Nem véletlen, hogy a rakétavédelmi rendszert is Romániába telepítik – mondta a szakértő, aki emlékeztetett: bár Irán nukleáris fejlesztéseinek békés jellegét hangsúlyozza, és a katonai célú program befagyasztását 2007-ben az amerikai hírszerzés is valószínűsítette, a hordozórakéták fejlesztése gőzerővel folyik továbbra is. Az új típusú Shahab–5-ös rakéta például Romániát is érintheti, a fegyverfejlesztés révén maga is veszélyeztetett országgá válhat. Ez felveti a kétoldalú kapcsolatok kérdését is, azt, hogy Irán számára Románia milyen állam. Azzal, hogy Bukarest NATO-csatlakozásától, 2004-től kezdve egyértelművé tette a proaktív és területen kívüli beavatkozást célzó Bush-rezsim támogatását, továbbá afganisztáni, iraki szerepvállalása, illetve a NATO keretein belül egyértelmű amerikai partnerséghez való lojalitása által Irán szempontjából nem a baráti államok közé tartozik – szögezte le. A szakértő ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ha valamit nagyon tagadnak, akkor is, ha nem kérdezik, akkor ott valami lehet a levegőben. Ilyen, amikor Lengyelország és Románia állandóan arról beszél, hogy a rakétapajzs nem Oroszország ellen irányul.
Katonai segélyezés tekintetében, a békepartnerségtől kezdve a NATO igényelte haderőreformokig Románia az Egyesült Államokat mint szállítót, technológiaforrást, tanácsadót, kiemelt stratégiai partnert nevezi meg.
Ami az orosz–román kapcsolatok katonai dimenzióját illeti, a szakértő úgy vélekedett: egyértelmű, hogy Románia számára minden, Oroszországból jövő negatív jelzés – legyen szó a NATO-csatlakozás akadályoztatásáról vagy a vétójog lehetőségének hangoztatásáról, majd utána a belenyugvó, de mégis irritált álláspontról minden NATO- és amerikai jelenléttel szemben a Fekete-tenger régiójában – a stratégiai vállalt partnerség hozadéka. Nem lehet úgy igazi, funkcionális partnerségeket építeni, hogy mindenki a barátunk marad – szögezte le Lönhárt Tamás.
origo.hu
Orbán Viktor a diplomáciai csúcsról: Mindenki úgy megy innen el, hogy egy nagy népnél járt
