagtól: e teszt bemutatása sem fikció. A film szimbolikus tárgya, a műanyag felfújható földgömb valóban tele volt rákkeltő anyagokkal.
– Egyáltalán létezik tiszta műanyag?
– Erre a kérdésre azért nem lehet válaszolni, mert a gyártók sem tudják százszázalékosan, mit tartalmaz az általuk előállított műanyag. Az ismeretlen összetételre pedig nem mondhatjuk, hogy káros, de azt sem, hogy veszélytelen. Valójában az volna a korrekt, ha minden termékre ráírnák, hogy bizonyos százaléka ismeretlen összetételű, de ezt a műanyagipar nem akarja. Akkor ugyanis a fogyasztó választhatna, ami konkurenciaharchoz vezetne. Ez pedig senkinek sem érdeke a műanyagiparban. Épp elég „bajuk” most a gyártóknak, hogy kiderült, egyes műanyagok hormonként viselkedő, rákkeltő összetevőket, BPA-t, ftalátokat, növényvédő szereket tartalmazhatnak.
– Sok zacskón feltüntetik, hogy lebomlik a környezetben. Azok bátran használhatók?
– Nem. Sok ilyen termékhez ugyanis méreganyagot tartalmazó lágyítókat kevernek, ennek köszönhetően nem lebomlanak, hanem szétesnek. Ám létezik valóban biológiailag lebomló műanyag zacskó is, ami kukoricából készült. Ha nem génmódosított kukoricából állították elő, biztosan veszélytelen.
origo.hu
Baleset miatt több kilométeres dugó van az M0-áson
