Kis káplár

A múlt hét végén örömünnep söpört végig Jemen utcáin. Az emberek azt ünnepelték, hogy gyógykezelésre elhagyta az országot Ali Abdalláh Szaleh elnök. Ha mégis visszatérne Szaúd-Arábiából, akkor kezdetét venné a haláltánc, a polgárháború. Ennek elkerüléséért dolgozik a világpolitika számos befolyásos szereplője.

Bárhogy alakul is további sorsa, az elmúlt hónapokban a jemeni nép volt a legkitartóbb békés követelője a változásoknak. Ki hitte volna, hogy az arab tavasz legeltökéltebb hívei köztük vannak, akik fegyvertelenül szinte mindennap kimentek tüntetni a szabadságért? Tették ezt annak ellenére, hogy a karhatalommal történt összecsapásoknak országszerte százszámra voltak áldozatai.
A főként fiatalokból álló tiltakozó tömeg errefelé biztos nem a Facebookról tudta meg „a forradalom híreit”. Jemenben a számítógép elterjedtsége igen csekély mértékű, egyszerűen nincs meg a lehetőségük arra, hogy a technika ilyen vívmányait használják. Különösen nem a hatalommal szemben. Szegények. Nekik nincs pénzük ilyen kütyükre, amellyel egy gombnyomással tarthatják a kapcsolatot a távol levő társaikkal, megszervezhetik a megmozdulást sohasem látott „barátaikkal”.
De azért az igény meglenne rá. A fővárosban, Szanaában, a tiltakozás központi terén – amely természetesen Szabadság névre hallgat – felállított sátrakban egyetemisták tanítják a környékbeli hegyekből jött félig analfabéta pásztorgyerekeknek az internet használatát. Vajon eljön-e az a kor, amikor az egyszerű parasztfiú is használhatja a most csupán a vágy titokzatos tárgyának számító gépet? Erről szól ez a négy hónapja tartó megmozdulás.
Jemen nagyon szegény, amikor az Isten kiosztotta, hogy melyik arab ország alatt legyen olajvagyon, rossz sorba állt. Az Arab-félsziget déli részén fekvő 23 milliós államban bár található egy kis kőolaj, amely a nemzeti össztermék kilencven százalékát adja, de koránt sincs annyi belőle, mint a térség más államaiban.
Ráadásul a politikai bizonytalanság ködként vonja be a térséget, hiszen a nyolcvanas években még két Jemen küzdött egymással, amely a szocializmus bukásával egyesült, majd az 1990-es évek közepén újból polgárháború pusztította az országot. Itt találhatók a kőből és sárból épült csodálatos ókori „felhőkarcolók”, amelyek az emberrablások gyakori volta miatt már eddig is csak a bátrabb – vagy felelőtlenebb – turistákat vonzották a térségbe.
Hogy miért lepte meg ez a kitartó tiltakozáshullám még a jemeni uralkodó réteget is, annak egy oka van: a khat. Ez engedélyezett tudatmódosító szer, gyakorlatilag az egész ország ezt rágja. A mezőgazdasági művelésre alkalmas területek kétharmadán khattermesztés folyik. A cserje levelének rágása enyhe bódult állapotot idéz elő, így aki „bekhatozott”, annak már semmi sem hiányzik. Legalábbis eddig úgy vélték. Most kiderült, hogy a levélrágás sem mindenre gyógyír.
A 69 esztendős Ali Abdalláh Szaleh elnök most a szomszédos Szaúd-Arábia fővárosában próbálhatná ki, hogy a khat mennyire alkalmas fájdalomcsillapításra. De ő éppen azért utazott ilyen messze, hogy ennél fejlettebb gyógykezelésben részesüljön. Múlt pénteken a szanaai elnöki rezidencián található mecsetet nagyima idején aknatámadás érte. Két gránát csapódott az épületbe, tizenegy jelenlévőt megölve. Az elnök, a kormányfő, a parlament vezetője mind sérüléseket szenvedett. Órák múlva úgy döntöttek, hogy a sebesülteket Rijádba szállítják; a repülőgépen még helyet szorítottak az elnöki család 35 tagjának is. A BBC brit hírcsatorna szerint az orvosok az elnökből melltájékról távolítottak el egy repeszdarabot, és a nyakán keletkezett égési sérüléseket kezelték.
Ez volt a búcsúfellépése a 33 év óta Jement irányító Szalehnek? Sokan bíznak abban, hogy a tiltakozóhullám elérte fő célkitűzését, és távozásra kényszerítette az elnököt. Egyelőre azonban nagy a bizonytalanság. Nemcsak az elnökhöz lojális képviselők hangoztatják, hogy Szaleh napokon belül visszatér, hanem számos más jel is erre utal. Bár családjának jelentős része vele tartott a szaúdi királyságba, de a köztársasági gárdát – az elit egységet, amely a legjobban kiképzett és legjobb fegyverekkel rendelkezik – irányító fia, Ahmed otthon maradt. Ugyancsak jelentős katonai posztokon szolgáló két veje sem távozott, tehát ők biztosítják a bármikori visszatérés lehetőségét.
Ki állhatott a Szaleh-ellenes merénylet mögött? Múlt pénteki audioüzenetében a sebesült elnök egyértelműen megvádolta a hased törzs – amelyből ő, az államfő is származik – vezetőjét, Szádek al-Ahmart, hogy az életére tört. A nagy hatalmú törzs pár hete vonta meg a bizalmat az elnöktől, amikor nem először visszatáncolt a lemondástól. Ezt követően fizikai támadás érte az Al-Ahmar család tagjait, amire válasz lehetett a múlt pénteki mecset elleni támadás. Az utóbbi napokban felmerült elkövetőként a nemzetközi terrorszervezet, az Al-Kaida neve is, de erre még kevesebb a bizonyíték, mint a hased törzs esetében.
Mennyire erősek a törzsek, mennyire határozzák meg a jemeni társadalom szerkezetét? A nyugati elemzők nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományos megosztottságra, míg a News Yemen helyi hírforrás sokkal visszafogottabban szól erről a jelenségről: „Észak-Jemen lakosságának nagyjából kétharmada tudja és számon tartja, hogy milyen törzsből származik. De a törzseket nem úgy kell elképzelni, mint régen, amikor zárt közösséget alkottak, és akár fenyegetően léptek fel mások irányába. A hagyományos törzsi felépítettség ma már északon sem létezik – írta a hírportál. – A nagyvárosokban igencsak nehéz ilyen régi felfogású törzsi kapcsolatról beszélni. Az Al-Ahmar család hívei a nyílt összeütközést választották a hatalommal, igencsak leegyszerűsítő dolog erre ráfogni a törzsi szálakat.”
A több kicsi mellett két nagy törzs játszik meghatározó szerepet az ország életében: ez a hased és a bakil. A vallási kötöttség meghatározása sokkal előbbre visz, mint maga a törzshöz tartozás – állítja a News Yemen. A hased törzs tagjai a hatalomért folytatott küzdelmükben inkább a szaúdi szunnita vahabizmus felé húznak, míg a bakilok inkább az iráni típusú radikális síita pozíciókat foglalják el.
Hogy ne legyen ennyire egyszerű a manőverezés a hatalomért folytatott harcban, ezt a képletet bonyolítják a különböző felekezetek közti árnyalatok. 2004 óta felélénkült az észak-jemeni síiták harca, akik az imámok hatalmának visszaállítását akarják. A síita vallás zaidita szárnyához tartozó „hutisták”, akik a lázadást vezető, azóta mártírrá lett prédikátorról kapták a nevüket, legalább tizenötezer fegyverest tudnak felsorakoztatni a kormánnyal szemben, amely a felkelés miatt az északi térségben húszezer katonát tart készenlétben.
Jemenben a lakosság harmada zaidita, közéjük tartozik az ország jelenlegi elnöke is. Mint láthatjuk, vallásilag és törzsileg neki két különböző mentalitást kellene képviselnie, de nagyon jól megfér ez a kettősség Jemenben. Talán innen ered a jemeni ember jellembeli különbözősége, amely még az arabokétól is eltér, és amelyet oly nehéz a külföldieknek megérteniük.
Ilyen körülmények között kellett évtizedekig fenntartania a hatalmát Ali Abdalláh Szalehnek. Szülőfalujában csupán a kötelező Korán-iskolát járta ki, ám a „kis káplár” 1978-ban mégis felért valamilyen követhetetlen sakkjátszma eredményeként az észak-jemeni állam csúcsára. Azt viszont villámgyorsan megtanulta, hogy ha tartós hatalmat akar, a családi kezekből nem szabad kiengedni sem a kulcsfontosságú elnyomó, sem a hírszerző részleg irányítását.
Ő lett az 1990-ben egyesülő két Jemen első elnöke. Dél azonban 1994-ben vissza akarta vonni az egyesítést – az újbóli elszakadásért kitört polgárháború nyolcezer halottat követelt. Ám sohasem sikerült legyőzni a lelkekben az önálló déli állam eszméjét. Jemen történelmileg soha nem volt egységes – állítják a függetlenségpártiak, jelenleg is folynak különböző próbálkozások Dél-Arábia kikiáltására.
A törzsek és a különböző vallási irányzatok közötti lavírozás, az egyensúly megtalálásának kényszere nem kevés politikai tapasztalattal ruházhatta fel az eddigi elnököt. Ám minden furfangja, taktikai érzéke, trükközése hiábavalónak bizonyult a békés tiltakozó hullámmal szemben. Február 3-án megjelentek a fiatalok Szanaa főterén, leültek, és kijelentették: addig nem vonulnak el, amíg Szaleh elnök hivatalban marad.
Próbálkozott ő erőszakkal is, mindhiába, sőt ezzel csak növelte a fiatalság elszántságát. Aztán elkezdte csepegtetni az engedményeket: 2013 után végleg lemond elnöki mandátumáról, és Ahmed fia sem követi az elnöki poszton. Kevés, azonnal távoznia kell – válaszoltak a tüntetők. Felemelte a nyugdíjat és a katonák fizetését, a diákoknak adókedvezményt ígért. Ezekkel az intézkedésekkel, sőt az időről időre rendezett vérfürdőkkel sem tudta meggátolni a kitartó tiltakozásokat.
Az Öböl Menti Együttműködési Tanács is felfogta, hogy be kell avatkoznia, ha el akarja kerülni a nagyobb bajt, a fegyveres összetűzés kirobbanását. Ki tudja, ki kerülne hatalomra a félsziget legdélebbi stratégiai pontján? Arról az eshetőségről nem is beszélve, hogy egy elhúzódó polgárháború milyen kiváló lehetőségeket teremtene a tovább erősödő terrorizmusnak. Ezt megelőzendő le kell vezényelni a békés jemeni hatalomátadást.
Az elmúlt hónapban három megállapodást is kidolgoztak, amely az elnök aláírására várt, ám Szaleh valamilyen ürüggyel mindig megtagadta, hogy kézjegyével ellássa a dokumentumot. Hatvan napon belüli békés távozást ajánlottak neki, ő azonban ragaszkodik székéhez. Most már csak az a kérdés, hogy a szaúdi uralkodócsalád mit szól ehhez.
Szaúd-Arábia sok pénzt fektetett Szalehbe. Az észak-jemeni síita lázadás feltartóztatásába, az egyesülő jemeni, szaúdi terroristák üldözésébe és egyáltalán a gazdaság fenntartásába. Ali Abdalláh Szaleh jó szövetséges volt, de a polgárháború réme mindenkit elriaszt. Hát ez következhet be: ha Szaleh visszatérne Jemenbe, akkor alighanem mindent elkövetne, hogy megboszszulja a merényletet. Épp ezért nem kizárt, hogy elnyújtott lábadozásra számíthat majd Szaleh elnök Rijádban, magyarán: nem engedik visszatérni hazájába.
Jemenben megszokott a helyzet: káosz van. A köztársasági gárda csupán a fővárost tudja ellenőrizni. Érdekesség vagy csupán a helyi játékszabályok része, hogy az alelnök védelmét a korábban a tüntetők védelmére kelt, egyértelműen dezertált Ali Muszin al-Ammar tábornok egységei látják el. Nyilván meg kell őt oltalmazni Szaleh még mindig jelen lévő rokonaitól, de hogy miért egy lázadó tábornok erre a legmegfelelőbb, ez jemeni rejtély.
A szaúdiak, karöltve az amerikaiakkal, épp azt a személyt keresik, aki át tudná venni a jemeni elnök szerepét. Önjelöltből van elég: az egyik a hased törzs vezetőjének, Szádek al-Ahmarnak a fia. A háttérben gőzerővel folynak a diplomáciai tárgyalások. Mintha valakit kifelejtettek volna a lázas egyeztetésből: a fiatalokat, akik nélkül aligha állt volna elő a jelenlegi helyzet. Lehet, hogy nekik is lesz még szavuk ehhez.