A koalíciós partnerek kezdettől fogva azzal a nehézséggel találták szemben magukat, hogy a két párt tagjainak jó része nem érti a koalíciós kormányzás alapelvét, azt, ha a partnerek eleve nem közös választási programmal indultak, engedményeket kell tenniük egymásnak. A Cameron-kormánynak megalakulásától kezdve a legsürgősebb és legfontosabb célja az volt, hogy tetemesen csökkentse az ország nyomasztó adósságterhét. Ezt csak radikális intézkedésekkel lehet elérni, ezek pedig ingerlik a közvéleményt. A Cameron-kormány mindenütt darázsfészekbe nyúl; a három legveszedelmesebb a betegellátó szolgálat (NHS) reformja, az egyetemi tandíjak felemelése és
a közalkalmazottak nyugdíjának csökkentése. A tandíjak miatt már volt véres zavargássá fajult tüntetés Londonban, az NHS-reformról hónapok óta folyik elkeseredett vita, a közalkalmazottak pedig sztrájkhullámmal fenyegetőznek. Ezek a sztrájkok késleltethetik szociális juttatások kifizetését, útlevelek kiadását, kórházak, bíróságok és börtönök normális működését. Az első közszolgáltatási sztrájkot már a jövő hétre – a wimbledoni tenisztorna idejére – tervezik a londoni metró alkalmazottai. Hogy a sztrájkokkal miként boldogul majd a kormány, azt nem tudni, de az eddigi tapasztalatok szerint Cameronék hajlamosak a hirtelen visszakozásra, ha ellenállásba ütköznek.
Egy sztrájkhullám az ellenzéknek sem használ. Ed Miliband a szakszervezeteknek köszönheti munkáspárti vezetői tisztségét, és ő is a tűzzel játszik, akár a sztrájkok mellett, akár ellenük foglal állást. Miliband mindeddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a párttagság jó része kezd kételkedni benne, és a felmérések szerint a megkérdezettek többsége sem tartja megfelelő ellenzéki vezetőnek.
origo.hu
Óriási lehűléssel, szélviharokkal és jégesővel kezdődik a valódi ősz a hétvégén
