A baloldal régen keményen bírálta az Akadémiát

Az MSZP—SZDSZ-kormány miniszterei bő tíz évvel ezelőtt szintén az innováció hiányát és a szabadalmak alacsony számát kérték számon az Akadémián. Az ellenzéki sajtó és politikusok most viszont azt hangoztatják, hogy a szaktárca putyini mintára alakítaná át az akadémiai kutatóhálózatot, és semmibe veszi a kutatási szabadságot. A Palkovics László vezette minisztérium azonban inkább a német rendszer alapján tervezi a reformokat.

Kóka János és Hiller István a testület megújítását akarta Fotó: MTI/Kovács Tamás

Az ellenzéki politikusok élesen bírálják Palkovics László innovációs és technológiai miniszternek az akadémiai kutatóhálózat megújítására irányuló törekvéseit. Pedig az MSZP–SZDSZ-es koalíció idején pontosan ugyanazokat a problémákat emlegették a hatalmon lévők, mint amiket a mostani kormány is orvosolni igyekszik.

Kóka János gazdasági miniszter 2005. április 2-án kemény kritikát fogalmazott meg a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) szemben: – Az MTA-nak azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak – mondta. A gazdasági tárca később közölte: a miniszter szavainak az a helyes értelmezése, hogy kár finanszírozni az MTA hálózatának azokat a részeit, amelyek nem a versenyképességet szolgálják. Később a szabadalmak alacsony száma miatt is kritikát fogalmazott meg az SZDSZ-es tárcavezető.

– Az adófizetők pénzén finanszírozunk ötleteket, de nem segítjük, hogy azokból az ország számára hasznos termékek legyenek – jelentette ki. Hiller István szocialista oktatási miniszter az MTA 2007. évi rendes közgyűlésén felszólalva diplomatikusabb stílusban, de megerősítette: „nélkülözhetetlen, hogy az Akadémia áttekintse a kutatás, a kutatásfejlesztés és a gazdaság kapcsolata erősítésének szükségességét”.

Kóka János és Hiller István a testület megújítását akarta
Fotó: MTI/Kovács Tamás

A mai ellenzéki sajtóban megjelenő kritikák szerint Palkovics László orosz mintára kívánja átalakítani az akadémiai kutatóhálózatot, korlátozva a kutatási szabadságot. Tény, Oroszországban rendkívül drasztikus tudománypolitikai intézkedések történtek. A kutatásfinanszírozást központosították, és az akadémiai szervezetek teljes ingatlanvagyonát, valamint a kutatási források elosztásának jogát a minisztérium vonta magához 2013 szeptemberében. Ezután 2017-ben arról fogadtak el törvényt, hogy az akadémia elnöki tisztségviselőjének a megválasztásakor a jelölteket a kormánynak kell jóváhagynia.

A tervezett magyarországi változtatások azonban köszönő viszonyban sincsenek ezekkel a lépésekkel. Az innovációs tárca a megismert elképzelések szerint inkább a német modellt venné alapul. Németországban tematikusan szerveződő, nonprofit szervezetként működő kutatóintézet-hálózatok vannak, amelyek részben állami és tartományi támogatásokból, részben költségvetésen kívüli forrásokból tartják fenn magukat. A Max Planck Társaság mellett a Fraunhofer Társaság, a Helmholtz Társaság és a Leibniz Társaság is ebben a struktúrában működik.

Az orosz helyzettel vont párhuzam csak annyiban állja meg a helyét, hogy az ottani kutatóintézetek nem voltak elég hatékonyak, ezért kezdett reformokba az ottani kormányzat is. Az Orosz Tudományos Akadémia egy kutatóra jutó publikációinak átlagos száma és a kutatók idézettségi indexe is jelentősen elmaradt a Max Planck Társaságnál mért adatoknál. A szovjet rendszerű akadémiai kutatóhálózatban dolgozó kutatók elkényelmesedtek és motiválatlanok voltak. Palkovics László ezért is szeretné, hogy az akadémiai kutatóintézet-hálózat ne az Akadémián belül, hanem azon kívül működjön. A magyar kormány céljai tehát lehetnek hasonlóak az oroszéhoz, a várható intézkedések azonban a legmesszebbmenőkig különböznek az ottani megoldástól.