Szeszélyes mozigépész

Egy teremtett világ furcsa jelenetekkel tarkított sokszínűsége tárul elénk Szepesi Attila új verseit olvasva. Mintha valóban a Teremtő vetítene bennünket szeszélyes mozigépészként „kibogozhatatlan törvények szerint” – amint az egyik vers zárlatában olvashatjuk. A versek költője e recept szerint fogja egybe a világot sajátos látásával a gyönyörködés, a játszás, a meghökkentés perspektívájából kicsit összekeverve, nem is keresve azokat a bizonyos törvényeket, eleve beletörődve a kibogozhatatlanságukba. Nem elkeseredésből, nem ismeretelméleti okokból, hanem inkább csak az elgyönyörködés ráhagyatkozásából. Kameraként az ósdi, számára mégis mágikussá patinásodó eszközt, a régi kétfillérest választva, közepében a lyukat lencseként használva. Belefér ebbe az egész látható világ, de micsoda átalakítással! „Kajla kétfilléres / karika-lyukában / napra-holdra látni, / varjakat terelő / ködgomolyba látni: / visszaleselkedni / tovatűnt időbe.” Benne él ebben a képsorban a Teremtő világa a maga felidézhető, esetlegesen látható mivoltában, és benne villódzik egy vagabundus világcsavargó mindenütt magának otthonosságot teremteni akaró rácsodálkozása. Középkori kavalkád és egy mai csöves otthonra találása. Boldog, felszabadult széttartás, egyben egymásba szerkesztett portrék készítése. Brueghel világa Picasso szemével.
Mintha A néma levente közismert tanulságát akarná átéltetni verse olvasóival Szepesi Attila. Az élet szép! Tenéked magyarázzam? De csak akkor szép, ha nem maradsz egyedül – teszi hozzá verseiben. Ha az élet kavargó játékosságában részt akarsz venni. Társaságban. Ezzel nagyszerűen megnyugtató emberi elhelyezkedést talált a maga számára e teremtett világban. A belehelyezettséget. A jóban, rosszban, szépben, csúnyában, örömben, fájdalomban való helykeresés módozatait próbálja ki a versek során. Verse mondójaként, ha kell, bohócsipkát öltve, máskor meg mágusi kalapot magára húzva.
Mert a világ tőlünk függetlenül is él, van, alakul, csoportosul, széthullik. „Vetítődik.” De személyes boldogulásunk éppen attól függ, bele tudunk-e kapcsolódni mindebbe. És ha tudunk, milyen hangoltsággal. Mert lehet elkeseredetten is, erre is rengeteg ok látszik lenni. Ott lapítanak ezek az okok is Szepesi Attila verseiben. De még mennyi! Valóságos haláltáncként is olvashatnám ezt a kötetet. De mint a középkori haláltáncok, ez a kötet is éppen az ellenkezőjéről akar meggyőzni: a legrosszabb pillanatban is elérhető harmóniáról. Mint valaha a „szegény” Villon vagy korunkban a mókás-bölcs Szentkuthy Miklós. Vagy mint éppen Szepesi Attila az olyanynyira élőként megidézett Schéner „Miska” képvilágának és mellé figurális jelenlétének felmutatásával.
Mi minden belefér ebbe a hajdani pénzdarab lyukas közepén át láttatott világba! Hogyan is akadhat fönn ennyi öröm, fájdalom, gyönyörittas pillanat és kemény-kegyetlen emberpróbáló sorsszerűség, mosoly, ölelés ennek a világnak is az ág-bogán? Mert egy varázsolótehetséggel megáldott formaművész rakja össze mindezt verseiben. Kezdő kora óta ezt a rím- és ritmusgazdagságot, ezt a verset olvasmányosan gördülővé kerekítő, megszerettető készséget becsültem Szepesi Attila verseiben. Ahogyan most is a világ ezeralakúságát tudja belepréselni versének e kis látószögű lyukába. Beleformálja az eseményességet, a sokszínűséget, a létezés folyamatosságát.
Azt hiszem, ez a kulcsszava ennek a költészetnek: a folyamatosság. Az ember itteni „túlvilágának” egymásba fonódottsága. Értelmes együvé tartozása. Nemzedékek egymásban összefüggése. Ha ezt megérzem a versekből, akkor már egyéni bánatomat, esetleges kiesettségemet is másképp tekintem. Akkor már közel kerülhetek a „mozigépész szeszélyességének” megértéséhez is. Miként verseiben a világvándor alkalmi munkás zenészek a malmői kikötőben vagy a templom előtt strázsáló koldusok is otthon lehetnek. A valóságban? Nem, de a Teremtő „szeszélyességében” már igen. Ezt az igen aktuális életreceptet kísérlik meg Szepesi Attila új versei – számomra legalábbis – közvetíteni. Az élet szép? Azzá kellene tenni! Akként kell benne élni. Nehéz? Igen! De megéri próbát tenni.
(Szepesi Attila: Lyukas kétfilléres. Új versek. Nap Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 2000 forint)