Lassan gyógyulnak a sebek

Gyomnövények lepték el Kolontáron a hajdani Kossuth utca végét, ahol egykoron harmincegy családi ház állt. Most munkagépek dolgoznak itt, hordják el a területről a vörösiszappal mérgezett földet, hogy helyébe új termőtalaj kerülhessen. A tavaly októberi katasztrófa sújtotta Kolontáron és Devecserben hónapok óta folyik a rekonstrukció, így remélhetőleg a lakók rövidesen felocsúdhatnak bánatukból. Az iszap pora szeles időben ugyan néha még rózsaszínre festi a levegőt, de már állnak az új lakóépületek, amelyekbe pár héten belül beköltözhetnek a helyiek.

Jól haladnak. Lezárult a kolontári lakópark műszaki átadása – jelentette be az Újjáépítési Kormányzati Koordinációs Központ (ÚKKK) parancsnoka, Muhoray Árpád. Lakossági fórumon tájékoztatták az érintettek arról, miként vehetik birtokba új otthonaikat. Június 15-ig tervezik a kisebb hibák javítását, s 20-án kezdik meg az első hét ház átadását. Addig az ÚKKK késésére a vagyonvédelem érdekében a lakóparkban folyamatos a rendőri jelenlét. Jól halad a lakóparkok építése és a bontás Devecserben is. A településen a 268 házból már 216-ot elbontottak. Muhoray Árpád elmondta: tízen kérték, hogy amíg megépül az új házuk, bent maradhassanak régi otthonukban, és van néhány eset, amelyben még egyeztetniük kell. A kormány a katasztrófa miatt kihirdetett veszélyhelyzetet Veszprém megyére vonatkozóan június 30-ig meghoszszabbította, és ezt a dátumot adta meg a helyreállítás-újjáépítés határidejeként.

Még nyolc hónappal a katasztrófa után is vörös por fedi az Ajkáról Kolontárra vezető autóutat. A majdnem kilencszáz lelket számláló faluban minden csendes, a nyári hőségben alig látni embert az utcán. A település végén, a templomtorony dombjának árnyékában azonban kopjafa jelzi, a tragédia beivódott az itt élők emlékezetébe. Az általános iskola és önkormányzat épülete után az egykori Kossuth utcán az épületsor hirtelen megszakad, a kertes házak helyén most gyomnövények burjánzanak. Az utca lakói közül kilencen hunytak el 2010. október 4-én, amikor a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. Ajka melletti egyik iszaptározójának gátja átszakadt. Kolontáron harmincegy házat tett tönkre az ár.
– A vörös lúg leginkább a falu végi ingatlanokat érintette, a megrongált házakat már lebontották, most a markolók gyűjtik a szennyezett földet, amit visszaszállítanak a gyár kazettáiba – magyarázza lapunknak a helyszínen Torma Jenő alpolgármester. Hozzáteszi, a katasztrófa sújtotta területen a kártalanítás után energiatermelő növényeket telepítenének, hiszen más fajták termesztése még kockázatos lenne.
– A helyiek kezdenek megnyugodni. Sokan élnek a zagytározó lábánál évtizedek óta, és bíznak abban, hogy a természet regenerációja egy kis emberi segítséggel hamarosan befejeződik – mondja az alpolgármester. A településen egyébként a légszennyezést folyamatosan mérik. A kármentesítés is folyamatos a Torna patak völgyében, így szeles, száraz időben a helyiek a szálló portól rózsaszínűnek láthatják a falut. Torma Jenő hangsúlyozza, a vörösiszap egészségügyi hatásáról az utóbbi hónapokban számos riogatást hallott már, de a rémhírek sok esetben nem voltak helytállóak. Szavait megszakítja a biztonságért felelős egyik cég alkalmazottja, aki a szükséges engedély megszerzése ellenére is a munkaterületté nyilvánított egykori utcák elhagyására szólítja fel kis csapatunkat. Az alpolgármesterrel ezért a falu délnyugati oldalán fekvő új lakópark felé indulunk.
Útközben megtudjuk, a házát elveszítő harmincegy károsult közül tizenegy család döntött úgy, hogy más településen kezd új életet. – Azok, akik itt nőttek fel és munkálkodik lelkükben a lokálpatriotizmus, nem hagyták el Kolontárt – magyarázza Torma Jenő. A lakóparkban huszonegy takaros, kertes ház sorakozik, 60 és 120 négyzetméter közöttiek. Bennük tágas nappalikat, szépen csempézett fürdőszobákat és bútorral ellátott konyhákat találunk. – A károsultak az elvesztett házuk értékének megfelelően választhatták ki új ingatlanjaikat, de az még nem dőlt el, milyen utcanevet kapjon a lakópark – tudjuk meg az alpolgármestertől. Egyesek az Új Kossuth utcát javasolták, mások az Új életet
Kulmann Mónika és családja is hamarosan a lakóparkba költözik. A harmincas évei elején járó fiatalasszony szerencsésnek mondhatja magát, mert bérlakás helyett a nagyszülőktől örökölt kertes házban várhatja meg a lakópark átadását édesapjával, férjével és hároméves kislányával. Az aszszonyban a mai napig él a katasztrófa napja. – Édesapám épp kiment a kertbe kivenni a sárgarépát, amikor nagy zörejt hallott. A szőlő felé nézett és látta, hogy a szomszédos háznál hömpölyög az iszap. Kiabált nekem, hogy meneküljünk, de csak a tűzoltók segítségével tudtuk elhagyni a házat – magyarázza az asszony. Hozzáteszi, az első hónapokban még tartottak a vörösiszap újabb támadásától, a kislánya pedig még ma is sírva fakad, ha tűzoltót lát. Ám ahogy múlik az idő, egyre kevesebbet gondolnak a katasztrófára. – A mi fejünkben meg sem fordult a költözés gondolata. A portól se félünk, hiszen eddig is ugyanezt lélegeztük be – mondja Kulmann Mónika.
Nemcsak Kolontár, hanem a szomszédos település, Devecser képe is megváltozott az elmúlt hónapokban. Az egykori posta épülete üres, és a lakóházak nagy részét már itt is eldózerolták. A főút melletti Batthyány utcában azonban az egyik fehérre meszelt házon zöld színű festékkel jól látható a felirat: „lakott!” Az ajtó mellett üdvözlő üzenet áll: „Mal Zrt! Köszönjük a vörösiszap-pakolást!”
Csöngetésünkre Rosta Teréz nyit ajtót. Meséli, a házat tizenkilenc éve építették, de a bútorok egyévesek sem voltak, amikor betört a házba a maró anyag. Azt hitte, a tálalószekrényüket sikerült megmenteni, de nemrég egy hajnalon az is összedőlt. Az asszony a mai napig fél, ezért nem bánja, hogy a házát hamarosan elbontják.
– Akkor adjuk át bontásra ezt a házat, ha a másikat már birtokba vehettük. Nem kaptunk még semmilyen kártérítést, így nem akartunk az összes vagyonunktól megválni – magyarázza. A tragédia után nem gondoltak költözésre, noha munkába menet félt hátranézni, mert attól tartott, jön mögötte a vörösiszap. – A férjem harminc éve dolgozik a devecseri húsüzemben, én varrónő vagyok. Az iszap betörése után hónapokig takarítottunk, arra készültünk, hogy itt éljük le az életünket. Most, hogy lassan kész a lakópark, minél hamarabb szeretnénk költözni. Már az új függönyt is kinéztem az ablakra – mondja.
A devecseri Béke utcában is alig maradt ép ház. A „még lakott” épületek között egy lúgtól érintetlen ajtón csöngetünk. A tulajdonos, Szita Anikó elmondja, ápolónőként dolgozott, de súlyos depresszió miatt a katasztrófa után leszázalékolták. – A lányom pár hónapja költözött el a kétéves unokámmal. Az utcában csak én maradtam, mert a házamban nem tett kárt az iszap – sóhajtja. Néha átmegy a szomszédokhoz, mert van kulcsa a portákhoz, de csak nézelődik az udvaron. Lehet, hogy egyszer még lesz itt élet, de én mindenképpen szabadulnék innen. Sajnos nincs hová, mert egy értékcsökkent devecseri ház senkinek nem kell – legyint, majd csendesen becsukja a kaput.
– A helyiek közül sokan nem tudták még túltenni magukat a történteken, de bízunk abban, hogy a nyolcvanhét ház átadásával és az ingóságok készpénzes megtérítésével könnyebb lesz a helyieknek felejteniük – mondja lapunknak Toldi Tamás devecseri polgármester.