A Vasvári Pál halálának 170. évfordulója alkalmából rendezett tanácskozáson Németh Szilárd a közép-európai összefogás legújabb eredményének nevezte, hogy a visegrádi négyek (V4) sikeresen átvitték a polgárok akaratát az uniós vezetők kiválasztása során, sikeresen léptek fel „a birodalmi érdekekkel” szemben.
A politikus úgy vélekedett, hogy miközben már 170 év telt el az 1848-49-es forradalom és szabadságharc óta, még számos tény vár feltárásra. Ezek egyike a márciusi ifjak tevékenysége.
Ennek részben az az oka – folytatta – hogy a kommunista történetírásban Petőfin kívül a többi márciusi ifjúnak, mintegy harminc forradalmárnak még csak epizódszerep sem jutott, holott mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy „1848 a csodák éve legyen”. Közöttük is kiemelkedő szerepet játszott Vasvári, aki 1849-ben Erdélyben a haza szabadságáért áldozta az életét – fűzte hozzá.
Vasvári Pál olyan személyiség volt, aki 170 év távlatából is pozitív üzenetet küld mindannyiunk számára – fogalmazott Németh Szilárd.
A konferencián átadták a Vasvári Pál Polgári Egyesület Vasvári-díjait, amellyel minden évben két személy, illetve intézmény tevékenységét ismerik el.
Az idén Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka az egyik kitüntetett. A másik díjat a Romániában terrorizmus vádjával bebörtönzött két erdélyi magyarnak, Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak ítélte oda – megosztva – az egyesület. A nevükben a díjat az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, Lomnici Zoltán vette át, aki hangsúlyozta, hogy ártatlanul ítélték el a két fiatalt, akik ma is kiállnak a magyarság ügyéért.
Vasvári Pál történész, pedagógus, filozófus, politikus, forradalmár, a márciusi ifjak egyik vezéralakja 1826-ban Bűdön, a mai Tiszavasváriban született; 23 évesen, 1849-ben az erdélyi harcokban vesztette életét.
