(nyakasak vagyunk-e )

Én nem tudom, hány embernek fáj a nyaka (háta, dereka) manapság Magyarországon. Maradjunk a nyaknál, hiszen úgy szól a fáma, hogy nyakas vagy kemény nyakú nép vagyunk. De a kérdést én most amúgy sem erről az oldalról közelítem meg, inkább a másikról: a nyak attól lesz merev és görcsös, ha a fej, amelyet hordoz, gondoktól, frusztrációtól s egyéb terhektől nehéz.
Miközben ezeket a sorokat írom, odakint a kertben a harkály hosszú Kalasnyikov-sorozatokat ad le egy fenyőn, rossz rágondolni, mit csinál közben a nyaka. Képzeljék el, ha nekünk hozzá hasonló módon kellene megszereznünk betevőnket.
Van egy olyan érzésem, hogy a számítógép elterjedése nagy lökést adott a fent említett gerincbántalmaknak. Van ugyan egy, a tv-reklámban „gerincártalmi segédeszköznek” nevezett szerkezet, amely állítólag elejét veszi minden bajnak, és sokan állítják róla, hogy „nekem bevált”, de én ez esetben kételkedő Tamással azonosulok. Nekem ugyanis harmincéves korom óta fáj a nyakam, s rá kellett döbbennem, ha asztal fölé görnyedve írok, ez a fájdalom már-már elviselhetetlenné fokozódik, és kiadós hányingerben tetőzik. Ezért immár közel negyven éve hanyatt fekve, párnákkal aládúcolt fejjel rovom a sorokat, így a nyakizmok elmerevedése többé-kevésbé elviselhető.
Százfajta gyógymóddal próbálkoztam, jártam gyógytornára, masszázsra, besugárzásokra, kitűnő orvosok foglalkoztak velem, lógtam a nyakamnál fogva felfüggesztve, mint Villon, kaptam iszappakolást, injekciókúrát, egy vietnami csontkovács (civilben agykutató) volt az egyetlen, aki segíteni tudott rajtam, de ő mivel nem volt természetgyógyász képesítése, abbahagyta ilyen irányú praxisát. Folytassam? Jártam akupunktúrára, viseltem mágneses nyakörvet, felkerestem egy javasasszonyt, két halottlátót, maradt minden a régiben. Egy elszánt szakorvos, távol-keleti módszerrel élve, egyszer akupunktúrával kombinálva fél kiló gyógyfüvet égetett el a térdhajlatomban. (A harmadfokú égési sebek csodálatosan hamar meggyógyultak, a nyakfájás maradt.) Egy idő után beletörődtem, beláttam: hozzám tartozik, legjobb békében hagyni. Jön, megy, amikor akar. Ha önök elmennek egy gyógyfürdőbe, ahol fizikoterápiás kezelések folynak, látni fogják, hogy sokkal több a női páciens, mint a férfi. Elvileg ez azt jelentené, hogy a nők jóval nagyobb számban szenvednek gerincmegbetegedésben, reumában, isiászban, mint a férfiak. Ez lehetséges, de számomra egy icuri-picurit valószínűtlennek tűnik. Általában az orvosi rendelőkben is többségben vannak a gyengébb nem képviselői, mintha a hölgyek valóban esendőbbek volnának az uraknál. Viszont ha egy kórházban körülnézünk felszínesen, úgy tűnik, mintha ez a helyzet némiképp megfordult volna. Ott nem a női betegek, hanem a hölgy látogatók vannak többségben. Ugyanez áll fenn a templomokban és (mit ne mondjak) a temetőkben. Ott derül ki igazán, hol keresendő a gyengébb nem.
Fogalmam sincs, hogy mindez szociológiai értelemben mit jelent. A hátrányos helyzet növeli az élettartamot? Vagy a férfiak utálnak orvoshoz járni? Netán a maszkulin jelleg csökkenti az életerőt? A templom és a fizikoterápia egymástól eléggé távol eső fogalmak. Bár, ha terápiáról beszélünk, s a testet és a lelket nem választjuk külön egymástól, mégis valami azonosságra figyelhetünk fel. A testtel és lélekkel való törődésre. Talán az, aki szül, jobban tiszteli az életet, saját létét, mint az, aki nemzője ugyan az életnek, de nem önmagában hordozója? A nyakfájás minderre persze nem ad magyarázatot. Egyszerűen az az élet rendje, hogy a hátrányos helyzetű nők többet törődnek magukkal, mint a mindent birtokba venni kívánó férfiak?
Hogy érdemes-e ezen elgondolkozni, ugyanúgy, mint azon, hogy a harkály miért nem töri ki a nyakát, miközben ész nélkül kopácsol, én nem tudom…