Magyarországon a tömegtájékoztatást “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják, így a politikai pártok, különösen a kormányzó koalíció tagjai elfogultnak tartják.” (Forrás: a Magyar Hírlap, 1992. február 3-i száma.)
E riasztó megállapítás az Egyesült Államok külügyminisztériumaként működő State Department 1992-es emberi jogi jelentésének terverezetéből származik, amit a tárca sajtóosztályáról küldtek meg az év február elején az MTI washingtoni tudósítójának – a szöveg Kongresszus elé került, hivatalos változatából azonban kimaradt.
A hazai sajtót hetekig foglalkoztatta az ügy, ami magyarázkodásra kényszerítette a James A. Baker vezette amerikai diplomáciát. A hivatalos magyarázat szerint, tévedés történt, egy referens hibázott, és rossz dokumentumot adott át a távirati iroda munkatársának. A Magyar Hírlap, 1992. február 25-i számában azt olvashatjuk:
“James Nealon, a budapesti amerikai nagykövetség sajtóattaséja arra a kérdésre, előfordulhatott-e, hogy a jelentés szövegének Magyarországra vonatkozó részét utólag módosították, tehát azután, hogy az inkriminált mondatot a magyar sajtó közölte, határozott nemmel válaszolt. Egyszersmind hangsúlyozta: bármi történt is a washingtoni külügyminisztériumi irodákban, bárki volt az, aki az autentikus szöveg helyett a tervezetek egyikét adta át a sajtóirodának, az amerikai kormánynak csak egy hivatalos véleménye van. Ezt az emberi jogokról szóló jelentés végleges, nyomtatott szövege tartalmazza. Ebben a szövegben pedig nincs szó arról, jelen vannak-e a kommunisták a magyar sajtóban.”
A magyarázat kissé erőltetettnek tűnik, főleg azóta, hogy sikerült fellelni a kérdéses jelentést tartalmazó kötetet, aminek a függeléke szerint az elemzésgyűjteményt a törvény erejénél fogva minden év január 31-ig be kell terjesztenie a State Department vezetőjének a Kongresszushoz. Tehát, amikor a Magyarországról szóló fejezet napvilágot látott, a végleges szövegváltozatnak már ott kellett lennie minden képviselő és szenátor asztalán. Ilyen körülmények között viszont elképzelhetetlen, hogy február elején a jelentés mindenféle korai változata még szanaszét hevert a külügy sajtóosztályán, és egy figyelmetlen gyakornok véletlenül pont azt adta át az MTI tudósítójának, amelyik aggodalmát fejezi ki a magyar sajtót leuraló posztkommunisták miatt. Nealon valószínűleg igazat mondott, amikor kijelentette: nem történt utólagos módosítás a jelentésben. A cenzor legkésőbb 1992 januárjának vége előtt húzta ki a megállapítást az elemzésből. A szivárogtató célja pedig az lehetett, hogy erre felhívja nem is első sorban a magyar közvélemény, hanem inkább a Fehér Ház figyelmét.
Soros embere Bush kormányában
Ebben az időben a Fehér Házat a republikánus George H. W. Bush vezette, ugyanakkor az a Trump-adminisztráció működési zavarain is lemérhető, hogy az Egyesült Államok mindenkori kormányának tagjait sokkal lazább szálak kötik össze, mint a kontintentális Európa bármely országáét, és az egyes tárcák tisztviselői karja is meglehetősen eklektikus. Így fordulhatott elő például, hogy az Obama-korszak liberális-fundamentalista ügyvivői közül sokan megőrizhették pozícióikat a State Departmentben. A befolyásuk pedig akkora volt, hogy az önkormányzati választások előtt majdnem sikerült negyedmilliárd forinttal megtolniuk a baloldali sajtót Magyarországon.
Fotó: Youtube
Nem volt ez másként a ‘80-as évek végén és a ‘90-es évek elején sem, amikor a fentebb már említett Jamas A. Baker töltötte be Washingtonban a külügyminiszteri posztot. Sőt! Noha az 1988-as választáson Baker volt az idősebb Bush egyik kampánymenedzsere, nem tartozott a keményvonalas jobboldaliak közé. Amolyan pártok felett álló politikusnak tartotta magát, aki tagja a Bretton Woods Bizottságnak, amelyet formálisan egy demokrata és egy republikánus közgazdász alapított 1983-ban a neoliberális gazdaságpolitika, a Világbank és az IMF céljainak támogatására.
Ennek a testületnek Soros György is a tagja. És nem ez az egyetlen kapcsolat a tőzsdespekuláns és a washingtoni külügy vezetője között. Soros György 1993-ban, nem sokkal azután, hogy Bill Clintont beiktatták az elnöki hivatalba, 100 millió dollárral szállt be a Carlyle Alapba. A The Washington Post korabeli cikke szerint ez a társaság nem csak hozzá, hanem három nem rég még befolyásos politikushoz is kötődik – név szerint: Frank Carlucci, egykori CIA aligazgató és védelmi miniszer; Richard G. Darman, a költségvetési tanács volt elnöke és James A. Baker.
Abban az időben tehát, amikor a State Department emberi jogi jelentéséből rejtélyes módon eltűnt egy mondat, mégpedig az, hogy “változatlanul a kommunista korszakból megmaradtak dominálják” a magyar sajtót, az Egyesült Államok külügyi tárcáját egy Soros Györgyhöz eszmei és pénzügyi szempontból is kötődő politikus vezette.
Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy az MTI sokat vitatott tudósítása után nem más sietett Baker minisztériumának védelmére, mint a Helsinki Bizottság, amelynek egy nevét nem vállaló képviselője a balliberális magyar sajtó megkeresésére sietve “megerősítette: nem politikai, hanem emberi hiba miatt kerülhetett a külügyminisztériumi véleménybe az idézett mondat.” Majd hozzátette: “az emberi jogok vizsgálatával foglalkozó washingtoni szakértők abszolút nem törődnek azzal, ki volt a kommunista párt tagja a régi rendszerben és ki nem, s hányan vannak ilyenek a mai magyar sajtóban”. (Forrás: Magyar Hírlap, 1992. február 25-i száma.)
Mint ismert, a Helsinki Bizottság magyarországi tagszervezete a rendszerváltozás környékén közvetlen pártbefolyás alatt állt, hiszen alapító elnöke, első ügyvezetője a szabaddemokrata Kőszeg Ferenc volt…
Folytatódik…
