Hebehurgya s ideákkal túlontúl tömött ember talán gyorsan kisüti, hogy ilyen törvény aláásná a házasságot. Az anyaság gondmentesítése valóban mintha házasság-ellenes kitalálás volna. De tessék még egyszer átgondolni e tervet: ha feministák gondolták is ki, valóságos megerősítése a házasság-intézménynek. Még a házasság-ellenes társadalmi iskola se tud egyelőre bölcsebbet: biztosabbá és gyermekbővebbé tenni a házasságot.
Franciaországban most egy új, gyönge vigasztalású filozófia lopózik be még a bulvárlapok sorai közé is. Az tudniillik, hogy a modern társadalomnak nem kell kétségbeesnie, ha kevés gyermek születik. Gyorsabban készül így az igazságosabb társadalom megszületése. És nemcsak sok nyomorúságot hárítunk így el, de az emberi szépség és egészség sem rongyolódik tovább. Ami bajt a kicsi szaporaság okoz, az mind csak átmeneti baj.
Talán Franciaország nem fog lakolni azért, ha muszájból elhiszi ezt az embertelen filozófiát. De ne feledjük el, hogy Franciaország már volt Európa legtúlnépesebb országa. Ma pedig anyagilag a legvidámabbul független s a legtipikusabban előrefejlődött ország. De nekünk, Magyarországon, egyelőre s mindenekelőtt gyermekre, sok gyermekre van szükségünk. Ez az egyetlen termelésünk, melybe Bécs nem szólhat bele. Ha lesz Magyarországnak népparlamentje, törvény lesz abból, amitől ma még csak lelkes asszonynépség feje fő. Magyarország számára ez az erőt, a különb társadalmat, a produkciót és – Magyarországot jelenti.
Budapesti Napló, 1908. január 9.
