Popcorn és Tekercs

Julijuli vagyok, ötéves, és ha nagy leszek, tündér leszek! – mutatkozik be Tasnádi Emese Julijuli és Mackó című könyvének főhőse új ismerőseinek. Persze csak azoknak, akik olyan különleges felnőttek, hogy még nem felejtették el a mackónyelvet, amelyet minden gyerek ért, de csak akkor emlékszik rá felnövekedve is, ha van mackója, amellyel gyakorolhatja.
Julijuli és Mackója ezen a nyelven gyűjtenek meséket, csupa olyat, amelyben tündérek és manók szerepelnek. De ne higgye senki, hogy ezek nyársat nyelt mintamanók és példás magaviseletű tündérek! Dehogy, pontosan olyanok, mintha embergyerekek lennének. Nagyon is szeretnek rendetlenkedni. Például az idejét egy szökőkút tetején üldögélve múlató városi vízi manó, röviden Duplavé meghatározott rendszer szerint fröcsköli le a város főterén sétálókat. Egyszer a szőkéket, máskor a vöröseket, hét végén a gyerekeket. A Popcorn és a Tekercs nevű tündér moziban csintalankodik: kukoricával dobálóznak, meg kiszürcsölik a nézők üdítőjét. Persze csakis az olyanokét, akik hangosan beszélnek, csámcsognak vagy az előttük ülő székére rakják a lábukat. Az öreg órás manója pedig – kérésre – későre állítja a mamák óráját, hogy ne érjenek oda félős gyerekükkel a fogorvoshoz.
Julijuli a szüleivel és nagy testvérrel Angliában él, csakúgy, mint sok tízezer magyar gyerek, akik tudják, milyen az, ha ötévesen már iskolába kell járni, és csak néhány felnőtt érti meg azt a titkos nyelvet, amelyen otthon beszélnek. Száz évvel ezelőtt, mikor a magyarok Amerikába vándoroltak ki tömegesen, Mackó úr utazott vigaszul a gyerekek után a tengerentúlra, ma Tasnádi Emese meséje mutatja meg, hogyan lehet csupa kalandnak, mesegyűjtő utazásnak tekinteni azt, ha az ember egy-két évre orvosgyereknek kerül a szigetországba.
A gyermekpszichológusok szerint a gyerekeknek kétféle mesére van szükségük: egyrészt olyan történetekre, amelyek a mindennapjaikat mesélik el, és csupa olyasmi esik meg bennük, amely velük is megtörténhetett volna. Másrészt varázslatos tündérmesékre csodákkal és tüneményekkel. A Julijuli és Mackó tehetségesen ötvözi a kétféle mesemondást: a nagyvárosi mindennapok szereplői mesélik el a kislánynak a tündéres-manós eseteket, amelyeknek persze szintén gyerekek a főszereplői. És ki tudja? Talán ezek is igaz történetek, csak éppen figyelni kell, és nyitott szívvel várni arra, hogy velünk is megtörténjenek. A könyv erénye a fordulatos, az angol viktoriánus mesék színességét idéző meseszövésen kívül a tiszta, pontos, szabatos magyar nyelv, mely kiemeli a kortárs mesekönyvek közül. A kötetet Agócs Írisz illusztrálta a tőle megszokott magas színvonalon, és mint mindig, most is végtelen bájjal. A grafikák a szöveg tagolását is segítik, így a könyv ideális nyaralós és utazós olvasmány nemcsak tündérnek készülő ötéveseknek, hanem mindenki másnak is.
(Tasnádi Emese: Julijuli és Mackó. Manó Könyvek, Budapest, 2011. Ára: 2490 forint)