Parttalan jegyzettenger

Szinte semmilyen szabálya nincs a blogírásnak. Magunk választjuk meg a témát, a formát, a bejegyzés terjedelmét, tehetünk bele képet, ha akarunk, ha nem, úgy is jó – szóval a blogírás látszólag semmire sem kötelez. Írhatok magamról, egy eseményről, másokról, teletűzdelhetem a blogot híres vagy nevesincs emberek idézeteivel, amelyeknek az engem foglalkoztató gondolatok, érzések adnak aktualitást. A 257 éves Taurus így írja le azt az új műfajt, amelyet manapság már milliók művelnek világszerte anélkül, hogy rákényszerülnének a meghatározására. Kis híján mindenki blogban mondja el fájdalmát és örömét a világról. Új időknek új szavai ezek. Látszólag a szabadság műfaja. Vannak, akik folytatásos nagyregényt írnak az olvasók szeme láttára, mások találó apró szösszenetekkel gazdagítják a végeláthatatlan blogirodalmat.
Lipcsey Emőke a Taurus blogja című második regényében ambiciózus célkitűzéssel a blogoszféra tevékeny tagjairól ír, a blog műfaj szabályait követve, de ezt nem számítógépen terjeszti, hanem visszatér a regény ősi formájához. Van benne történet, mindvégig fenntartott feszültség, társadalomábrázolás és -kritika, valamint mondanivaló.
Ám óhatatlanul felmerül a kérdés: ki a célközönség? A 20–30 évesek közül azok, akiknek elválaszthatatlan „testrészükké” vált a számítógép? Blog, üzenőfal, profil, MSN, chat, Skype, white és black hacker, cracker, Facebook, Twitter – tizenöt éve, ha valaki előáll ezekkel a szavakkal, igen furcsán néztek volna rá. Ma beletartoznak az új nemzedék alapszókincsébe. Kétlem, hogy őket vonzaná a Gutenberg-galaxis papírízű terméke. Talán, ha a kiadó esetleg digitalizálná a könyvet, akkor még közülük is akadna olvasó.
A Taurus blogja regény azoknak szól, akik már belekóstoltak a számítógép nyújtotta örömökbe, tehát nagyjából tudják, hogy miről van szó, de az egész digitális világ még vagy már nem tudja lenyelni őket. Ők azok a szülők, barátok, akiknek meg kellene bökniük a számítógép fölé görnyedő fiúk-lányok vállát, és megkérdezni tőlük: hogy vagy, minek örülsz, mi bánt?
Talán akkor nem történik olyan gyilkosság, olyan rejtélyes haláleset, amilyen a regény szereplőivel megesik. A számítógép sem tudja felülírni a magányt, nem gyógyír az elsivárosodásra. Hiába blogozunk, üzenőfalazunk, „kommunikálunk” személytelenül egy elképzelt világban akár százakkal, ugyanúgy egyedül maradunk a gondjainkkal.
Lipcsey Emőke a jól kitalált, esetenként más-más társadalmi közegből verbuválódott blogkör tagjai közt fenn tudja tartani az izgalmat. Ki Blackbeard, aki a kalózokért rajong? Vajon Konrádnak sikerül-e megtalálnia a mindenhol jelen lévő vírus kódját? Beteljesül-e Orpheus és myDream szerelme? És ki Taurus, ez a matuzsálemi korú férfiú, aki előre látja a jövőt? Erre nem kapunk választ. De azért kitalálhatjuk.
(Lipcsey Emőke: Taurus blogja. Helikon Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 2690 forint)