MI A MAGYAR?

934 április havában egy magyar had a besenyőkkel szövetkezve, Bolgárországon át Thráciába rontott be, amelyet keresztül-kasul bekalandozván, rettenetesen tönkretett. Ahol ellenállásra találtak, azt leverték, az embereket leöldösték és sokakat közülük rabszíjra fűzve, magukkal vitték. Igy dúlva, pusztítva egészen Bizancig, a mai Konstantinápolyig nyomultak előre, amelynek környékén mintegy 40 napig táboroztak, miközben a fogoly nőket és gyermekeket leginkább brocat selyemszövetekért árulták, a férfiakat pedig, miután azok a kereskedőknek nem kellettek, egyszerűen kardélre hányták.
[…] Lekapenosz Romanosz, hogy a magyarokat lerázza nyakáról Theophanes patriciust küldte ki hozzájuk alkudozás céljából s miután ez a foglyokat mind kiváltotta és e révén bizonyára busás bánatpénzt is fizetett, a magyarok felszedve sátorfájukat, visszatértek hazájukba.
935-ben egy kisebb magyar portyázó had Felső-Burgundiát látogatta meg, azonban Rudolf francia király ellenük fordulván, az ottani magyarok hamarosan félbeszakították garázdálkodásukat és Felső-Olaszországba átcsapva, tértek vissza hazájukba.
[…] A rajnamenti sereg zöme a fenti csoport kiválása után március 24-én Wormsnál a Rajnán átkelvén, Elsasst, Lotharingiát, Franciaországot, Aquitániát és a Rhone jobbpartján fekvő francia Burgundiát árasztotta el. Egy részük az Atlanti-óceánig (akkor Aquitániai-tengernek nevezve) jutot el s így ezzel a magyarok oly rekordot értek el, amely messzeség tekintetében még a hunok pusztítását is felülmulta, mert azok 451. évi előnyomulása Orleánsnál véget ért. IV. Lajosnak, a fiatal francia királynak tétlenül kellett néznie országa pusztulását és az erősen megerődített Laonban keresett előlük menedéket.
(Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, 1929)