A bankolás illatolása

Egy tudományos ülés közös vacsorája előtt a tanácskozást támogató italgyáros pálinkakóstolót rendezett. Figyelmesen hallgattam, mint beszél bőségesen arról, miként kell a nemes nedűt meginni. Sem boritalból, sem másból – jóllehet magam is voltam szőlősgazda, amiként apám is – aligha nyeltem le (eddigi) életem során egy litert, a pálinka mennyiségéről nem is beszélve.
„Először megillatoljuk a pálinka pompás gyümölcsillatát, majd kis kortynyit hörpintünk” – hallottam az egyik erdei gyümölcsből készített párlatról. Erre azután fölfigyeltem, hiszen eddig nem találkoztam a „megillatol” szóval.
Az illat szó rokonságban van az elszalad, eltűnik jelentésű illan igével. A sokszor „illa berek, nádak, erek” alakú szólásban is ez a szó van meg sok évszázad óta. Petőfi Sándor egyik Shakespeare-fordításában így használta: „Ugy-e? hátat fordítasz egyszer, aztán ill’ a berek, nád a kert” (Rómeó és Júlia). Manapság ritkán fordul elő ez a kifejezés és az indulatszóvá lett ’illa’ is.
Egy XV. századból való szójegyzék „illatlásnak” mondja a ’szaglást’ akár közömbös, akár kellemetlen szagokról van szó. Később azután a kellemes szagérzeteket kezdték illatnak hívni. Ez a szó főnév, de igei alaptagja sem ismeretlen. „Illatta maga e bort?” – „Illassa csak…” – kérdezte társától, majd biztatta szaglásra bő száz esztendeje egy moldvai csángó magyar, amint Rubinyi Mózes szójegyzékében olvasható.
Nyelvünk történetének körülbelül a X. század közepéig tartó, úgynevezett ősmagyar korában már használatos volt az -l képző, amellyel a legkülönfélébb igéket lehetett létrehozni: csókol, lövell, nevel stb. Így keletkezett hajdan az illatol ige is. Ez az igeképző máig nagyon termékeny, főleg mássalhangzóval végződő szavakhoz kapcsolódik. Mindazonáltal az illatol szó sem a Magyar nemzeti szövegtár száznyolcvanmillió magyar szava közt, sem a huszonhétmilliós Történeti szövegtár szavai között nem fordul elő. (A szövegtárakat az MTA Nyelvtudományi Intézete állította össze.)
„Ön hol bankol?” – kérdezi tőlem a reklám. Bankügyleteimről szó ne essék, viszont a bankol igéről kívánkozik elmondani, hogy ugyanolyan képzésmódú, mint az illatol. Csupán a korkülönbség nagy közöttük, minthogy a bankol ma született. Valahol már olvastam is róla, hogy idétlen és csúnya szó, amit sem a nyelvtudomány, sem más tudomány nem mondhat, minthogy a szavak vagy a világ dolgai sem nem csúnyák, sem nem szépek, csupán a hozzájuk fűződő képzettársítások révén vélhetők ilyeneknek. A bankol szó fölépítési szempontból megfelel a magyar nyelvi szerkesztésrendnek, éppolyan, mint a tankol, csonkol, ficánkol vagy palánkol.
Aki nem lájkolja a bankügyletek intézését kifejező szót, mit szól ehhez a lájkol igéhez, amely főként a városi fiatalok beszédében jelent meg újabban, s amelyet bizonyára a világháló többnyire angol nyelve segített a magyar napvilágra. Az angol like-ból van képezve ugyanazzal a móddal, mint az előbb felsoroltak. S jut eszembe, hogy a módszer nem vadonatúj, hiszen már vagy másfél száz éve benne van nyelvünkben az angol strike-ból magyarrá alakított sztrájkol ige is; József Attila költői nyelvében is előfordul még 1931-ben: „Öntudatos munkás, amíg él, soha nem tör sztrájkot!” (Párbeszéd).
Tetszik, nem tetszik: immár lehet bankolni és lájkolni. Szerencsére – mint Vespasianus császár kijelentése révén tudni lehet – a pénznek nincsen szaga, aminek meg van, azt nem kell illatolni.