Egyértelmű, hogy partneri együttműködésre van szükség a régiós országok között ahhoz, hogy a rákos megbetegedéseket vissza lehessen szorítani – hangoztatta Kásler Miklós szerdán Budapesten, a regionális miniszteri onkológiai együttműködési és partnerségi konferencián.
Úgy fogalmazott, létre kell hozni azt a kritikus tömeget tudásban, tapasztalatban, kutatásban és ellátásban, amely a betegek javát szolgálja. „A rák korunk civilizációs betegsége”, de a hagyományos törekvéseken túl új utakat is keresni kell, ami a kelet-közép-európai országok összefogása lehet – mondta a miniszter.
Bejelentette, hogy budapesti székhellyel megalakul a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia, amelybe tudósokat delegálnak az együttműködő országok.
Kásler Miklós előadásában szólt arról, hogy tavaly négymillió rákos megbetegedést regisztráltak Európában, és a tüdő-, a vastagbél-, illetve a gyomorrák, valamint nők esetében az emlőrák a leggyakoribb elváltozás.
A közép-kelet-európai országok között nagyon nagy különbségek vannak a rákos megbetegedések tekintetében, amelyek a különféle szűrési technikákra, az eltérő ellátási módszerekre, a pénzügyi források eloszlására és különböző egészségügyi szakpolitikára vezethető vissza – mondta. Ahhoz, hogy emeljük az onkológia ellátás minőségét a régióban, sokféle tevékenységre van szükség, ezért az akadémiának feladata lesz az országok közötti eltérések harmonizációja, beleértve az oktatást és a kutatást is – ismertette Kásler Miklós.
A miniszter a prioritások között említette a nemzeti rákprogramok, a klinikai vizsgálatok harmonizációját, valamint a szakdolgozók megfelelő oktatását. Jelezte, Magyarország már évekkel ezelőtt kialakította a nemzeti rákmegelőzési programját, amelyet tavaly újítottak meg. A miniszter szerint fontos lenne a régióban a rákos betegek kezelésének összehangolása és az egyenlő hozzáférés megteremtése, valamint az onkológiai hálózatok közötti együttműködés is.
Kásler Miklós kitért arra, hogy egy új telemedicina központot kívánnak létrehozni, amely virtuális onkológiai szolgáltatást fog nyújtani az összes magyar rákközpont számára. A megbetegedési és halálozási adatok azt mutatják, hogy hatékonyabb rákkontroll stratégiára van szükség Magyarországon. A lépések között említette a szűrési hatékonyság növelését, új biomarkerek alkalmazását, az alacsony dózisú CT-berendezésekkel végzett tüdőszűrést, és a személyre szabott gyógyászattal kapcsolatos technikák bevezetésére.
A miniszter reményét fejezte ki, hogy az akadémia létrehozásával a kelet-közép-európai régió jelentős lépés tehet az onkológiai megbetegedések visszaszorításában és gyógyításában.
Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár is az összefogás fontosságáról beszélt, és arról, hogy ez az együttműködéssel minden ország csak fejlődhet.
Az államtitkár köszönetet mondott Kásler Miklós miniszternek, aki 24 éven keresztül vezette az Országos Onkológiai Intézetet, amely intézet „zászlóhajója” volt a rákkutatásnak, gyógyításnak.
Ledia Lazeri, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) magyarországi irodájának vezetője előadásában azt mondta, minden országban nő a rák kialakulásának kockázata, azonban az adatok szerint a nyugat-európai országokban magasabb ez a kockázat a kelet-európai országokhoz képest, mégis az előbbi régióban halnak meg kevesebben rákban, és a rossz halálozási adatokat a késői diagnózisra és a nem megfelelő terápiaválasztásra vezetik vissza – ismertette.
Mint mondta, a megbetegedések és halálesetek nagyban elkerülhetők a rizikótényezők – mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, egészségtelen életmód – kizárásával. Az adatok alapján a tüdőrák 85, a gyomorrákok 15 százalékáért felelős a dohányzás – mondta. A szakember szerint a rákos esetek 30-40 százalékát meg lehetne előzni ezen káros szenvedélyek mellőzésével.
Kifejtette, vannak olyan költséghatékony megoldások, amelyekkel a betegség hatékonyan megelőzhető, ide sorolta a méhnyakrák megelőzését célzó HPV-oltást, vagy a korai vastagbélrák-szűrést.
Ledia Lazeri beszélt arról, hogy a WHO ajánlásaiban életkorhoz kötve javasolják a különböző szűréseken való részvételt, amely ajánlásokra azonban sok ország nincs tekintettel. Kitért arra is, hogy lehetőség szerint le kell rövidíteni a diagnózis és a kezelés közötti időszakot, és el kell érni, hogy a tünetek megjelenésekor az emberek merjenek orvoshoz fordulni.
Az irodavezető említést tett arról, hogy sok országban nem elég fejlett a palliatív ellátás, „hatalmas szakadék tátong” a szükségletek és az ellátás nyújtása között. Mint mondta, a legtöbb országban a palliatív ellátás nem elég fejlett, ezen ellátást igénylő emberek 86 százaléka nem részesül megfelelő életvégi ellátásban, 88 százalékuk pedig nem kap megfelelő fájdalomcsillapítást. Hozzátette, a WHO 2014-es ajánlásában már megfogalmazta, hogy integrálni kell a palliatív ellátást a nemzeti egészségpolitikákban, újra kell alkotni az ehhez kapcsolódó jogszabályokat, és erősíteni kell ezen a területen a szakdolgozók képzését.
