A közép-kelet-európai nemzetek emancipációs küzdelmei és az antikommunizmus voltak a döntő tényezők a szovjet rendszer megdöntésében; „a nemzeti eszme vetette a szemétdombra a szovjet birodalmat” – jelentette ki Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója csütörtökön Budapesten, a Terror Háza Múzeumban rendezett nemzetközi konferencián.
A XXI. Század Intézet által szervezett A történelem, ami nem ért véget – Európa 30 évvel a kommunizmus bukása után című tanácskozás nyitóelőadásában Schmidt Mária arról beszélt, hogy kommunisták kisajátították a történelmet, kötelezővé és egyeduralkodóvá tették a marxista, osztályharc-alapú történelemszemléletet. A leigázott nemzetektől elvették a jogot múltjuk értelmezésére, nemzeti szempontú értékelésére – hangoztatta.
A nyolcvanas években „a rab nemzetek elkezdték kiszabadítani történelmi emlékezeteiket”, és ezzel a múlt értelmezése feletti monopólium feladására kényszerítették diktatúrát, ami „a kommunista ideológia kiüresítését és rendszereik legitimációjának szertefoszlását eredményezte”.
A „30 éve szabadon” emlékév koordinálásáért felelős kormánybiztos az 1989-90-es „földcsuszamlásszerű változás” okairól szólva a lengyel származású, amerikai politológus, politikus Zbigniew Brzezinski (1928-2017) álláspontjával szemben úgy vélekedett: a pusztán gazdasági szempontoknál sokkal jelentősebb szerepet játszott a szovjet birodalom „szétporlasztásában” a nemzeti szuverenitás visszaszerzésének szándéka.
Ezt úgy fogalmazta meg, hogy 1989-90-ben „a nemzet győzött az osztály felett, a nemzetállam a birodalom felett, a magántulajdon és a piacgazdaság a tervutasításos állami gazdasági modell felett, a szabadság iránti kiolthatatlan vágy a rabságba és szolgaságba kényszerítés felett (.)”.
Schmidt Mária szólt arról is, hogy „marxizmussal fertőzött” értelmiségiek „máig sem tudták feldolgozni, hogy a nemzeti eszme (.) vetette a szemétdombra a szovjet birodalmat”. Ehelyett Jürgen Habermas baloldali német filozófus véleményét osztják, aki szerint az 1989-90-es események célja a nyugat utolérése volt. Szerinte a nyugat-európaiak azért nem ünneplik a kommunizmus felett aratott győzelmet, „mert időközben magukévá tették a kommunista ideológia megannyi hittételét és átvették módszereit”.
Közép-Európára térve ismertette: térségünkben – a nyugati nyomásnak is köszönhetően – mindenhol átmentette magát a posztkommunista elit és „összebútorozott” a liberálisokkal, majd 20 éven keresztül megőrizte gazdasági, kulturális és hatalmi dominanciáját. Ennek folytatását a 2008-as gazdasági világválság azonban „egyszer és mindenkorra” lehetetlenné tette, azonban a balliberális elit nem tudott váltani, s ez okozta bukásukat.
Schmidt Mária előadásában kitért arra is, hogy a 2015-ös migrációs válság előidézésében a nyugat-európai politikai elit „tevőlegesen részt vett” a Közel-Kelet destabilizálásával. „Ideológiai elfogultságukban nem vettek tudomást arról, hogy a nyugatbarát politikusok eltávolítása után vagy a radikális iszlám kerül helyzetbe, vagy radikális iszlám, más lehetőség nincs” – szögezte le.
A migránsok kötelező elosztási kvótájának tervére utalva úgy vélekedett, hogy (a nyugat-európai elit) „a beözönlők láttán, akciójuk kellemetlen következményeinek egy részét azonnal át akarták hárítani azokra a kelet-európai országokra, amelyek a válság előidézésében semmilyen szerepet nem játszottak”.
Előadása szerint az illegális migrációban „inváziót” látó közép-európai országok egységbe tömörülése, saját érdekeik érvényre juttatása, határaik megvédése a nyugatiak számára „nem várt, felettébb kényelmetlen fejlemény” volt, ami annak is köszönhető, hogy nem értették meg 1989-90 üzenetét.
Schmidt Mária értékelése szerint a migráció miatt 2015-ben Európa keleti és nyugati törésvonala is megjelent a 2008-as válság okozta, már meglévő észak-déli megosztottság után.
Németországot példaként említve a történész arról is beszélt, hogy az ország újraegyesítése azért sikerült „féloldalasra”, mert a „múlttagadó és identitását vesztett” nyugati elit a keletiek gondolkodásbeli eltérésiről nem vett tudomást.
Mint vélekedett, a nemzeti kérdés 30 évvel ezelőtti diadala és az azóta is tartó közép-kelet-európai reneszánsza mára átgyűrűzött a Nyugatra is, amit azon törekvése idézett elő, hogy az Európai Uniót birodalommá változtassa. „Ez késztette ellenállásra a nemrég újra szabaddá váló egykori rab nemzeteke” – jelezte.
Schmidt Mária azt mondta: „1989-90 azt is megmutatta, hogy az utópikus célokból kiábrándult kelet-európai tömegek vissza akarnak térni a normalitáshoz”.
„A nyugati élcsapat ezzel szemben (.) késlekedés nélkül új utópikus projekt után nézett, amit a nyitott társadalomban meg is talált” – mutatott rá, majd szavai zárásaként úgy összegzett, hogy ez a globalizmus gazdasági céljait kiszolgáló elmélet a nemzetállamok lebontását hirdeti, mert azok akadályokat gördítenek a javak, az emberanyag és a kereskedelem mozgásának útjába.
A tanácskozáson mások mellett Ivan Krastev, a szófiai Liberális Stratégiák Központjának igazgatója, Francesco Giubilei, az olaszországi Fondazione Tatarella elnöke és Frank Füredi, a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa tartott előadást, illetve kerekasztal-beszélgetést is rendeztek.
