„Alternatív tények”-kel operál Trump stábja

A kamuhírek után megnyílt a globális médiaháború új frontvonala. Avagy létezhet-e párhuzamos tényuniverzum?

Az teljesen nyilvánvaló tehát, hogy Trump hadat üzent az amerikai fősodor-médiának, amely nagyrészt Clinton pártján állt az elnökválasztási kampány alatt.

Az európai sajtóban már arról folyik a diskurzus, hogy az „alternatív tények” emlegetése új minőséget jelent. „Ha Trump akkor sem tud a sajtóval bánni, amikor a tömeg mértéről van szó, mi lesz akkor, amikor majd a gazdaságról, az államháztartásról vagy az egészségügyről tudósítanak? Bármit hazugságnak minősíthet, ami számára kedvezőtlen” – mondta Adam Schiff kaliforniai demokrata kongresszusi képviselő a The Guardian brit napilapnak.

A szervezők nem rukkoltak elő hivatalos becslésekkel arról, hogy mennyien voltak kíváncsiak Donald Trump elnöki beiktatására. Ez azért furcsa, mert a beiktatás komoly készültséggel zajlott. 28 ezer rendőrt vezényeltek ki, és nyilván számos, tömegrendezvények biztosításával foglalkozó szakember felügyelte a beiktatási ceremóniát.

Nehezen képzelhető el, hogy a rendezvény lebonyolítói ne tudtak volna megnevezni egy körülbeli létszámot. Ám ez mégsem történt meg, és nem is fog – a helyszín, a National Mall (egyféle nemzeti emlékpark Washingtonban) ugyanis felhagyott az ilyen becslésekkel, miután korábban kritikákat kapott az eredmények miatt.

A sajtóban két fotó kering, az egyik Barack Obama első, 2009-es beiktatásán, a másik most készült. Madártávlatból az látszik, hogy Trump beiktatásán csak nagyjából félig telt meg a tér, Obama beiktatásán pedig majdnem teljesen. Donald Trump viszont arra hivatkozott, hogy a tömeg a Washington-emlékműig állt, és vádolta a médiát, amiért félig üres teret mutattak. A sajtó főleg képekre, videókra, saját és szakértői becslésekre és a metróforgalomra alapozta a számokat.

Függetlenül attól, hogy mennyien vettek részt az elnök beiktatásán, az „alternatív tények” kifejezés beleillik abba a légkörbe, ami Donald Trump személye körül kialakult. Az elnökjelöltségre aspiráló üzletember akár azt is kijelenthette, hogy a globális felmelegedés csak kitaláció, amit azzal támasztott alá, hogy hideg tél van. A politikai korrektséget felszámoló politikus pozíciójából szólt a választókhoz, úgy, mint aki hosszú idő után végre „nevén nevezi a dolgokat” – ezzel olyan, radikális kijelentéseknek is megágyazott, amelyeknek nem volt sok köze a tényekhez.

A párhuzamos valóságok kialakulásának a közösségi média is kedvezett, hiszen a legnagyobb közösségi portál a felhasználó hírfogyasztási szokásai szerint az idővonalán automatikusan szelektálja a híreket: olyan tartalmakat kínál fel, amilyeneket a felhasználó olvasni szokott, így bárki rövid idő alatt egy alternatív valóságban találhatja magát, ahol csak a neki tetsző hírekkel találkozik.

Ráadásul a közösségi oldal csak módjával lépett fel az álhírek ellen, pedig ezeknek szerepe lehetett az elnökválasztás eredményében. Az álhírterjesztés gyakori demokrata vád volt Trump ellen a kampányban – álhíreken elsősorban a nehezen ellenőrizhető weboldalak által terjesztett fals információkat értették, és hát ezekből valóban akad bőséggel – nem csak az Egyesült Államokban.

A dolog pikantériája, hogy az álhírek ügyét felkapó fősodor-sajtó egy része később épp egy meglehetősen ellenőrizetlen vagy éppen ellenőrizhetetlen hírrel próbálta aláásni a beiktatásra váró Donald Trump még el sem kezdődött elnökségének legitimitását: nevezetesen az orosz hackerek sztorijával. Amikor pedig a CNN arról adott hírt, hogy létezik egy olyan, megbízható titkosszolga által összerakott dosszié, amely Trumpra nézve terhelő bizonyítékokat tartalmaz orosz vonalon, egy olyan anyagnak adott zöld jelzést, amely már hetek óta keringett az amerikai szerkesztőségekben, csak éppen senki nem akarta lehozni, mivel a szerkesztők pontosan látták, hogy nem tudják az állításokat ellenőrizni. Bár a dossziéban foglaltakat konkrétan a CNN sem ismertette, a BuzzFeed ezek után közölte az anyagot – amiből azonban mindenki láthatta, hogy megbízható információk éppenséggel nem nagyon akadnak benne.

Donald Trump kapva kapott ezen az önsorsrontó megoldáson, és ellentámadásba lendült: a CNN-t vádolta álhírterjesztéssel és lejáratással.

Mindeközben persze a Facebook is kereszttűzbe került: ugyan tegyen már valamit azellen, hogy a felhasználók falát dömpingszerűen árasztják el az álhírek. Németországban például egyes politikusok már attól tartanak, hogy a kitalált hírek a közelgő német választás eredményét is befolyásolhatják. Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) frakcióvezetője, Thomas Oppermann a Facebookot is kötelezné, hogy az álhíreket törölje, és tegyen közzé helyreigazítás(oka)t. Az álhírt pedig úgy határozta meg, mint olyat, ami bizonyíthatóan kitalált.

Könnyen beláthatjuk, ezek alapján elég nehéz lesz olyan gyakorlatot kialakítani, amit mindenki elfogad majd. Oppermann követelése eleve kivitelezhetetlennek tűnik, nem beszélve arról, ki fogadja el mérvadónak majd azt a grémiumot, amely egy-egy hírre rásütheti az álhír-bélyeget.

Az viszont tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezek szerint a tényeknek is létezik ún. alternatív fajtája. 

Érdemes azonban azt is megemlíteni, hogy egy Stanford Egyetemen nemrég készült kutatás szerint az amerikaiak 57,2 százaléka az elnökválasztási kampány során a televíziót tekintette fő információforrásnak, 6,2 százaléka a rádiót és 8 százaléka a nyomtatott sajtót. Az online hírszolgáltatókra csak 14,8 százalékuk, a közösségi oldalakra 13,8 százalékuk hivatkozott.

Ez azt jelenti, hogy a kitalált hírek e kutatás alapján mégsem befolyásolhatták feltétlenül döntően a választók legnagyobb részét, hiszen az álhírek főleg a közösségi oldalakon terjednek. (Igaz, az eredmény szoros volt, tehát ezzel a megállapítással is lehet vitatkozni.)

Az interneten terjedő álhíreknek ráadásul viszonylag kevesen adtak hitelt a kutatás szerint. Például azt a kitalált hírt, hogy a pápa támogatja Trump jelölését, csak minden tizedik ember tartotta helytállónak, viszont a bizonytalanok tábora elég jelentős volt – a megkérdezettek 30 százaléka nem volt biztos a hír igazságtartalmában, a többi álhírnél pedig ennél nagyobb is lehetett ez a tábor.

Ami talán arra enged következtetni, hogy az alternatív tényekkel szemben még mindig a tények jelentenék a leghatásosabb fegyvert. Még akkor is, ha Trump ezekről a tényekről olykor megfeledkezni látszik.