Csaknem hétszáz személy szerepelt a márciusban a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézet égisze alatt működő Szigorúan titkos című internetes oldalon nyilvánosságra hozott szt-tiszti listán. Közülük majd hatszázat sikerült név szerint is azonosítani. A szigorúan titkos tisztek megismerésének fontosságát a „nyomozást” végző háromfős történészcsoport egyik kutatója, Fráter Olivér azzal magyarázza, hogy az ügynökökről szóló széles körű vita mellett sokáig elsikkadni látszott, hogy a Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának középszintjén tevékenykedő szt-tisztek milyen fontos feladatot láttak el. Müller Rolf történész (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, ÁBTL) hozzáteszi, hogy annál is inkább így van ez, mivel az szt-tisztek az ügynöki kategória felett álltak, állambiztonsági munkájukat fedő munkahelyükhöz kötötten végezték. Ráadásul belügyi rendfokozattal rendelkeztek, anyagi juttatásokban részesültek, és a hivatásos állománynyal egyenrangúnak számítottak. Sőt: az szt-tisztek minden esetben önkéntesen végezték állambiztonsági munkájukat, köreikben előírás volt az ideológiai elkötelezettség és a párthűség.
A nemrég nyilvánosságra hozott lista természetesen utólag összeállított és korántsem teljes anyag, hiszen az szt-tisztek nyilvántartási száma és anyja neve alapján beazonosított személyek civil nevét nem tette közzé a múlt rendszer állambiztonsági adminisztrációja. A folyamatosan bővített listán szereplők túlnyomó többsége – mondja Fráter – a kémelhárításban tevékenykedő állomány része volt. Hamarosan fény derülhet azonban a hírszerzésben dolgozó és a „belső reakció elleni elhárítást” feladatul kapó (vagyis a hírhedt III/III-as csoportfőnökséghez tartozó) szt-tisztek némelyikének kilétére is. Többségük egyébként – teszi hozzá Müller –a hírszerzésnél dolgozott, kisebb részük szolgálta különböző elhárítási területeken a Kádár-rendszert.
Ott kezdődik a szigorúan titkos állomány története – tudható meg az ÁBTL online megjelenő Betekintő című folyóiratából –, hogy egy 1956 augusztusában kelt, belügyről szóló kormányhatározat „titkos államvédelmi állományra” bízta a turisták megfigyelését. A belügy értékelése szerint ugyanis a „tőkés turisták” beáramlása miatt „szigorúan titkos tisztek” alkalmazása vált szükségessé. 1957-ben egy belügyminiszter-helyettesi utasítás szabályozta is illetményüket. Biszku Béla belügyminiszter 1961-ben ismételten javasolta, hogy az állambiztonság fokozottabban ellenőrizze a megnövekedett turistaforgalmat. Ennek eredményeként a következő év elejétől tíz állami intézményben hoztak létre külön osztályt a nemzetközi kapcsolatok intézésére, amelyek lényegében a kémelhárítási munka összefogásáért felelős szt-tisztek fedő munkahelyei lettek. A szt-tiszti rendszert végül hivatalosan egy 1963-as és egy 1969-es belügyminisztériumi parancs szabályozta.
Bár keveset tudunk a rendszer kezdeti működéséről, de Müller szerint arról biztosan be lehet számolni, hogy a szocialista országokban működő magyar külképviseletek kémelhárítási munkáját és az ottani – ellenséges kémtevékenység megakadályozását szolgáló – állambiztonsági rezidentúrák megszervezését már a hatvanas évek elején szt-tisztek látták el. Az 1969-es BM-parancs aztán minden állami létesítményben és üzemben elrendelte fedett állások létrehozását a belügyi összekötők számára. Így a minisztériumok nemzetközi és a vállalatok külképviseleti osztályai többnyire szt-tisztek fedő munkahelyei lettek, majd a hetvenes évektől a szállodáknak és a MÁV-létesítményeknek, a kempingeknek és a művelődési házaknak is gondoskodniuk kellett egy-egy megbízható elvtárs elhelyezéséről. 1975-től kezdve a postai küldemények ellenőrzését és a levelek felbontását is szt-tisztek végezték. 1989-ig alapvetően nem változott a struktúra, a rendszerváltásig nagyjából 2500 szt-tiszt szolgálhatott az állambiztonsági rendszerben, ebből ezren hírszerzéssel, ezerötszázan pedig kém- és „belső reakciós elleni” elhárítással foglalkoztak. 1984-ben a III. főcsoportfőnökség szerveinél 772, a megyei rendőr-főkapitányságokon 427 rendszeresített szt-státus volt.
Az állambiztonsági munka elképzelhetetlen lett volna a szigorúan titkos tiszti állomány nélkül – ért egyet a két szakértő. A rekrutálás azonban nem volt egyszerű. Csak olyan személyt nevezhettek ki szt-tisztnek, aki egy nyílt belügyi állás betöltésére is alkalmas volt, hiszen felvételük után a BM III. főcsoportfőnökségének hivatásos állományába tartoztak, jogaik és kötelességeik szinte mindenben megegyeztek a nyílt operatív állományéival. A konspirációs és ideológiai szempontokat szem előtt tartó személyzeti politika jegyében az szt-tiszti pozíciók betöltésekor vagy a belügy nyílt állományú tagját, vagy a fedő munkahely megbízható civil alkalmazottját nevezték ki. Az szt-tisztek mindkét esetben kettős életet éltek, hiszen szakmai munkán alapuló civil életük keretei között látták el titkos állambiztonsági feladatukat. Ebbe leginkább a hálózatépítés, az információbegyűjtés és a tanulmányozó munka tartozott bele, de sokszor segédkeztek az operatív eszközök beszerelésében és karbantartásában is. A rezsim hálás volt nekik, szolgálataikért korkedvezményes nyugdíjban, katonai szolgálat alóli mentesítésben és anyagi juttatásokban részesültek. Sőt, ha az szt-tiszt fedő munkahelyi bére nem érte el a titkos munkájáért járó belügyi fizetést, akkor kipótolták a különbözetet.
Jelentős részük valamilyen párttisztséget is viselt, munkaköréből adódóan pedig bizalmas feladatokat látott el. Épp ezért sok esetben lehetett gyanítani, ki végez „mellékes” munkát a belügynek. Annak érdekében, hogy a dekonspiráció veszélyét a minimumra csökkentsék, az szt-tiszteknek tilos volt felkeresniük belügyi létesítményeket, beszervezettségükről pedig maximum csak pártszempontból megbízható munkahelyi vezetőjük tudhatott. Az összekötő tisztek és a szigorúan titkos állományú tisztek közötti információcserére csak a konspirációs céllal fenntartott K- és T-lakásokban kerülhetett sor.
Az állambiztonság számára releváns információk 12 százaléka származott szt-tisztektől, 27 százaléka ügynököktől, 23 százaléka az operatív eljárások eredménye volt. Noha még 1990 februárjában is adtak parancsot a szigorúan titkos tiszteknek, de míg a nagyjából 200 ezer ügynök jelentései az ÁBTL-be kerültek, az szt-tisztek anyagai nem találhatók meg.
A Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának szigorúan titkos tisztjeivel foglalkozik csütörtökön az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: csütörtök 22.30, szombat 15.30 és szerda 16.05.
origo.hu
Folytatódik az ingyenes iskolai laptopprogram
