Keresés
Magyar Nemzet
2021. február 26., péntek, Edina napja
HÍR TV – HÁTTÉRKÉPGlobalisták és a patrióták harca zajlik.
Archívum, Foci-vb 2014
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://magyarnemzet.hu/archivum/foci-vb-2014/1930-europai-urak-vilagbajnok-uruk-4059233/

1930: Európai urak, világbajnok uruk

Az első labdarúgó-vb-döntő első félidejét argentin, a másodikat uruguayi labdával játszották. Nem véletlenül.

Világbajnokságot rendezni Olaszország, Németország, Spanyolország és Anglia nélkül? Ugyan már, efféle őrület kinek jutna az eszébe?! Például e négy futballhatalomnak, amely sértődöttségében testületileg kihagyta a sportág első, 1930-as vb-jét, mert a nemzetközi szövetség, a FIFA Uruguaynak merészelte odaítélni a rendezés jogát. Az 1924-ben és 1928-ban olimpiai aranyérmet nyert „uruk” – akik ráadásul függetlenségük centenáriumát is az 1920-as évek végén ünnepelték – persze megnehezteltek, de aztán őrült tempóban vetették bele magukat a stadion- és csapatépítésbe, hisz afelől vita nem volt, hogy otthon kell tartaniuk a trófeát. Ha nem jönnek az európai latin rokonok, hát úgy kell nekik, nélkülük legalább könnyebb lesz nyerni; 1929-ben úgyis ott portyázott Montevideóban a Magyarországról érkezett Ferencváros, és 3-2-re le is győzte Uruguay nemzeti egyletét, a vb-n legalább nem kell a magyaroktól és a többi tengerentúlitól tartaniuk.

Nem is kellett. A nálunk 1926-ban bevezetett profizmus óta a fővárosi nagy klubok dirigáltak, és egyöntetűen vallották: felejtsük már el ezt a badarságot, ezt a World Cupot, Rimet-kupát vagy mit, a világ másik végén, a kizsigerelő hajóúttal együtt, hiszen nem felfedezők vagyunk, hanem futballisták. A franciák, a belgák, a jugoszlávok és a románok bezzeg nekivágtak az ismeretlennek, és Mexikóval, az Egyesült Államokkal, valamint hét dél-amerikai gárdával együtt ők alkották az első vb 13-as mezőnyét.

1930, Uruguay, Montevideo
Csapatok száma: 13.


Döntő: Uruguay–Argentína 4-2 (1-2)

Estadio Centenario, 120 ezer néző, vezette: Langenus (belga)

Uruguay: Ballestrero – Nasazzi, Mascheroni – Andrade, Fernández, Gestido – Dorado, Scarone, Castro, Cea, Iriarte. Edző: Alberto Suppicci

Argentína: Botasso – Della Torre, Paternoster – Suárez, Monti, J. Evaristo – M. Evaristo, Ferreira, Stábile, Varallo, Peucelle. Edző: Francisco Olazar

Gólszerzők: Dorado (12. p.), Cea (57.), Iriarte (68.), Castro (89.), illetve Peucelle (20.), Stabile (37.)


Bronzmérkőzés: nem rendezték meg, Jugoszláviát hirdették ki harmadiknak


Gólkirály: Guillermo Stabile (argentin) 8 góllal

Másrészt viszont kétcsapatos volt a torna, ugyanis az első pillanattól kezdve mindenki az Uruguay–Argentína döntőre hegyezte magát. Ami létre is jött, kisebb-nagyobb zökkenők árán. Az egyetlen komplett, tehát négy gárdát felvonultató csoportban – csodák csodája, a fő riválist oda osztották be – az argentinok már az első körben megszenvedtek a franciákkal, de Uruguay 85 ezer tomboló néző előtt ugyanilyen satnya 1-0-ra ment Peruval. A franciák joggal átkozódtak, mert a megzavarodott bíró a 84. percben lefújta a meccsüket, majd riadt tiltakozásuk és a partjelzők közbenjárása hatására visszaparancsolta a már levonulóban lévő játékosokat, de az érthetően idegbajos folytatás gól nélkül telt. A latin tempó további megnyilvánulásaként a franciák már a 20. perctől tíz emberrel, szükségkapussal álltak fel Mexikó ellen – az eredeti portást addigra agyonrúgták, a csere intézménye még nem létezett –, az Argentína–Mexikó összecsapáson pedig nem kevesebb, mint öt büntetőt ítélt a játékvezető. Az argentin–chilei csoportdöntő aztán huszonkét férfiú szilaj tömegverekedésébe torkollt, de az addigra már a helyi szokásokhoz remekül akklimatizálódott európai bíró, John Langenus nem állított ki senkit.

A belga játékvezető megpróbáltatásai azonban ezt követően csak fokozódtak. Az Argentína–Egyesült Államok elődöntő második félidejében az egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő „amik” több korabeli forrás alapján megpróbálták a meccs közben kloroformmal elaltatni, de a merényletre kiszemelt gyúró izgatottságában és ügyetlenségében saját magát bökte meg, így lepihent a gyepre az egyik, ápolást igénylő játékos mellé. Argentína végül éppúgy 6-1-gyel masírozott a fináléba, mint a Jugoszláviának fél tucatot vágó Uruguay, így aztán – bronzmérkőzés híján – következhetett a várva várt, utolsó „leszámolás”.

A szóhasználat nem túlzó, hiszen kis túlzással háborús előkészületek gerjesztették a feszültséget. Argentína, a hatalmas szomszéd – területe majdnem 16-szor nagyobb Uruguayénál – egyre nehezebben tűrte, hogy odaát packáznak imádott labdarúgóival, így a döntőre valóságos hajóhad kelt át a La Plata folyón, és Montevideót Buenos Aires-i szurkolók serege árasztotta el. A rekordgyorsasággal, nyolc hónap alatt felépített Estadio Centenario százezres nézőterén 120 ezren zsúfolódtak össze, miközben odalent azon folyt az alkudozás, kinek a labdájával játsszanak. Langenus ismét salamoni döntést hozott: az első félidőre a kisebb argentin, a másodikra a nagyobb uruguayi „bogyót” választotta, részben valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy szünetben még a vendégek vezettek 2-1-re, innen fordított a házigazda 4-2-re. Az esetleges vereség persze az akkori közhangulatba bele sem fért volna, a fennállásának 100 éves évfordulóját ünneplő állam a 101. születésnapot kudarc esetén talán meg sem éri.

Így viszont a döntőt követő napot országos ünneppé nyilvánították, a fiestát csak picit árnyékolta be a hír, hogy Uruguay Buenos Aires-i nagykövetségét kőzáporral ostromolták meg. A labdarúgás első világbajnoka számára azonban átmenetileg megszűnt a külvilág, hát még a távoli Európa – a címvédő az 1934-es, olaszországi vb-re el sem utazott, így adva vissza a kölcsönt –, bár az öreg kontinens sem jött túlzottan lázba az újvilágban történtektől. Amikor például az angol válogatott centerhalfjának megemlítették, hogy az uruguayi Andrade milyen remekül alkalmazza a becsúszásokat, és megkérdezték, ő miért nem él ezzel az eszközzel, fanyarul azt felelte: mert úriember így nem szerel.

A szóvicc persze csak magyarul állja meg a helyét: Montevideóban nem is urak futballoztak, hanem uruk.

Csak egy kattintásra van attól, hogy ne maradjon le a Magyar Nemzet mérvadó híreiről!

IDE kattintva feliratkozhat hírlevelünkre, mi pedig napi két e-mailben elküldjük Önnek legfontosabb cikkeinket. (Ez a szolgáltatás ingyenes!)

Baloldali belharcok

Dobrev Klára személye taszítólag hat
Deák Dániel úgy véli, a DK várhatóan nem fogja támogatni az előválasztás második fordulójának megrendezését, ugyanis Dobrev Klárának így lehet esélye a győzelemre.

Időkapszula

Magyar Zene Háza – Üzenet a jövőnek
A Magyar Zene Házában egy időkapszulát helyeznek el, amely a Magyar Nemzet pénteki lapszámát is őrzi majd.

Kiemelt

A Kisvárdát is meglepné a kupaforduló fiatal hőse
A 19 éves Skribek Alen mesterhármasával fordított, majd jutott tovább a Budafok a Paks ellen.

Poszt-trauma

Dobrev, Gyurcsány és a kommunizmus emléknapja
Összemosni Orbán Viktort – aki valóban harcolt a kommunisták ellen – a kommunistákkal: a pofám leszakad!

Poszt-trauma

Alföldi Róbert kimutatta a foga fehérjét
Bevetették a titkos fegyvert.

Poszt-trauma

Puzsér a mocskos magyar hősökről
A magyargyűlölő fröcsögés méltatlan egy magyar tollforgatóhoz.

Aktuális

Fehérváron is eredményesen számolják fel az illegális hulladékot
Közel kétszáz köbméter illegálisan lerakott hulladékot szállítottak el tizennyolc ingatlanról.

Fricz Tamás blogja

Kocsis Máté Gyurcsányt lealázó mondatai példaértékűek – mert ez már politikai háború
A Fidesz frakcióvezetője úgy bánt el Gyurcsány Ferenccel, ahogyan utóbbi már sokszorosan kiérdemelte volna.
Vissza az oldal tetejére
Tisztelt olvasóink!
A Magyar Nemzet teljes archívumának feltöltése folyamatban van. Hamarosan az összes korábbi cikk elérhető lesz, addig szíves türelmüket kérjük.
a Magyar Nemzet szerkesztősége

A weboldalon sütiket használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. Részletes leírás …

Ne maradjon le, legyen mindig naprakész, iratkozzon fel a Magyar Nemzet hírlevelére!