Keresés
Magyar Nemzet
2021. július 30., péntek, Judit, Xénia napja
HÍR TV - PUBLI CAFEMegmutatkozott a Jobbik átalakulása.
Archívum, Hétvégi Magazin
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://magyarnemzet.hu/archivum/hetvegi-magazin/a-sci-fi-amelytol-tudogyulladast-fog-kapni-3856998/

A sci-fi, amelytől tüdőgyulladást fog kapni

A szcientológiaalapító L. Ron Hubbard utálta a fantasztikus irodalmat, magáról viszont szívesen mondott nagyot.

Ron Hubbard sci-fi író és vallásalapító több mint négymillió szót felölelő fikciós életművéből a nagyközönség valószínűleg csak arról a pár oldalnyi szövegről hallott, amelyhez sokáig a szcientológiai egyházba belépők is csak hosszas és drága előkészítő kurzusok után juthattak hozzá. Miközben a Biblia tanításaiért még egy hotelszobában is elég csak az éjjeliszekrény fiókjához nyúlnunk, ezt, a szcientológia szempontjából alapvető szöveget az egyház vezetői egyáltalán nem akarják reklámozni. Sőt Hubbard szerint aki elolvassa előkészítő tanfolyamok nélkül, az tüdőgyulladást fog kapni.

Nem csoda. A Xenu-sztori ugyanis első ránézésre még science fiction történetnek is halovány és zavaros. Végigolvasva ugyanis az egyszeri érdeklődő a következőt tudja meg: évmilliókkal ezelőtt egy galaktikus birodalom ura, Xenu, hatalma végét megérezve, a túlnépesedett bolygókon népirtásba kezdett, amely során egy adóügyi meghallgatás keretében több millió embert béníttatott meg, majd szállíttatott át a Földre. Vulkánok közelében helyezte el, majd atombombákkal felrobbantotta őket, elfogott lelküket pedig ezután 3D-s mozikba ültette. Napjaink minden fizikai és lelki gondját-baját ez a réges-régi tömegmészárlás okozza – állítja a könyv.

A történet annyira meredek, hogy nem egy hívő ennek nyomán ábrándult ki a vallásból: az azóta az egyház kritikusává váló Paul Haggis forgatókönyvíró például harminc év után jutott el a tanfolyamok sorában odáig, hogy megismerje a Xenu-sztorit, amelyről elsőre azt hitte, valamiféle őrültségi teszt: ha elhiszi, akkor kiteszik az egyházból. De maga a vallásalapító is azt jegyzetelte a történet leírása mellé a kéziratban, hogy „nagyon űroperás”.

Alec Nevala-Lee, az Astounding nevű fantasztikus magazin történetén dolgozó író most olyat tett, amit előtte kevesen: mélyen beleásta magát az említett lapnak is rengeteg történetet író L. Ron Hubbard életművébe. A Longreadsen megjelent cikke szerint arra jutott, hogy nem is az az érdekes, hogy a sci-fi íróból vallásalapító lett, hanem az, hogy Hubbard eredetileg egyáltalán nem akart sci-fit írni. Sőt sok jel arra mutat, egyenesen utálta a műfajt. Mégis: a szcientológia alapját adó, kezdetben egyfajta pszichológiai módszerként megjelenő dianetika is a sci-fi rajongók körében lett először népszerű – megint csak Hubbard szándékai ellenére.

A szerző eredetileg kaland- és westerntörténetekkel lett ismert és kedvelt író a ponyvamagazinok hőskorában. Az írásra egyértelműen megélhetésként tekintett: 1934-ben kezdésként vásárolt egy sort az említett magazinokból, megnézte, mit lehet eladni, aztán futószalagon gyártotta a kalandos történeteket. 1938-ban majdhogynem véletlenül kezdett fantasztikus irodalmat írni, amikor az Astounding magazin vezetése elhatározta, hogy kalandosabb történeteket szeretnének lapjukban. Az ekkor még kezdő szerkesztő, később a sci-fi nagyjainak útját egyengető John W. Campbell Jr. utasításba kapta a vezetőségtől, hogy mindent közöljön Hubbardtól. Ő pedig innentől kezdve majdhogynem ugyanolyan sztorikat írt, mint eddig, csak megfűszerezve némi fantasztikus díszlettel.

Hamarosan a később ismertté és elismertté váló sci-fi írók társaságában mozgott, sőt mi több, meghatározó alakja lett az Isaac Asimov vagy Robert A. Heinlein nevével fémjelzett társaságnak; Campbell-lel pedig különösen jó viszonyt épített ki. A visszaemlékezések szerint Hubbard szeretett a társaság középpontjában lenni, és nagyot mondó történeteket mesélni magáról, amelyekről a többiek is sejtették, hogy nem pontosan úgy estek meg, ahogy ő elmesélte. A háború után Hubbard depressziós lett, és írni is csak nehezen tudott. Ebből az apátiából kezdett el kilábalni az általa kifejlesztett módszer, a dianetika, „az elme új tudománya” segítségével, amely Campbellt is izgatta: együtt dolgozták ki a részleteket.

Hubbard a módszert eredetileg tudományos szaklapokban szerette volna megjelentetni, de azok nem voltak kíváncsiak rá, így végül ez is az Astoundingban jelent meg. Később ő és az adott személyek „előző életeit” felfedező interjúmódszer kiötlésébe rengeteg energiát fektető Campbell összeveszett, és utóbbi kiszállt az egyre profitábilisabb üzletből. Később Campbell állítólag arról is beszélt, hogy nem Hubbard, hanem éppen ő volt az, aki azt javasolta, a dianetikát ne pszichoterápiaként, hanem vallásként kezdjék el pozicionálni. Hubbard az ötvenes évek elején foglalkozott először a Xenu-mítosszal, és 1967-ben vetette papírra, majd küldte szét egy hangüzenetben vallása híveinek; tíz évvel később pedig forgatókönyvet is írt belőle.

Nevala-Lee értékelése szerint Hubbard életműve egyébként teljesen más hangvételű, mint amit a sokáig titkolt, mára viszont széles körben ismert Xenu-mítosz sugall. Szerinte ha felismerjük, hogy Hubbard gyakorlatilag megvetette a sci-fit, és tulajdonképpen csak a pénzért írt ilyen történeteket, akkor máris nehezebbé válik egyszerűen úgy értékelni a szcientológiát, akár egy sci-fi író elvetemült fantáziájának szüleményét. Szerinte éppen a fordítottja igaz: nem ő választotta a követőit, hanem ők választották ki őt, és így hozzájuk igazította a mítoszt, amely aztán őt magát is átformálta.

Hubbard a forgatókönyvet leszámítva évtizedekig nem írt sci-fit, hogy aztán élete vége felé visszatérjen a műfajhoz, és egy-egy nagyon hosszú, nehezen befogadható űroperával zárja életművét, amelyek úgy lettek bestsellerek, hogy a szcientológia hívei tömegesen vásárolták fel a példányokat, akár több példányban. És bár az írásai nagy részét átolvasó Nevala-Lee szerint a művek egy kis hányada jelent igazi értéket, mégis elképzelhető, hogy Hubbard könyveit még évszázadok múlva is olvassa az emberi faj. A tervek szerint ugyanis Új-Mexikóban, egyháza egyik titkos bázisának atombiztos, föld alatti páncéltermében acéllemezekre írva, argonnal töltött titánkapszulákba zárva helyezik el a teljes életművet.

Csak egy kattintásra van attól, hogy ne maradjon le a Magyar Nemzet mérvadó híreiről!

IDE kattintva feliratkozhat hírlevelünkre, mi pedig napi két e-mailben elküldjük Önnek legfontosabb cikkeinket. (Ez a szolgáltatás ingyenes!)

Afganisztáni helyzet

Már az unió is komolyan veszi az illegális migrációt
Már az unió is komolyan veszi az illegális migrációt, legalábbis az EU rendőri, ügyészi is titkosszolgálati munkáját koordináló szervezetei.

Egy pályafutás lezárása

Cseh László: Megszabadultam az örök kételytől
A 35 éves klasszis a 200 méteres vegyes úszás döntőjében elért hetedik hellyel zárta le sikeres pályafutását.
Ekkor keljen, ha nem akar lemaradni Milák újabb érméről!
Világrekorder a világrekorder ellen. Olimpiai bajnok az olimpiai bajnok ellen. Milák Dressel ellen.

Poszt-trauma

Hamilton perfekt magyar és térdepel
A végén még megérjük, hogy ez a tájékozatlan autóversenyző beszáll a Jobbik kampányába is.

Poszt-trauma

Karácsonynak megüzenték…
Feri meg nemsokára bemondja az ATV-ben, hogy Gergő körül fogy a támogatás.

Poszt-trauma

Lukácsi Katalin beütötte az utolsó szöget is az ellenzék koporsójába
Leégett az ellenzék.

Aktuális

Világörökség lett a dunai limes
A világörökségi listára került Duna menti limesrész Bad Göggingtől a szlovákiai Izsa községig húzódik. A limes a Római Birodalom idején katonai védvonalként követte a Duna vonalát.

Fricz Tamás blogja

Gyurcsány, tudod, hol kezdődik a tahóság?
Az őszödi hazudozó stílusa leginkább a külvárosi vásott figurák stílusára hajaz.
Vissza az oldal tetejére
Tisztelt olvasóink!
A Magyar Nemzet teljes archívumának feltöltése folyamatban van. Hamarosan az összes korábbi cikk elérhető lesz, addig szíves türelmüket kérjük.
a Magyar Nemzet szerkesztősége

Ne maradjon le, legyen mindig naprakész, iratkozzon fel a Magyar Nemzet hírlevelére!