Lélekölő vereség egy bűnbakkal

Női kézilabda-válogatottunk a múltban számos idegölő vereséget szenvedett, a legutóbbi kudarc azonban lélekölő volt: csapatunk szombaton Győrben szinte érzelemmentes, de éppen ezzel heves érzelmeket gerjesztő játékkal 27-22-re bukta el a Németországgal szembeni világbajnoki selejtezőt, és mivel egy héttel korábban Balingenben is alulmaradt 26-24-re, minimum másfél évre kiiratkozott a nemzetközi elitből. Mátéfi Eszter szövetségi kapitány vasárnap közleményben adta hírül lemondását, Pálinger Katalin, a világklasszis kapus élő szóban erősítette meg, hogy többé nem játszik a nemzeti együttesben. Valami, jogos aggály, hogy örökre véget ért, valami bizonyára el is kezdődik; de hogy mikor, miként és kikkel, arra most bajos válaszolni.

Június 5-én, Balingenben a házigazdák még félték és tisztelték az erősebbnek hitt magyar ellenfelet, ám az számos rezdülésével, gesztusával azt sugározta: láthatjátok, nincs bennünk semmi félelmetes. A németek ezt megérezték, megértették, egy hétre rá, Győrben valósággal nekiestek csapatunknak, és a 27-22-es végkifejletnél sokkal nagyobb magabiztossággal és könyörtelenséggel szedték ízekre azt. Pontosabban együttesünk már korábban elemeire bomlott, és az, hogy idegenben nyerhető meccset rontott vesztesre, a maradék hitet és kohéziót is felszámolta. A játékosok és Mátéfi Eszter kényszerből még egy hajóban ültek, de már nem eveztek, hanem sodródtak, míg kitört a vihar. Ami nem lett volna leküzdhetetlen, csakhogy ebben a helyzetben szökőárral ért fel.
Már az első félidőben bántóan nagy különbség látszott, a magyarok életfunkciókat is alig mutattak, bágyadtan védekeztek és révetegen támadtak, csupán Pálinger Katalin bravúrjainak köszönhettük, hogy megúsztuk kétgólos hátránnyal. Azt pedig Görbicz Anita tíz góljának és „csak azért is” töltetű, magányos harcának – még Szamoránskynak, Tomorinak és Vértennek akadtak felvillanásai –, hogy a vége nem tíz lett, hanem öt. A behatárolt képességű, de határtalanul eltökélt németekkel szemben még élesebb kontrasztot jelentett együttesünk, amelynek néhány tagján érződött, hogy lassan majdnem mindenből és mindenkiből elege van. A tavalyi Eb óta fokozatosan talajt vesztett szövetségi kapitánynak nem maradtak eszközei, Mátéfi Eszternek e tisztségben az volt az utolsó szolgálata, hogy egyedül vitte el a balhét.
Miközben ugyanis a győri publikum autogramokat, közös fotókat kért a pár perccel korábban súlyos verést kapott játékosoktól, Mátéfit közellenséggé kiáltotta ki. Ő le is vonta a megfelelő konzekvenciát, és azt vasárnap e közleményben tudatta: „A Németországgal szemben sikertelenül megvívott világbajnoki selejtező miatt, a mai nappal, 2011. június 12-ével a szövetségi kapitányi tisztségről lemondok. A kudarcból rám eső felelősséget természetesen vállalom, nagyon sajnálom, hogy így alakult. Mindenkinek köszönöm, aki segítette a munkánkat, egyúttal sikereket kívánok utódomnak, a női válogatottnak és a magyar kézilabdázásnak.” Szóbeli kiegészítést is kértünk a hajdani extraklasszis átlövőtől, mire ő telefonon ennyit tett hozzá a kommünikéhez: „A lelkiismeretem ezt diktálta, nem dönthettem másként. Hogy miért nem tettem meg korábban? Mert menekülésnek tartottam volna, és az nem szokásom. Természetesen kudarcként élem meg a történteket, nagyon bánt, hogy kiestünk, de az ehhez vezető okokat meg kell találni, és nyilván nem elsősorban az én érdekemben. Mert nem egyetlen oka van annak, hogy ide jutottunk.”
Pálinger Katalin szerint sem. Az ETO kapusa megerősítette, hogy a szombati volt az utolsó mérkőzése a válogatottban: „Sajnálom, hogy így kell búcsúznom, de ha továbbjutottunk volna, az sem változtat a korábbi elhatározásomon. Azt hittük, mi vagyunk az esélyesek, de kétszer is legyőztek minket a németek, ezért szomorúan el kell ismernünk, hogy jobbak voltak nálunk. A sportágat azonban nem szabad temetni, hanem most kell mindenkinek a kézilabda mellé állnia, és ha már ennyi idő jutott rá, a fiatalokból felépíteni az új magyar válogatottat.”
Hát igen, ha valami, idő az lesz. Mert női csapatunk lemarad a vb-ről és – bár a Kezi.hu szakportál felvázolt egy elméleti esélyt az ötkarikás selejtező elérésére, de ennek az az előfeltétele, hogy a világbajnokságon ugyanaz a nyolc alakulat végezzen az első nyolc között, mint a tavalyi Eb-n – az olimpiáról is; előbbire 1990, utóbbira 1992 óta nem akadt példa. Úgyhogy jöjjenek a fiatalok – de honnan, hol voltak eddig? Amikor ugyanis két évtizede hasonló mélységbe süllyedtünk, a húsz év körüli Kökény Beatrix, Pádár Ildikó, Németh Helga és Farkas Ágnes leste az ereje teljében lévő új mester, Laurencz László szavait.
Hozzájuk fogható tehetség manapság tíz évente, ha egy terem. És lehet, hogy mi negyven esztendő kvótáját előre kimerítettük.

Tényleg erősebb nem. A már biztos Európa-bajnoki résztvevő, csoportelső magyar férfi válogatott vasárnap 34-27-re verte az észt csapatot a gyöngyösi selejtezőn. Félidőben még két góllal a vendégek vezettek, de szünet után iramot váltottak és könnyedén győztek a mieink. A jövő januári, szerbiai Eb csoportjait holnap sorsolják ki Belgrádban.