Az emberi szükségletek kielégítéséhez elengedhetetlen javak nyolcvan százaléka száz kilométeres körzetben előállítható, ennek ellenére a gazdaságot a multinacionális vállalkozások és finanszírozó bankok alkotta globális szuperstruktúra uralja. A különösen kiszolgáltatott Magyarországon az elszegényedés elleni küzdelemben és a munkahelyteremtésben a helyi gazdaságoké lehet a főszerep – nyilatkozta lapunknak Lóránt Károly közgazdász. A szakemberrel – aki szerint hazánk helyzete nem tekinthető egyedinek – egy mai, a lokális gazdaságban rejlő lehetőségről szóló konferencia kapcsán beszélgettünk. Szavai szerint a soproni kékfrankhoz hasonló kezdeményezések gazdasági hatása egyelőre csekély, a közösség és gondolkodás formálásában azonban igen nagy szerepet játszanak. A helyi pénzek a lokálisan megtermelt javak cseréjét serkentik, ezek kereskedelme tehát mentes a globális hatásoktól. Emellett ugyanakkor – húzta alá Lóránt – elképzelhető számos más eszköz is, amely például a hitelezési vagy a kafetéria-rendszer lehetőségeinek kiaknázásával működhet. – Nem kell új dolgot kitalálni. A XIX. század végén az amerikai gabonaimport okozta krízis miatt jött létre a hangyaszövetkezeti rendszer. A hitelszövetkezetek a finanszírozásban segítettek, emellett felállt egy értékesítési hálózat is, amely a nyersanyagtól a kenyér eladásáig terjedt. A rendszernek csak az államszocializmus vetett véget – emelte ki a közgazdász, aki az öngondoskodásra közelebbi példát is hozott, nevezetesen a romákat. Mint mondta, papírforma szerint a magyar cigányok jó részének éhen kellett volna halnia, hiszen a rendszerváltás folytán megszűnő másfél millió munkahely javarészt őket érintette. Túlélésük – mutatott rá – a családi összetartásnak köszönhető, ami abban is megmutatkozik, hogy ma sem látni cigány hajléktalant az utcákon. – Lényegében ezt a szolidaritást kell felébreszteni, és a közösség erejére építeni – tette hozzá.
Az állam szerepét firtató kérdésünkre a közgazdász kifejtette: sokat segítene a helyzeten, ha a forint nem lenne teljes mértékben konvertibilis, hiszen amikor kimondták nemzeti fizetőeszközünk tőkeműveletekre is érvényes konvertibilitását, azzal zöld jelzést adtak a pénz kiáramlására. Ezen a téren nem várható változás, ugyanakkor a kabinet ösztönözheti a helyi kezdeményezéseket például mikrohitelezés formájában és összefogásra is buzdíthat, egy Kárpát-medencére kiterjedő hálózat ugyanis komoly erőt képviselhet.
Ha a helyi pénz, mint például a soproni kékfrank, sikeres, mi az oka annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank mégis támadja a kezdeményezést? – tettük fel a kérdést, amire reagálva a közgazdász elmondta: a harmincas évek Németországában is volt helyi pénz, ám azt követően, hogy használata folytán beindult a gazdaság, az állam mégis betiltotta. Svájcban ugyanakkor, ahol a helyi autonómiának nagy hagyománya van, a helyi pénzek mellett a belföldi vállalkozások hitelezésére országszerte a kedvező adózású wirt is használják. Az ezzel kapcsolatos vélekedés tehát kulturális alapokon nyugszik.
Lóránt Károly külön kitért hazánk financiális helyzetére is. Mint mondta, különbséget kell tenni az államháztartás adóssága és az ország külső adóssága között, amelybe beleértendő a lakosság és a vállalkozások teljes külföldi hitelállománya is. Az ország nehéz helyzete ez utóbbiból adódik, hiszen míg az államháztartási adósság a nemzeti össztermékhez (GDP) viszonyítva nyolcvanszázalékos, addig a külső hitelezők felé fennálló adósság aránya 130 százalékra tehető. Mindez megspékelve a külföldi tőke rendkívül nagy arányú jelenléte miatti jövedelemkiáramlással, az látható, hogy 2004 és 2008 között nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített hazánk az uniós centrumországok – Nagy-Britannia, Németország és Franciaország – felé, míg mindössze nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett.
origo.hu
Hadházy Ákos: Magyar Péter fél egy választási vereségtől
