Tehetségek és tehetetlenségek

Az rendben van, hogy a repülőterünket átkereszteltük az ő nevére, és az is nagyon rendben van, hogy ragaszkodunk ahhoz, Liszt Ferenc magyar zeneszerző volt. Ettől még mindenki nyugodtan mondhatja a magáét. Liszt-év van, kétszáz éve született, de valahogy nem elég nagy a kulturális zaj. Hangosabban, hangosabban kéne, mondjuk, ahogy az osztrákok csinálják. Lehetne például nekünk is Liszt-golyócskánk, vagy marcipán pianínónk, hiszen Liszt olyan áru, amelyiknek az sem árt, ha egy kicsit leemeljük a piedesztálról. Van egy remek Liszt-év honlap, arról minden megtudható, ami e tárgykörben történik, könnyen kezelhető, jól karbantartott. Ezt például lehet nézegetni. Azután lehetne úton-útfélen a zenéjét játszani, mert az olyan friss és erős, hogy még a metálon nevelkedett ifjak is lefékeznek tőle. Egyszóval kellene még ötlet, és nem szabad arra hivatkozni, hogy a kulturális államtitkárságnak nincs pénze, mert ez most nem érvényes.
A Magyar Rádió megteszi, ami tőle telik, a Bartókon megy a Liszt-összes, mehet akár oda-vissza, meg nem unható. A Kossuthon kéthetenként van egy sorozat, a Liszt-rapszódia. Ez a műsor azért figyelemre méltó, mert éppen úgy gondolkodik, ahogyan az emlékévről gondolkodni kellene. A Becze Szilvia szerkesztette és vezette műsor legutóbb például Liszt kapcsán a tehetségről és a tehetséggondozásról szólt. Legközelebb a nagyzenekarokkal foglalkoznak majd. Tehát van egy ember, egy világhíres ember, akinek kicsippentünk egy kis, de jellemző darabot az életéből, és arra felfűzünk egy gondolatsort. Nagyon helyes. Senki sem lenne képes egész évben életrajzi történeteket hallgatni. De annak kapcsán, hogy a zeneszerző tanított, sőt kifejezetten támogatta a tehetségeket, lehet beszélgetni arról, hogy tulajdonképpen mi is van ma ezen a téren. Balogh László, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács munkatársa ennek köszönhetően például elmondhatja, a tehetség nem tör magának utat, ez tévhit. Aki nem kerül óvódáskorában medencébe, abból nem lesz olimpiai úszóbajnok. A tehetséget fel kell fedezni, fel kell nevelni. Persze vannak erre ma is programok, csak még nem működnek megfelelően: az iskolafázisok között megtörik a folytonosság, nincs összhang a rendszerben. A gyerekeknek mindig elölről kell kezdeni a tanulást. Ma ugyanis Magyarországon nem gyerekekben gondolkodnak, hanem programokban. A sok program közt pedig épp a legfontosabb, a gyerek vész el. A műsor révén azonban Vukán György, a Creativ Art-díj alapítója és Binder Károly dzsessz-zongorista tanár elmondhatja, nem szabad a kezére ütni annak, aki nem szigorúan a klasszikusok kottáját játszsza, hanem szeretné megmutatni azt is, neki mi jut arról az eszébe. Legyen, aki felvállalja, hogy saját magát is játssza. A művészet amúgy sem tanítható, mondja Vukán.
Liszt tehát sok mindenre használható, okos gondolatok kifejtésére is lehet apropó, ezt jól érzik e műsor ötletgazdái és készítői. Közben muzsika szól, szívünknek való. Ami pedig eddig kimaradt, lehet pótolni, van még rá egy fél esztendő.
(Liszt-rapszódia, Kossuth rádió.)