Mégis jó valamire a haszontalannak vélt szervünk?

Nem csinál semmit, viszont ha begyullad, belehalhatunk. Minek van még mindig vakbelünk?

Az amerikai Középnyugati Egyetem professzora, Heather Smith által vezetett nemzetközi konzorcium megpróbált utánajárni a féregnyúlvány evolúciós múltjának, olvasható a Sciencealert.comon. Ehhez 533 emlősfajt vizsgáltak meg, kíváncsiak voltak arra, hogy vakbelükön van-e féregnyúlvány, illetve hogy mivel táplálkoznak, és milyen környezetben élnek. Ezután ráillesztették az adatokat a genetikai információk alapján felrajzolt evolúciós törzsfára, és megvizsgálták, hogy a féregnyúlvánnyal rendelkező fajok milyen kapcsolatban lehettek egymással a múltban. Magyarul: hogy a nyúlványukat közös őseiktől örökölték, vagy függetlenül alakult ki.

A nyomozás tizenegymillió évvel ezelőttig nyúlt vissza.

Az eredmények szerint a féregnyúlvény számos alkalommal, legalább 29-szer – de elképzelhető, hogy 41-szer is – függetlenül alakult ki az emlősök különböző leszármazási vonalain. Ez egyértelműen arra utal, hogy fontos szerepet töltött be a múltban, hiszen máskülönben valószínűtlen lenne, hogy egymástól izoláltan nagyon hasonló szerveket fejlesszenek ki az egymással nem rokon állatok. De ezt eddig is sejteni lehetett. Csakhogy a törzsfák vizsgálatából az is kiderült, hogy a legtöbb leszármazási vonalon, ha egyszer már kialakult, meg is maradt a féregnyúlvány – a statisztikai elemzés alapján legfeljebb 12 alkalommal tűnhetett el. Ez viszont már arra utal, hogy továbbra is fontos feladatot lát el, hiszen szervek jönnek-mennek a törzsfejlődés során, ha valami szükségtelen, kész energiapocsékolás megnöveszteni.

Természetesen ezután adódik a kérdés, hogy mi lehet a féregnyúlvány feladata. Erre már korábban is voltak elméletek. A Scientific American ír arról, hogy egy öt évvel ezelőtti vizsgálat kimutatta, azoknál, akiknek korábban eltávolították a féregnyúlványát, négyszer gyakrabban, az esetek 48 százalékában újul ki a Clostridium difficile baktérium által okozott súlyos bélgyulladás, mint azoknál, akiknek érintetlen a vakbele. Ez arra utal, hogy a féregnyúlványnak valamilyen módon az immunvédekezésben, esetleg az egészséges bélflóra kialakításában, az úgynevezett „jó baktériumok” megőrzésében lehet szerepe. Ezt valószínűsítik az Középnyugati Egyetem kutatóinak mostani eredményei is, eszerint ugyanis a féregnyúlványos emlősök vakbelében több immunsejtet találni általában, mint azoknál a fajoknál, amelyek jelenleg nem rendelkeznek féregnyúlvánnyal. Méghozzá azokból az immunsejtekből van több, amelyek a jó baktériumok osztódását is serkentik.

Persze ez jelenleg még csak elmélet. A bizonyítás azonban nem ígérkezik könnyűnek. Ugyanis – a viszonylag ritka bélgyulladástól eltekintve – azoknál, akiknek eltávolították a féregnyúlványát, nem jelentkezik különösebb hosszú távú negatív mellékhatás. Tehát pontosan ugyanolyan egészségesek lehetünk féregnyúlvány nélkül, mint vele. Erre az lehet a magyarázat a kutatók szerint, hogy a féregnyúlvány kieső immunsejttermelő szöveteinek szerepét az eltávolítás után átveszik a vakbél és más szervek hasonló feladatú szövetei.