Kés a kerékben

Biztonsági őrök védik a vajszlói önkormányzatot. Bár volt már itt pofozkodás is elmaradt segély miatt, a polgármester és a jegyző most mégsem a rendbontóktól, hanem a szerintük a hivatal munkáját megbénító képviselőktől tart. A szegény, eladósodott ormánsági faluban hidegháború dúl, s még a víz is arzénes.

György Zsombor
2011. 06. 06. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Múlt nyáron Vajszlón elcsattant egy nagy pofon. Akkora, hogy a jegyző asszony majdnem padlót fogott, szerencse, hogy akadt a közelben egy szék, ahová lehuppanhatott. Július 7-e volt, az elkövető asszonyságot, S.-né Széchenyi utcai lakost az háborította fel, hogy nem kapta meg rendszeres szociális segélyét. Az ormánsági községben negyvenszázalékos a munkanélküliség. Az irattár felé indultak, hogy ellenőrizzék az adatokat, de S.-né nem bírta türtőztetni magát, ordított, mint akinek a haját tépik. Ornódi Lívia jegyző ekkor arra kérte, higgadjon le, s majd ha képes lesz normálisan beszélni vele, jöjjön vissza. A nő látszólag bele is nyugodott ebbe, de kifelé menet hirtelen meggondolta magát, s repült is a nyakleves. Az állapotos jegyző asszonyt a rendőrök vitték az ügyeletre, S.-né ellen pedig eljárást indítottak, ősszel a siklósi bíróságtól tíz hónap felfüggesztettet kapott.

Barna ingek

S.-né kihallgatásán is azt hajtogatta: nem bánt meg semmit, a pofon igenis járt.
A jegyző szerint viszont, ami járt volna, az tíz hónap letöltendő – mégiscsak hivatalos személy ellen elkövetett aljas támadás történt.
A pszichiátriai kezelés alatt álló S.-nét megkérdeztem volna, azóta sem bánta-e meg, amit tett. A faluban azt mesélik róla, ha szedi a gyógyszereit, egészen normális, amikor viszont nem megy el kiváltani az újabb adagot, jobb elkerülni. Becsöngetek a házába, a résnyire nyitott ablakon is többször kopogok, de hiába.
A jegyző és a polgármester azt mondja, múlt nyáron érezték először, hogy komoly gondok lesznek Vajszlón. Nem csak a pofon miatt, bár azt gyanítják, S.-nét is ellenfeleik tüzelhették fel, mielőtt reklamálni ment a hivatalba.
Problémákból Vajszlón nincs hiány, mint ahogyan az Ormánság és a többi halmozottan hátrányos magyarországi térség más településein sincs. Mélyszegénység, álláshiány, társadalmi feszültségek, elöregedés, eladósodás. Vajszló mégis kicsit más. Ahogy az egyik beszélgetőtársunk, a korábbi polgármesterjelölt fogalmaz, „itt már háború dúl, csak nem fegyverekkel vívják”. A községbe az M6-os autópályától eljutni is kisebb kaland. A Szalántán, Szilváson, Regenyén, Görcsönyön, Baksán, Bogádmindszenten és Páprádon keresztül vezető, különben nagyon szép úton az aszfalt helyenként annyira keskeny, hogy ha szembejön egy autó, egyik kerékkel mindkettőnek a padkára kell hajtania. De nem sokan jönnek szembe, ez a térség Magyarország egyik legritkábban lakott vidéke.
Denke Valéria polgármester harmadik ciklusát tölti a falu élén, korábban független volt, legutóbb a Fidesz támogatásával győzött. Pontosabban először veszített egy szavazattal, de a választás körüli visszásságok miatt – kilencen személyi igazolvány nélkül szavaztak, a jegyzőt pedig nem engedték be szavazatszámláláskor a helyiségbe – megismételték a voksolást. Második nekifutásra pedig már ő gyűjtötte a legtöbb szavazatot: huszonhattal többet, mint kihívója, Szabó Kornél. Szövetségese, akivel jelenleg irodáját is megosztja, Ornódi Lívia jegyző, aki negyedik éve tevékenykedik Vajszlón, pécsiként pályázta meg az állást. Azért dolgoznak egy szobában, mert ellenfeleik pár napja kicserélték a jegyzői irodán a zárat, az ajtót pedig leragasztották a választási urnát hitelesítő címkével. Merthogy volt nekik belőle.
Sajátos, jogilag nehezen értelmezhető helyzet, hogy a választási bizottság csak a polgármester-választást ismételtette meg, a képviselőkét nem. Az előző testület lecserélődött, az új tagok egy kivétellel a városvezetés ellenlábasaiból lettek. Ők az úgynevezett ötök, a tragikomédia másik oldalon álló főhősei. Velük tart Szabó Kornél is, aki egykor rendőr volt, majd korkedvezménnyel nyugdíjba ment, ezt követően elvégezte a teológiai főiskolát és a politológia szakot, a református közösség presbitere és a polgárőrség vezetője lett. Tizenhét éve a KDNP tagja. Amikor első körben megnyerte a polgármester-választást, a református templomban megkondultak a harangok.
Május közepén a felgyülemlett tartozások miatt a rendőrség körzeti megbízotti irodájában is kikapcsolták az áramot, de Denkéék szerint az adósságot nem a hatóság, hanem az azzal egy épületben működő polgárőrök halmozták fel.
A képviselők ezzel szemben több tízmilliós sikkasztással vádolják a polgármestert és a jegyzőt, feljelentést tettek, vizsgálatot indítottak, ám mielőtt bármi eredmény született volna, május 19-én – ahogy ők fogalmaznak – „felfüggesztették” őket hivatalukból. Állítják, joguk volt erre. A települést irányító két hölgy szerint viszont ilyen lépésre az önkormányzati törvény nem ad lehetőséget, hiszen a képviselők a testületet oszlathatják fel, vagy fegyelmi eljárást indíthatnak a polgármester ellen, de a munkavégzés alól azonnali hatállyal nem menthetik fel. (A törvényben foglaltak szerint valóban nem.) A polgármester és a jegyző szintén pereket indított, ők rágalmazásért. Mindkettejük kocsijának kiszúrták már a gumijait is.
A nem egészen kétezer lelkes település az elmúlt években száztízmillió forint adósságot halmozott fel, amely ilyen rettentően szegény település esetében rengeteg pénz, de kiemelkedően soknak nem számít. Az adósság egy emberre vetítve körülbelül 56 ezer forint, ez az összeg a megyeszékhelyen kétszázezer. Az arányok persze egészen mások, hiszen míg a csaknem 160 ezres Pécs költségvetése mintegy hatvanmilliárd forint évente, Vajszlóé 280 millió. (Érdekesség csupán, azonban a tendenciákat jól mutatja, hogy Pécsett 2002-ben 871 millió, 2006-ban 10,4 milliárd, 2009-ben pedig már 30,3 milliárd forint volt ez az összeg.)
Mire ment el a községben a pénz? A polgármester és a jegyző elmondása szerint a település alulfinanszírozottsága, az ipar hiánya miatt harmincmilliót működésre kellett költeniük, a többi a fejlesztésekre ment. A sulit például másfél tucat környékbeli kistelepüléssel közösen tartják fenn, de a mindenhol jellemző anyagi gondok miatt a falvak egy része nem fizet. Ha gond merül fel, például a vállalkozó az elmaradt kifizetések miatt nem szállítja le a kiflit, akkor – mondja Denke Valéria – Vajszlót szidják, hiszen övé az iskola. Az oktatási intézmény azonban egy négyszázmilliós uniós pályázat révén legalább megújul, és hamarosan megkezdődik a víztisztítási projekt, szintén döntően brüsszeli forrásból. Merthogy arzénes a víz. Meg a csövekkel sem lehet minden rendben, a közeli Sellyéről írta Moldova György, hogy „a vezetékek olyan mértékben berozsdásodtak, hogy az ingek megbarnulnak a mosógépben” (Moldova György: Ha az Isten hátranézne. Urbis Könyvkiadó, 2008, 16. o.).

Büdös csirke

Megkezdték a törlesztéseket, a település tizenötmilliót már le is szurkolt, ám ennek megvan az ára: további fejlesztések helyett szorosabbra húzták a nadrágszíjat. Igaz, az arzénmentesítési pályázat önrészéhez további körülbelül negyvenmillióra lesz szükség.
A botrányos testületi ülés óta két őr strázsál a hivatal bejáratánál, aki balhézni akar, azt nem engedik be, most valószínűleg S.-né sem jöhetne csak úgy be pofozkodni. (A biztonságiak a Trucker Security munkatársai; néhai Toller László polgármestersége idején ez a cég őrizte a pécsi önkormányzati ingatlanokat is, míg idén télen le nem cserélték az egykor Pintér Sándor belügyminiszter tulajdonában lévő Civil Biztonsági Szolgálat Zrt.-re.)
A térség országgyűlési képviselője, Tiffán Zsolt borász is próbált már békíteni a felek között, eddig sikertelenül. A vezetés írásban fordult a kormányhivatalhoz, napokon belül várják a választ. A szemben állók egyetlen kérdésben értenek egyet: abban, hogy a feszültség a tetőfokára hágott. A polgármesteri irodában ülünk, a két aszszony láthatóan elszánt. Azt mondják, ha meghátrálnának, mindenki úgy gondolná, hogy az ellenük koholt vádak igazak. Így inkább tovább küzdenek, de ők is tudják, a végső megoldás nem lehet más, mint időközi választások kiírása. Azt, hogy ezen ki nyerne, nem merik megjósolni, ám nem tagadják, időt akarnak nyerni, hogy az ügy minél több részlete tisztázódjon a lakosság előtt. Pontosabban szerintük nincs is ügy, hiszen bár tény, hogy a falu eladósodott, ők minden fillérrel pontosan el tudnak számolni. Denke Valéria polgármester itt él Vajszlón, azt mondja, az emberek egy részétől biztató szavakat kap, mások elfordítják a fejüket, ha találkoznak vele. Ornódi Lívia autóval jár be a községbe, állítja, mivel szigorúan végzi munkáját, rengeteg támadás éri. De akkor sem engedi, hogy a hentesnél büdös csirkét áruljanak, hogy a szabadon tárolt disznótrágyát ellepjék a legyek, hogy a kerteket benője a parlagfű. „Ezek az emberek nem értik meg, hogy mindezt őértük teszem” – szögezi le, hozzátéve, hogy emiatt folyamatos megaláztatásban van része. Arra azonban büszkék a faluban, hogy bár a lakosság körülbelül tizenöt százaléka cigány, komolyabb etnikai alapú feszültségek nincsenek. Problémás emberek egyformán kikerülnek mind a két közösségből, a legfőbb gond az, hogy nem adatik munkalehetőség, mondják. A vajszlói dinnye messze földön híres, néhányaknak jelent is még némi bevételt. De tavaly például már jóval a hazai szezon előtt megjelentek az ország piacain az itteninek mondott, ám minden bizonnyal külföldről behozott gyümölcsök.

A harc folytatódik

Szabó Kornéllal, Denke Valéria ellenlábasával a polgárőrök bázisán találkozom. Telefonszámát a református lelkésztől tudom meg, a rendőrből lett teológus hívásomat követően percek alatt ideér. Szobájában egy fotelba huppanok le, velem szemben egy nyúl préme lóg a falon, őztrófeák is árulkodnak Szabó szenvedélyéről, a vadászatról. „A harc még nem ért véget” – Denke Valériáék szerint a férfi ezt mondta a megismételt választások után, amelyen alulmaradt. Azt most Szabó Kornél is elismeri kérdésemre, bizony újra megméretné magát, ha kiírnák az időközi választást. Szavaiból azt szűröm le, ő is tudatában van annak, hogy ami történik, az a falu kárára lesz, s hogy az ilyen fokú egymásnak feszülés nem tartható már fenn sokáig. Sorolja a vádakat a községet vezető asszonyok ellen, de azt mondja, csak háttér-információként közli mindezt nekem, a részleteket a bírósági ítéletig nem szeretné viszontlátni az újságban. Több tízmillió forint eltűnéséről van szó szerinte, feljelentésük most is ott áll az ügyészségen. Úgy érzi, szavait igazolja, hogy független könyvvizsgálói jelentést is készíttettek, amely súlyos kihágásokat mutatott ki.
Ennek objektivitását azonban a polgármester és a jegyző kérdőjelezi meg, szerintük mindent elárul, hogy a számos próbálkozás ellenére bűncselekmény hiányában eddig egyetlen szerv vagy hatóság sem indított eljárást ellenük. Azt pedig ők is szeretnék, ha az Állami Számvevőszék vizsgálódna a községben, ám ez nem megy megrendelésre.
A kifizetéseket, számlázásokat a jegyző irodájából lehet elindítani, az ottani gépen tárolják az összes fontos adatot. Ameddig azonban nem tudnak bejutni a helyiségbe, mindenki hiába vár a kifizetésekre. Ornódi Lívia szerint birtokháborítás történt, ő azonban nem akar erre hasonlóval válaszolni. Hamarosan csak eldől, kinek van joga belépni az irodába. Ám félő, hogy addig nem csak S.-né fog kilincselni a következő segélyért.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.