Bolhából Elefánt

Bejárta egy kép a világot a Bajnokok Ligája-döntő előtt: Lionel Messi – az álló sorban jobbról a második – látható rajta úgy hatévesen, kilenc csapattársa és két edzője körében. Elsőre mindenkinek az szúr szemet, Messi mennyire pici – nem véletlenül ragadt rá a Bolha becenév. Ám ha figyelmesebben megnézzük a képet, másról is árulkodik. A narancssárga mez, inkább csak póló, nem különösebben elegáns, az egyik fiúnak sportszára, a másiknak rendes focicipője nincs, a nadrág sem egységes a legénykéken, az edzők sem a legújabb sportdivat szerint vannak öltözködve, a háttérben a kopottas fű, a barakk, a betonkerítés, az egész miliő szegénységről árulkodik.
De nem ez a lényeg. A futballpalánták csillogó tekintettel állnak a fényképezőgép elé, süt róluk a játék öröme, a büszkeség, hogy csapatként pózolhatnak. Messi életrajzából tudjuk, hogy szülővárosában, Argentína harmadik legnagyobb településén, a több mint egymillió lakosú Rosarióban, a Grandoli nevű csapatban kezdett el focizni, ahol édesapja volt az edző. A képen valószínűleg a fiatalabbik edző az apuka.
Innen indult hódító útjára korunk kétségkívül legkiválóbb játékosa. Nem a legmárkásabb cuccokban járt edzésre, ahová anyuka vagy apuka nem terepjáróban vitte; a lehető legegyszerűbb körülmények közepette nevelkedett két fivérével és nővérével. Amire igazán szüksége volt – a család melege, a baráti társaság és persze a futballpálya –, azt megkapta. A többit az élet elrendezte. (Közismert, tizenegy évesen azért került családjával együtt Barcelonába, mert a klub vállalta a gyógykezelése költségeit. Növekedésihormon-hiányt diagnosztizáltak nála, a kúra havonta 900 dollárba került. A befektetés busásan megtérült. A Barca hálás lehet az akkori sportigazgatónak, Carles Rexachnak, hogy már akkor felismerte a zsenit Messiben.)
A jólét eleve nem zárja ki a tehetség kibontakozását, de nem könnyíti meg úgy, ahogy ma sokan gondolnák. A feljebb jutásnál, a kitűnés utáni vágynál valószínűleg nincs jobb ösztöke. Csak a legnagyobbakat megemlítve Puskástól kezdve, Pelén, Beckenbaueren és Cruyffon át Maradonáig és a két Ronaldóig a labdarúgás története is erről árulkodik.
Lionel Messi ma már nem csupán a világ legjobb játékosa, hanem dúsgazdag ember. A híradásokban a heti több százezer eurós fizetéssel, luxusautókkal, önjelölt konzumhölgyek rajával és rajongók hadával szeretik láttatni – a csodálaton túl irigységet is gerjesztve. Pedig az igazán fontos kérdések ott, a Grandoliban dőltek el.
Lionel Messi ezekben a napokban Rosarióban tölti a szabadságát. Jó lenne olyan hírt olvasni, miszerint találkozott a régi pajtásokkal, s leugrottak egyet kispályázni a régi füvesre. Sőt, az lenne az igazi, ha hír se érkezne róla, csak úgy, magától, az élet legtermészetesebb dolgaként ez megtörténne.
A Bolhából így válhatna Elefánt.