Visszatérő alak a szépirodalomban a prostituált figurája. Gondoljunk csak Balzacra, aki egész regényt, Villonra, aki balladák tömkelegét szentelte nekik, Victor Hugóra és Dosztojevszkijre, akik meghatározó karaktereket ruháztak fel ezzel a sorssal, sőt; Szonya megteremtésével Dosztojevszkij az erkölcsi fertőt valamiféle szentséggé alakította.
Eddig persze Miklya nem merészkedik el. Regényében, amely technikailag a főhős folyamatos narrációja, a moralizálás háttérbe szorul. Tófalvi Erika figurájában az a legdöbbenetesebb, milyen természetességgel kezeli az abszurditást, amibe keveredik. A valóságot valóságnak fogja fel, annak ellenére, hogy erős képzelőerővel megáldott, művelt nő. Erika bölcsészhallgató, aki az egyetemi szépségverseny második helyezése után luxus-örömlány lesz, aki gazdag kliensek mellett kísérőként jelenik meg, majd a hivatalos rész végeztével másféle szolgáltatásokat nyújt nekik. A szerzői bravúr az, hogy bár mindez már az első néhány oldalon világossá válik, az olvasóban egy pillanatra sem támad az az érzés, hogy valamiféle szexregény került a kezébe. Igaz ez akkor is, ha a leírások egyébként olykor nyersek – de sohasem öncélúak. A leírásokból sokkal inkább egy teljes regényvilág tárul fel, amelynek fókusza Erika családja (miután a lány édesanyja meghalt, neki kellett a húgát felnevelnie), az iskolai közeg a maga szimbolikus légkörével és figuráival. Mindehhez ad abszurd kontrasztot a vissza-visszatérő prostituáltmúlt, s néha -jelen.
Miklya Anna regénye összességében kiválóan megírt, érdekes és illúziómentes könyv, egy nagyon ígéretes tehetség első komoly szárnybontogatása.
(Miklya Anna: A hivatásos. Regény, Jelenkor kiadó, 2011.)
origo.hu
Életveszélyes állapotban van egy biciklis, mert egy autós rossz pedálra lépett Albertirsán - videó
