Győzelem pályán belül és kívül

A legrosszabb pillanat volt, amit valaha is átéltem az öltözőben – eleveníti fel Xavi, amint Eric Abidal egy tréning végén bejelentette, hogy rákos daganatot találtak a májában. A Barcelona labdarúgójának kérésére akkor nem közöltek egyéb részleteket az ügyről, de miután rendkívül gyors felgyógyulását követően végigjátszotta a Bajnokok Ligája döntőjét, s elsőként emelhette magasba a trófeát, több külföldi lapnak is nyilatkozott betegségéről és annak hatásairól.

Radványi Benedek
2011. 06. 25. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Azon túl, hogy akkoriban több sérülés sújtotta a Barcelonát, és a Sevilla elleni döntetlen miatt öt pontra olvadt az előnye a Real Madriddal szemben, a hír sokként hatott, hisz nemcsak egy néhány hétre kidőlő védőről, hanem háromgyermekes családapáról is szólt. Aki társaitól azt kérte, ne aggódjanak érte, az orvosok csak felnyitják a testét, eltávolítanak egy darabot a májából, semmi több. „Ahogy mindenhez, ehhez is pozitívan állt hozzá, s ezzel erőt adott nekünk” – emlékszik vissza Xavi, aki az esetet doppingolással öszszefűző vádat rosszindulatú hazugságnak nevezte.
Ám Abidal legbelül közel sem volt ennyire magabiztos. Utólag bevallotta, hogy amikor az évi rendes orvosi vizsgálat során megtudta, tumort találtak a máján, a döbbenettől szólni sem tudott, de a társak elé bátran állt oda. „Nem akartam a fontos mérkőzések előtt megzavarni a csapatot, bár végül azt hiszem, inkább erősítettem, hiszen az utána következő meccseket mind megnyerte” – idézi fel a történteket, hozzátéve: „Az első, ami eszembe jutott a hír hallatán, a családom volt, amelyet nem akartam itt hagyni. A saját BL-emet kellett megvívnom, ami nem volt könnyű, s nemcsak nekem, a szeretteimnek sem.”
Az orvosok azt tanácsolták, várjon egy hétig a műtéttel, de ő ezt visszautasította, mondván, nem akarja tovább magában hordozni a betegséget. „Legbelül már elfogadtam, hogy többé sohasem játszhatok, ám amikor betoltak a műtőbe, az egyik orvos a fülembe súgta, ne aggódjak, május 28-án ott leszek a Wembleyben. Ekkor éreztem meg, hogy ezt a meccset én fogom nyerni.”
A háromórás, komplikációmentes műtétet követően a kórházban lábadozva több gyermeket is látott, akik az életükért küzdöttek. „Sokat tanultam tőlük, erőt adtak. Emlékszem, amikor a Barcával látogattunk meg a gyerekeket, biztattuk őket, hogy ne adják fel. Most magamnak kellett ugyanezt mondanom.” Közben a csapattársak, sőt a Real Madrid– Lyon BL-nyolcaddöntő szereplői is különböző feliratú mezekkel üzentek (érdekesség, hogy utóbbi találkozón a kontinentális szövetség, az UEFA ezt csak a mérkőzés után engedte), a Getafe elleni összecsapáson, mezszámára utalva a 22. percben hatalmas éljenzésben tört ki a közönség.
Abidal televízión követte a bajnokit, s nagy hatást gyakoroltak rá e gesztusok.
Kevesebb, mint hét hét telt el, amikor már együtt edzett a többiekkel. „Volt három kemény hetem, de ilyen az élet, meg kell tanulni küzdeni. Magam is meglepődtem azon, hogy milyen hamar újra tudtam kezdeni az edzéseket.” A Real Madrid elleni BL-elődöntőn még csak szimbolikusan, az utolsó két percre állította be edzője, Pep Guardiola, de a közönség úgy ünnepelte, mintha gólt szerzett volna. A tréner szerint a BL-győzelem mellett ez volt a legemlékezetesebb pillanat az idényben, ekkor érezte, hogy legyőzhetetlenné kovácsolódott a gárda. Később még a műtétet végző orvost is meghívták, és hősként ünnepelték a Nou Camp öltözőjében.
Xavi szerint az az eltökéltség, amivel Abidal harcolt a betegség ellen, az egész emberiség számára példa lehet.
A BL döntőjét mindössze 71 nappal a műtétet követően rendezték, de Abidal a kezdőcsapatban kapott helyet, a mérkőzés végén Carles Puyol átnyújtotta neki a csapatkapitányi karszalagot, így a francia védő emelhette magasba a trófeát. „Odajött hozzám, s azt mondta, megérdemlem. Ez is bizonyítja, hogy a Barca több mint egy klub. Nincsenek szavak azokra a pillanatokra, mintha megállt volna az idő. Azt a képet örökre őrizni fogom” – mondja a 31 éves védő, akit drasztikusan megváltoztatott a betegség. Sportautó-gyűjteményét eladta, mondván, „ha valaki keresztülmegy azon, amin én, rájön, ezek a dolgok feleslegesek, sokkal hasznosabb, ha a pénzt gyerekeken segítő alapítványoknak és kórházaknak adom”.
Azért százszázalékos állapotban még nincs, súlyát még nem nyerte vissza, számos vizsgálaton kell átesnie, és sokkal óvatosabb, mint korábban. „Most a májam volt, de holnap lehet, hogy mással lesz baj” – mondja.
Amikor a Barca a Levante ellen bebiztosította a bajnoki címet, az öltöző sarkában Abidal a megerőltetéstől összerogyva felsóhajtott: „meghaltam”. Ám a megrémült társak hamar felismerték, csak arra célzott, mennyire elfáradt.
Merthogy élni nagyon is él. Új emberként, példaképként.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.