A Nobel-díjas közgazdász szerint rendkívül fontos az anya egy gyermek fejlődésében

Az eddigi tudományos kutatások alábecsülték az anyai szeretet és a családi nevelés fontosságát a gyermek kognitív és érzelmi képességeinek fejlesztésében – jelentette ki James Heckman, a Chicagói Egyetem Nobel-díjas közgazdászprofesszora az V. Budapesti Demográfiai Csúcson.

Az anyai szeretet, a gyermekek mentorálása és a családi nevelés elősegíti a gyermek értelmi fejlődését – mondta James Heckman. A professzor leszögezte, hogy az eddigi tudományos kutatások alábecsülték a szülők, a család és az anyák szerepét a gyermekek képességeinek fejlődésében, és „csak most kezdjük igazán megérteni” a korai gyermekkorban megkezdett képzés és oktatás jelentőségét. Előadásában James Heckman emlékeztetett: 

az Egyesült Államokban jelenleg uralkodó narratíva szerint az amerikai társadalomban rendszerszintű a rasszizmus, és nem illik beszélni a különböző származású emberek kognitív és érzelmi képességei közötti különbségekről.

Bár az emberi génállomány, a humán genom fontos az ember kognitív, érzelmi és szociális képességeinek kialakulásában, korántsem mindenható: amerikai kutatások szerint a gyermeknevelésnek, a készségfejlesztésnek, a speciális képzéseknek nagyon komoly szerepük van a gyermekek és a fiatalok fejlődésében – mondta.

A Nobel-díjas közgazdász saját kutatásaival bizonyította, hogy a létező kezdeti különbségek hatékonyan csökkenthetők megfelelő családi és szülői neveléssel, iskolai oktatással, speciális képzéssel, kormányzati programokkal és közpolitikai döntésekkel.

Kifejtette, hogy az Egyesült Államokban már az 1960–1970-es években sok kormányzati és magánfinanszírozású program indult a nehéz sorsú, rossz körülmények között élő gyermekek életének javítására. Példaként említette az általa is vizsgált Perry Preschool programot, amely ezen gyermekek kognitív képességeinek és szociális készségeinek megerősítését célozta. 

A projektnek köszönhetően a kiválasztott gyermekeknek – a kontrollcsoportba osztott társaikkal szemben – folyamatosan javult az IQ-teszt-eredményük, és fontos viselkedési mintákat sajátítottak el (önkontroll, végrehajtási és ellenőrzési funkciók, feladatmegoldás, szociális beilleszkedés).

Az amerikai professzor a kiválasztott gyermekcsoport 20-25 évvel későbbi vizsgálata után megállapította, hogy a tagok sokkal nagyobb valószínűséggel fejezték be a középiskolát, szereztek munkát, jártak egyetemre, és sokkal kisebb valószínűséggel követtek el bűncselekményeket, mint a kontrollcsoport tagjai. Ráadásul a kedvező hatások megjelentek az ő gyermekeik életében is, akik a későbbi vizsgálatok szerint hasonlóan jobb eredményeket értek el kortársaikhoz képest.

Egy másik példát említve hangsúlyozta, hogy a gyermekszegénységet nem lehet csupán pénzügyi támogatással megszüntetni. Chicagói kutatási példákkal illusztrálta, hogy az otthoni családi élet óriási jelentőségű a gyermekszegénység leküzdésében, mivel az anya, a szülők és a család szeretete védőburkot hoz létre a gyermekek körül, amely később segít szellemi és érzelmi teljesítményük növelésében, hátrányos helyzetük leküzdésében.

Előadása végén James Heckman idézte Sir Dennis Robertson (1890–1963) brit közgazdászt, a Cambridge-i és a Londoni Egyetem professzorát, aki szerint az ember az életben fontos összes dolog közül leginkább a szeretetnek van híján.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)