Angol gyarmat?

Kardos Gábor belevágta a követ a hunglish tavacskába. A Magyar Nemzetben megjelent cikkében jogosan kelt ki az ellen, hogy Magyarország lassan angol gyarmatként viselkedik. Véleményben, felfogásban, beszédfordulatban, nyelvben magyaros hévvel utánozzuk a briteket. Szánalmas megfelelési kényszerből. A harmincas években dúlt a német szimpátia, a mutti és a kinder, a világháború után minden ocsiny harasó volt, ami a Szovjetunióból jött, a rendszerváltás óta pedig sóvárgunk Anglia után. Sajátos szerelem, az angolok soha nem favorizáltak minket, most meg naponta szembesülhetünk anglomániánk riasztó és komikus jelenségével. Törvényt kellett hozni arról, hogy az angol feliratok mellett kötelező kiírni magyarul is, mit árulnak az üzletekben, azaz a shopokban.
Ma nem vásárolnak, hanem shoppingolnak a Mari nénik. Országszerte úgy hirdetik az üzleti portálok magukat, mintha a magyaroknak nem volna anyanyelvük, és szótárral kell eligazodni a clothingok, T-shirtek, shoesok, for sale-ek, new arrivalek, men’s wearek, women secretek, fashion streetek, military shopok trendjében. A mi life style-unk, new style-unk megannyi stylisttel, boy és girl frienddel.
Nyelvünk rongálása az utóbbi húsz évben alaposan eldurvult. Még akkor is, ha ez nem tűnik fel, hisz aki ad magára, rohan angoltanfolyamra, hogy elmondhassa, „áj szpík inglis”. A nyelvészek egy része nem izgatja magát, a másiknak nincs eszköz a kezében, mert angol kifejezéseket használni nemcsak sikk, de kényszer is. Ma már akkor is kell a nyelvvizsgapapír, ha meg sem kell angolul szólalni. Azt a technika viharos gyorsulása hozta magával, hogy az informatika nyelve angol, és hogy a világhálón netezni lájkolni, fészbukolni, csetelni, szörfölni, blogolni lehet bannerek szomszédságában, de amikor hackerek teamben szmájliznak a tűzfal mögött, és a „brute force”-on (kódfeltörési kísérleten) munkálkodnak, akkor azt kívánjuk nekik: game over. Megjegyzem, sokáig hittem azt, hogy a winchester egy város meg egy vadászpuska. A tévében a hírbázis news room lett, a szereplőválogatás casting, a naplóvezető script girl, a gyártásvezető executive producer, de van road movie, new vawe, Easy Rider (öcsém), deep impact és show time, realitiy show, sőt trash reality show, ami amúgy nagyon kúl. Éppen úgy, mint a sales manager, az art designer, director, a marketing manager, az au pair, a think tank, a sorry meg a story, a spin doctor, vagy a brain drain. A fallabda squash, a festékpatronos játék paint ball, az alkoholmentes ital az alkohol free, soft drink, a szabadidő az free time, és a szépségkirálynő Miss World, illetve Miss Hungary, aki előtte sokat fitneszezett, spinningezett, de legalábbis aromatherapyn vett részt, evett egy kis fast foodot, utána titokban elszívott egy jointot. Vagy elment egy Budapest by nightra és a jó feeling részeként utazott, fly by British Arways.
Irtó ronda így egymás mellé gyömöszölve a sok angol szó, ami úgy tapad, mint a bogáncs. Tetten érhető a sznobizmus az angol átírásban is, mint Tschaikovsky, OlgaTscehova, Tania, Dilas és Borodin. Legújabb dili az angol használatú Georgia, ami magyarul, amióta az eszem tudom: Grúzia. Most mondták egy tudósításban, hogy olyan gyermektábort szerveznek, ahová angol labdarúgó-játékvezetők jönnek, és a gyermekmeccseken angolul osztogatják az utasításokat. Ez rendben van egy olyan országban, ahol tömegesen nem beszélnek idegen nyelveket, és a rendőr, mint „dzsípiesz” nem három nyelven adja az útmutatást. Csak a mértékkel van a baj, de azzal nagyon. Nemzeti „imidzs”-ünkhoz nem ez hiányzik.